Kereső toggle

Hidegháborús áramlat

Terel a Gazprom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az orosz állami energetikai óriás felhagy a Déli Áramlat építésével, és inkább Törökországon keresztül látná el Európát földgázzal. Az átterelési terv Brüsszel szerint hosszú távú gázszállítási szerződésekbe ütközik, ez azonban nem zavarja az érintetteket egy hosszú távú  orosz–török stratégiai együttműködés részleteinek kidolgozásában.

Január végén Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója közleményben tudatta a világgal, hogy Oroszország 2016 decemberében megkezdi a földgázszállítást az új, Török Áramlat névre hallgató gázvezetékein. A Gazprom először tavaly jelentette be, hogy egy új útvonal építésére készül. Az új vezeték várhatóan évente 63 milliárd köbméter gáz szállítására lesz alkalmas, és ami még fontosabb: elkerüli Ukrajnát. Így Oroszország az európai partnereinek eddig Ukrajnán keresztül szállított földgázt idővel teljes egészében áttereli a Törökországon át futó három gázvezetékre. Az egyik vezeték kizárólag a törökök gázszükségleteit elégíti majd ki, hiszen Németország mögött a Gazprom második legnagyobb piaca Törökország. (2014-ben a Gazprom 27,4 milliárd köbméter földgázt szállított Törökországba. Az ország jelenleg az úgynevezett Kék Áramlaton, illetőleg a transzbalkáni gázvezetéken keresztül kapja a nyersanyagot.)

A Déli Áramlat megépítésével kapcsolatos korábbi terveit a Gazprom elvetette az Európai Unióval való nézeteltérésekre hivatkozva. Maga Vlagyimir Putyin orosz államfő tavaly decemberben Ankarában közölte, hogy Oroszország nem építi meg az Ukrajnát elkerülő Déli Áramlat gázvezetéket, miután az Európai Unió akadályokat gördített a 40 milliárd dolláros projekt elé. (A korábbi tervek szerint a Déli Áramlat gázvezetéket előbb a Fekete-tenger alatt, az oroszországi Anapától építették volna meg Bulgáriáig, majd a szárazföldi szakasz Bulgárián, Szerbián, Magyarországon és Szlovénián át vezetett volna Ausztriáig.) Az orosz gázellátás ma Európa gázszükségletének körülbelül az egyharmadát fedezi. Ennek megközelítőleg a fele Ukrajnán keresztül érkezik a kontinensre. Az ukrajnai zavargások miatt az EU és Moszkva kapcsolatai ma sem felhőtlenek, így nem meglepő az EU hosszú távú célkitűzése, hogy csökkentse az Oroszországtól való energiafüggőségét.

Tavaly év végén a Gazprom ugyanakkor beleegyezett, hogy megvásárolja az összes európai partnerének részesedését a leállított Déli Áramlat projektben. A South Stream Transport holdingvállalatban 20 százalékos részesedése volt az olasz ENI vállalatnak, 15 százalékos tulajdonjoga a német BASF vállalathoz tartozó Wintershallnak, és 15 százaléka a francia EDF-nek. A fennmaradó 50 százalékos tulajdon eddig is a Gazpromé volt. A BASF és az EDF is megerősítette, hogy átadják részesedésüket a Gazpromnak, de nem hozták nyilvánosságra a pontos vételárat. Azonban mindkét vállalat megerősítette, hogy a tranzakció fedezi eddigi költségeiket, kárpótolja őket a befektetéseikért.

Miller tájékoztatása szerint Oroszország és Törökország 2015 második negyedévében írja alá a végleges szerződést, melyben vállalják, hogy megépítik a közös gázvezetékeket. A projekt becsült költségvetését a Gazprom természetesen még nem hozta nyilvánosságra.

A Törökországba tartó gázvezeték 660 kilométer hosszan – a tavaly de-cember elején leállított, eredetileg Bulgária felé tervezett – a Déli Áramlat vezeték nyomvonalán halad, majd 250 kilométer hosszúságban új nyomvonalon, Törökország európai részébe vezet.

A török vonal megépítése egyben azt is jelenti, hogy az EU-nak magának kell majd gondoskodnia a földgáz görög határról történő elszállításához szükséges infrastruktúra megépítéséről. Oroszország a problémákat úgy próbálja orvosolni, hogy az éves szinten átengedett 63 milliárd köbméter orosz földgázból 50 milliárd köbmétert egy, a török–görög határra tervezett új gázelosztó központba juttatnak el, ahonnan Moszkva ajánlata szerint az európai országok továbbvihetik az energiahordozót. Ez azonban azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az EU hozzá tudjon jutni majd az orosz gázhoz, meg kell építenie a saját vezetékét Törökországig. Az idő azonban meglehetősen rövid.

Miller január közepén tárgyalt Maroš Šefčovičcsal, az uniós energiaügyi biztossal, az Európai Bizottság alelnökével, és sürgette az Európai Uniót, hogy igyekezzen mielőbb kiépíteni gázszállító kapacitásait Törökországig, különben elveszíti a jelenleg Ukrajnán keresztül érkező orosz földgázt. „Az EU ezentúl Törökországgal, mint tranzitországgal áll majd kapcsolatban” – közölte, szinte ellentmondást nem tűrve, a vezérigazgató. A Gazprom tervei azonban további kérdéseket is felvetnek, hiszen a „gázszállítások új tranzitútvonalra való áttereléséről szóló terv azokba a hosszú távú gázszállítási szerződésekbe ütközik, amelyeket az orosz gázmonopólium az európai gázvállalatok többségével írt alá – nyilatkozta egy brüsszeli szakmai fórumon Maroš Šefčovič.

A nagy bejelentést török–orosz tárgyalások is követték Taner Yildiz török energiaügyi és természeti források miniszterével Ankarában. A török beruházás megvalósítására Ankara a Botas állami tulajdonú török kőolaj- és földgázvállalatot jelölte ki.  Az együttműködésről Alekszej Miller így nyilatkozott: „Egy olyan fajsúlyos projektben való együttműködés, mint a gázszállító kapacitások közös megépítése, stratégiai partnerséget hoz létre a Gazprom és a Botas között. Megegyezésünk alapján úgy terveztük meg a munkálatokat, hogy a gázvezetéket illetően a két kormány között létrejövő megállapodást ez év második negyedévében alá tudjuk írni. Ez lehetővé teszi, hogy a gázszállítást 2016 decemberében meg lehessen kezdeni.”

A találkozó végén a feleknek sikerült egyezségre jutni a Fekete-tenger alatti új vezeték kiépítésének főbb sarokpontjairól. A megbeszélésen az előzetes műszaki-gazdasági megvalósíthatósági tanulmányokat megismerve immár ki is jelölték a gázvezeték új útját. Miller nyilatkozata alapján az is kiderült, hogy a Fekete-tenger alatt épülő új gázvezeték négy vezetékágat foglal majd magába. Mindegyik egyenként 15,75 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas évente.

A tengerparti szakasz kivitelezéséért kizárólag a Gazprom lesz felelős, míg a török szárazföldi területen húzódó gázszállító kapacitásokat közösen építi ki a két fél. A partnereknek a projektben vállalt részvételi arányát természetesen a jövőben határozzák csak meg. A menetrendet a Gazprom és a Botas közösen dolgozza ki, várhatóan az elkövetkezendő egy-két héten belül.