Kereső toggle

Marad a bankó

A németek sem kérnek az elektronikus pénzből

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Bares ist Wahres” – szól a német közmondás, ami szabad fordításban így hangzik: „a készpénz a valódi”, és egyúttal jól szemlélteti a németek hozzáállását az elektronikus fizetőeszközökhöz. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) riportja szerint a németek továbbra is kitartanak a készpénz mellett, dacolva mind a nyugat-európai, mind a tengerentúli trendekkel.

Míg a készpénzhasználat ellenzői számára a „készpénz maga az anakronizmus” és „a bűnözés ütőere”, a német lakosságot nem érdeklik a közgazdasági érvek, sem a társadalmi költségek. Ők „érzelmileg” ragaszkodnak a bankóikhoz és érméikhez – írja a FAZ. Még a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is elismerte, hogy „az idő nem alkalmas” a készpénz teljes elvetésére, és hogy ezt a döntést alapvetően minden „polgárnak magának kell meghoznia”. Schäuble hozzá-tette: „számos érv van a készpénztartás mellett” is.

Négyötödös készpénzpárti többség

Az aktuális közvélemény-kutatások szerint a német lakosság mindössze 21 százaléka támogatna egy totális „készpénzmentesítési” törvényjavaslatot, amely egy éven belül kivonná a forgalomból az összes bankjegyet és pénzérmét. Ennek köszönhetően egyelőre egyik német párt sem mert még teljes mellszélességgel kiállni a készpénzhasználat eltörlésének törvénybe iktatása mellett.

Németországban a kiadott bankjegyek és pénzérmék 20-30 százalékát tartják otthon a háztartások, illetve a németek háromnegyede (74 százalék) biztosan kitartana a készpénzhasználat mellett – derült ki az aktuális felmérésekből. E tekintetben egyébként igencsak hasonlítunk a németekre. Az utóbbi években nálunk is drasztikusan megemelkedett a forgalomban lévő készpénzállomány – elsősorban a banki tranzakciókra kivetett különadók következtében.

További hasonlóság, hogy mind Németországban, mind Magyarországon ma is készpénzben történik a tranzakciók 80 százaléka. (Ez darabszámra értendő, és nem összegre. Összegszerűen ez a németeknél 60 százalék körüli.)  Ezzel szemben Ausztráliában ugyanez az arány 65 százalék, míg Franciaországban 56, Hollandiában 52, az Egyesült Államokban pedig mindössze 46 százalék. (Mindezek ellenére az amerikai szövetségi jegybank mindmáig úgy fogalmaz a jelentéseiben, hogy „a készpénz továbbra is kulcsszerepet tölt be a fogyasztói költésekben”.)

Biztonság vs. szabadság?

A jegybankok és a kormányok világszerte igyekeznek leszorítani a készpénzes tranzakciók számát és általában a forgalomban lévő készpénzállományt. Ennek részben praktikus okai vannak, a készpénzforgalom fenntartása ugyanis kétségkívül komoly költséggel jár. Először is, a készpénzt le kell gyártani, ki kell szállítani a bankfiókokba, majd a felesleget a nap végén visszafuvarozni. Ezután jön a rendszeres „pénzkezelés”: osztályozás, szortírozás, kötegelés, minőségellenőrzés. Ha pedig a pénzintézetek nem tudják kamatoztatni a készpénzállományukat, ezen is nagyot bukhatnak (negatív kamat), vagy ezt is átháríthatják az ügyfeleikre. Magyarországon ez a tétel önmagában is több milliárd forint éves szinten, míg a németeknél egészen pontosan évi 4,5 milliárd euró.

A McKinsey & Company nemzetközi tanácsadó cég számításai szerint egy német állampolgár átlagosan évi 200 eurót fizet csak azért, hogy készpénze lehessen. Ez a teljes lakosságra kivetítve évi 16,2 milliárd euró lehet. (Magyarországon az MNB szerint éves szinten 309 milliárd forintos össztársadalmi költsége van a készpénz használatának, és közel 100 milliárd forint körüli összeget tudnánk megspórolni az elektronikus fizetési módokkal.) Ezenfelül – szól a kormányok és jegybankok következő érve – a készpénz nem biztonságos; a készpénzmentes országokban lényegesen kisebb például a bolti rablások esélye.

Józan ész és szkepszis

Ám a német honpolgár ezt másképp látja – írja a FAZ. A németek úgy érzik, sokkal jobban elszalad velük a ló, ha mindenhol kártyával fizetnek, és azt sem szeretnék, ha minden költésüket rögzítenék és ellenőriznék. Számukra a készpénz a szabadság és az anonimitás záloga. A kereskedők sem rajonganak a készpénzmentes gazdaság ötletéért, ami nem csoda: a szigorúbb ellenőrzés mellett a vásárlók helyett nekik kell állniuk a kártyás fizetés költségeit is.

Beszédes az is, ahogy nemrég kudarcba fulladt egy müncheni kísérlet, ahol az egyik szupermarketben egy napig kizárólag kártyával lehetett fizetni. A vásárlók puffogtak, méltatlankodtak. A FAZ szerint egyikük még azt is közölte, hogy ha ez így marad, „elhagyja az országot”. Az egész próbálkozásnak pedig végül az vetett véget, hogy a kártyaleolvasó terminál felmondta a szolgálatot – feltehetően a túlterhelés miatt.

A jelenség okairól egyelőre csak találgatni lehet. A FAZ cikkében sorra veszi a lehetséges okokat.

Német közgazdászok szerint a készpénzhez való ragaszkodás oka, hogy a kártyarendszerek kiépítése jóval lassabban zajlott Németországban, mint például az Egyesült Államokban. Mások szerint az 1920-as évek hiper-inflációs időszakának nyomai kísértenek a német elmékben. (De ha ez  volna is az ok, sokkal logikusabb lenne a nemesfémek tartása a készpénz helyett.) Megint mások szerint viszont épp azért tartanak több készpénzt a németek, mert biztosak benne, hogy a német gazdaság stabil, az euró pedig értékálló marad. És vannak, akik szerint a kulcs a németek óvatos attitűdjében keresendő: az újabbnál újabb fizetési megoldások láttán ugyanis jellemzően nem eldobják magukat, hanem rögtön szkeptikusan azok veszélyeit és hátrányait keresik.

 

Svédország: ahol még a koldusnak is kártyával fizetnek

A közel magyarországnyi lakosú skandináv ország ma „a világ leginkább készpénzmentes országa” – állítja a The Guardian. A svédek, akik a pénzügyi innovációk terén utoljára 1661-ben alkottak maradandót (elsők voltak az európai bankjegykibocsátásban), most újra az élre törtek. Ma már ötből négy pénzügyi tranzakció elektronikusan zajlik, és a teljes készpénzmentesítés is már csak lépésekre van – olvasható a brit napilap cikkében. A helyi bankok a kilencvenes évek óta előtérbe helyezik a kártyás fizetéseket, és a lakosságot is lassan, de biztosan erre szocializálják. Míg a londoni buszok csak 2013-ban vezették be a kártyás fizetést, a svédeknél már évek óta az egész közösségi közlekedés így van megszervezve. A helyi bankrendszer 4-5 éve kezdte meg a készpénzmentesítést. Ez idő alatt jelentősen csökkent a közlekedési rablások száma, és a bankbetörések aránya is 30 éves mélypontra zuhant, miközben az egész szektor jóval költséghatékonyabban működik, mint előtte. „A svédek megbíznak egymásban, a bankokban és a kormányzatban is. Nincs szükségünk készpénzre ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat” – hangoztatják. Az átállással kapcsolatos szkepszis, a jelek szerint, az elektronikus fizetésektől ódzkodó 1,8(!) millió nyugdíjas körében erős. (Bár a svéd nyugdíjasok fele már bankkártyát használ.) Így rájuk való tekintettel talán „kicsit lassítanak” majd a tempón.
A svédek 2014-ben a World Economic Forum által kiadott Global Information Technology Report szerint elsők voltak a világon „a technológia produktív, és a társadalom számára leghasznosabb” felhasználásában. Stockholmban ugyanis az iZettle cég megvalósította, hogy a hontalan koldusoknál is lehessen kártyával fizetni az újságokért. Úgy vették észre ugyanis, hogy sokkal többen vásárolnának tőlük, ha lenne náluk megfelelő aprópénz. „Nem tudtuk, milyen fogadtatása lesz, hogy az emberek oda merik-e majd adni a hitelkártyájukat egy hajléktalannak – mondta a program egyik kezdeményezője. – Az eredmények azonban önmagukért beszéltek: az eladások 59 százalékkal emelkedtek.”
Miután a svédek alapvetően elég jóhiszeműek, úgy látszik, hogy a készpénzmentesítés folyamata megállíthatatlan az országban. A helyi készpénzmentesítési kampány arca lett az ország ikonikus „exportcikke”, az ABBA együttes egyik tagja, Björn Ulvaeus is. Miután a fiát néhány évvel ezelőtt kirabolták, Ulvaeus úgy döntött, hogy a készpénzmentes társadalom szolgálatába állítja ismertségét és hírnevét. Így lépten-nyomon hangoztatja a koncepció támogatóinak jelmondatát, vagyis, hogy a készpénzhasználat „a feketegazdaság és a bűnözés melegágya”. A kampánnyal összhangban pedig a 2013-ban nyílt ABBA Múzeum is teljes mértékben készpénz nélkül működik. Ironikus módon a hetvenes évek nagy slágere, a Money, Money, Money szerzője ma „pénzmentes” életet él. Saját bevallása szerint egyetlen dolgot kifogásol csak, hogy a szupermarketek bevásárlókocsijához még mindig kölcsön kell kérnie egy-egy érmét.