Kereső toggle

Egy pénznyomda margójára

A Fed leállította a QE-t

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén novemberben véget ér az amerikai jegybank (Fed) több-éves kötvényvásárlási programja, a QE. A döntés már nyár óta várható volt, sőt, a végleges stopot is egy fokozatos lassítás előzte meg. A Fed 2008 óta három hullámban, több ezermilliárd dollárt pumpált a világgazdaság keringésébe.

A quantitative easing (QE) névre hallgató monetáris lazítás keretében október során még 15 milliárd dollár értékben vásárolt a Federal Reserve (Fed) értékpapírokat (10 milliárdért amerikai állampapírt, 5 milliárdért a „mumus” jelzálog fedezetű papírokat), de most novemberben ez az összeg már hivatalosan is nulla. A Fed tavaly decemberben kezdte el váratlanul lassítani a vásárlások ütemét, melyet aztán sorban még 5 vágás követett. „Egy korszak véget ért” – írta erről a The Washington Post. Persze, a hatásait még egy ideig érezni és elemezni fogjuk – legalábbis az USA-n kívül biztosan. Hiszen a Fed lényegében a világ jegybankja is.

A The New York Times legfrissebb összeállítása is sorra veszi a monetáris lazítási hullámok legfontosabb eredményeit. Első és legfontosabb – írja az amerikai lap – a Fed mérlegében látható változások. Míg 2008 előtt évekig konstans módon 800 milliárd dollár volt a mérleg főösszege, ez a válság kitörése után folyamatosan és meredeken emelkedett. Jelen állapot szerint 4,48 ezermilliárd dollár. Ahogy pedig azt a Fed elnöke, Janet Yellen is megerősítette: ez egy ideig még így is marad. Legalább addig, amíg el nem kezdik emelni az alapkamatot. Ez pedig a szakértők egybehangzó várakozásai szerint 2015 közepére várható. Annál is inkább, mivel a Fed jövő év végére már 1,13 százalékos irányadó rátát prognosztizált. De hogy konkrétan a mérleg csökkentése vagy a kamatemelés lesz-e az első lépés, azt még az elemzők is vitatják.

A jegybanki mérleg nagysága azért döntő, mert az itt szereplő tételek jelentősen befolyásolják a piacot. A Fed mára ugyanis gyakorlatilag az amerikai piac összes állampapírját és jelzálogpapírját „begyűjtötte”, így a befektetők is kénytelenek voltak a vállalati kötvények felé fordulni – egyéb lehetőség híján. A The New York Times szerint fontos kiemelni, hogy a jegybank az első és harmadik körben vegyesen vásárolt államkötvényeket és jelzálogpapírokat, míg a második körben csak a kincstári papírokra fókuszált. Ezzel pedig – írja a lap – jelentősen csökkentette a lakáshitelek kamatait. Persze ezt a gyakorlatot könnyen nevezhetnénk ellentmondásosnak is, hiszen így központilag „döntötték el”, hogy mi legyen a nyerő és mi a kevésbé vonzó befektetés – itt éppen az amerikai lakáspiac javára.

A QE-k következő eredménye, hogy a részvénypiacok kereskedelme immár elérte a válság előtti szintet. Még mindig kicsit túlértékeltek a papírok, és sokak szerint a normális kategória felső határán mozognak – figyelmeztetnek az elemzők – de korántsem annyira, mint a késő ’90-es évek tőzsdei lufija idején. Ez gyakorlatilag a legnagyobb kockázat, amit a QE hozott, azaz hogy a pénzügyi piacok egy kicsit túl gyorsan és túl messze jutottak, különösen, ha összehasonlítjuk a reálszféra teljesítményével. A QE megszűnése viszont minden bizonnyal közvetlen hatást gyakorol majd a devizapiacokra, valamint a kötvényárfolyamokra és a kötvényhozamokra is. Mivel az amerikai gazdaság beindult, a dollár tovább erősödhet, és ez nyomás alá helyezi a feltörekvő országok fizetőeszközeit – a forinttal egyetemben. A piaci szereplőknek tehát felül kell vizsgálni portfólióikat: újra kell majd értékelniük, rendezniük vagy éppen súlyozniuk. Ami pedig a hosszú távú kamatokat illeti, azok előbb-utóbb világszerte emelkedni fognak, hiszen a Fed is efelé halad. Sikeres esetben pedig újra növekedésnek indulhat a világgazdaság.

A QE egyik legfontosabb előidézője gyakorlatilag a deflációtól való félelem volt. Amint az a ’30-as években is megtörtént: az árak meredeken esni kezdtek és ez a végén milliók állásába került. 2009 elején pedig, különösen az árucikkek ára, szintén már-már szabadesésbe kezdett… Az egyértelműen Ben Bernanke – korábbi Fed-elnök – nevéhez fűződő QE viszont sikeresen megfékezte ezt az ördögi kört és 2009 végére az aktuális infláció lassan, de biztosan elkezdett az évi 2 százalék felé kúszni – amit a Fed maga is célként tűzött ki. A QE második hulláma pedig 2010-ben csak ráerősített erre a folyamatra. Ám fontos megjegyeznünk, hogy a „bűvös” 2 százalékot még a három lazítási hullám együttesen sem volt képes meghaladni – egy-két alkalmi esettől eltekintve. Az abszolút jó hír viszont, hogy az amerikai gazdaság 2009 közepe óta figyelemreméltóan jól teljesít – ismerik el az elemzők. Habár a krízis előtti szintet még mindig nem érte el.

Az elemzés végső pontja a munkaerőpiacra gyakorolt hatásokat vette górcső alá. A 2012 szeptemberében indított harmadik – 1700 milliárd dolláros – hullám célja kifejezetten a munkaerőpiac fellendítése volt, egy olyan ígéret kíséretében, hogy ez mindaddig fog tartani, míg a mutatók nem javulnak. A jelenleg 5,9 százalékos munkanélküliségi ráta pedig már csak centikre van a teljes foglalkoztatottságtól (ez volna az 5,2-5,6 százalék közötti természetes ráta). Tehát bátran kijelenthetjük, valóban javult a foglalkoztatottság. Évente mintegy 2 millió új munkahelyet generáltak a magánszférában, jelenleg pedig az évi 2,5 milliós növekményt verdesik. Nem semmi, igaz? A The New York Times szakírója szerint viszont ahogy a QE hatott a munkaerőpiacra, úgy jellemezhetők a szélesebb értelemben vett hatásai is: segítette a gazdasági helyreállást, de nem túl gyorsan, és nem oldott meg minden problémát.

Olvasson tovább: