Kereső toggle

Ínséges idők jöhetnek

Ki fizeti a nyugdíjat, ha nem az állam?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2010 óta, amikor is a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása megkezdődött, tudhatjuk – de minimum sejthetjük -, hogy „ebből baj lesz”. Gyors fejszámolással ugyanis kiderül, hogy a 30-40 év múlva nyugdíjba vonuló generációnak nemhogy a „bűvös” 80 százalékos helyettesítési rátát nem fogja megütni a havi nyugdíja, de még a 30 százalék elérése is kétséges. Mit lehet ilyenkor tenni, ha nem akarjuk homokba dugni a fejünket, és a falnak sem szeretnénk teljes erőből nekirohanni? A Hetek kérésére Egyed Ferenc, a Marathon Insurance Zrt. területi igazgatója összegezte ez irányú tapasztalatait.

Hazánkban 2040 és 2050 körül várhatóan már 70 év lesz a nyugdíjkorhatár – ha nem több –, és várhatóan egy aktív dolgozó tart majd el két nyugdíjast (ma ez az arányszám még 1,3). Minden józan logika szerint ez jelentősen csökkenti majd az állami nyugdíjak mértékét is. Felejtsük el, hogy egy 200 ezres nettóval majd havi 150-160 ezer forint jut öreg napjainkra – harsogják a szakértők. Igazuk van. De itt is halkan megjegyezzük, hogy 2013-ban az átlagnyugdíj (95616 Ft) éppen alig 10000 forinttal volt magasabb, mint a 2012-es létminimum (85960 Ft). Tehát országos szinten ma sem állunk túl jól! Az olló pedig – a rend kedvéért – nem tágul, hanem folyamatosan szűkül…

Persze minél hamarabb megyünk nyugdíjba, annál jobbak az esélyeink, és persze sokan azt hiszik, hogy ők majd megússzák, mert „én ezt már úgysem érem meg”. De van egy rossz hírünk: megéri, sőt túléli, úgy körülbelül 15-20 évvel. Ugyanis minden létező statisztika azt mutatja, hogy folyamatosan nő a hazai várható élettartam – mind a nők, mind a férfiak esetében. Tehát jobb, ha ezentúl két kulcsadat lebeg lelki szemei előtt: 30-40 év megtakarítás és 15-20 év felhasználás. Rendben, de akkor mennyit tegyünk félre havonta? És főleg hová, mibe?

A biztosítások és befektetések értékesítésével foglalkozó szakember szerint ahhoz, hogy megtudjuk, kinek milyen előtakarékossági vagy megtakarítási forma lenne megfelelő, először is szembe kell néznünk a tényekkel. Azaz nem ússzuk meg, hogy megértsük a trendeket, tendenciákat. No, nem a 10-15 éves múltbéli hozamgörbéket! Ma már sem ez, sem a tőkegarancia nem igazi hívószó! – mondja Egyed Ferenc. Így ma már nem lehet eladni befektetési termékeket. Valamit mégiscsak tanultunk 2008-ból… De még inkább tudatosítani kell magunkban a következőket: ma a magyar lakosság 80-85 százalékának nincs megtakarítása. A maradék szerencsés 15-20 százalék pedig általában felsőfokú végzettséggel rendelkezik, Budapesten vagy nagyvárosban él, 50 évnél idősebb és – természetesen – magas jövedelemmel rendelkezik. Ebből viszont egyenesen következik, hogy a mai fiataloknak nincsen félretett pénzük.

Pedig a grafikonok azt mutatják, hogy 2008 óta valami azért elkezdett motoszkálni a fejekben. A nyugdíj célú megtakarítások mértéke majd 10 százalékot nőtt, és minimálisan, de csökkent a váratlan kiadásokra szánt arány is (habár a megtakarításaink között még mindig toronymagasan ez a kategória vezet). Amiből viszont – úgy tűnik – nem enged a magyar, az a szórakozás és üdülés: ez a megtakarítási cél ugyanis a kezdeti megszeppenés után most ismét meredeken nőni kezdett. Tehát először nézzünk magunkba, majd utána nézzük meg a jelen helyzet adta lehetőségeinket! „Amit az állam ad, azzal élni kell” – kezdi Egyed Ferenc. Jelenleg pedig több formában is ad szja-kedvezményt – többek között – a nyugdíjbiztosításokra, amit adójóváírás formájában érvényesíthetünk. Ezenkívül továbbra is élhetünk az önkéntes nyugdíjpénztári lehetőségekkel, valamint néhány bonyolultabb megoldással is, mint a Tartós Befektetési Számla (TBSZ) vagy a Nyugdíj-előtakarékossági Számla (NYESZ). De ezekről bővebben majd később…

A jó bruttó sem minden

„De nekem jó a bruttóm” – hangzik a gyakori hárítás az ügyfélbeszélgetések során – mondja Egyed Ferenc. És mekkorát tévednek! A nyugdíjszámítás során ugyanis az éves nettó jövedelmek átlagát kell meghatározni. Egyed Ferenc szerint ma Magyarországon csak nagyon kevesen ismerik az öregségi nyugdíj számításának helyes módszertanát, és számos tévhit él az emberekben ezzel kapcsolatban. „Sokan például még mindig úgy tudják, hogy az utolsó 5 év keresete a nyugdíjszámítás alapja, de ez nem igaz” – teszi hozzá. A helyes nyugdíjszámítás alapját két jogszabály határozza meg: a 97-es társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény és az annak végrehajtására kiadott kormányrendelet (168/1997). Röviden: az öregségi nyugellátás alapját az 1988. január 1-jétől a jogosultság eléréséig terjedő időszak keresetei és jövedelmei képezik. Ezt persze számos korrekciós tényező befolyásolja. Ezek közül is a legfontosabb az úgynevezett valorizáció. Azaz, hogy például a havi átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető 1988 és 2011 közötti évek kereseteit 2013-ban egy valorizációs szorzószám segítségével a 2012. év kereseti szintjéhez kell igazítani. Ez a szorzószám pedig – nem árulunk zsákbamacskát – folyamatosan csökken. Jelenleg egy körüli, és sokak szerint hamarosan nulla is lesz – úgy 10-20 év múlva – mondja Egyed Ferenc.

Ezek alapján egy mai átlag magyarnak, a 230 ezres bruttójával és 150 ezres nettójával, úgy hozzávetőleg 45 ezer forint havi nettó állami nyugdíjra van esélye – 30-40 év múlva. Ha viszont képes havi 15-20 százalékot félretenni – ami a havi megélhetéshez képest nem kevés –, akkor már akár meg is duplázhatja a nyugdíját. Ha… Nem mindegy azonban, hogy mekkora a megtakarítás költsége. Egyszázalékos eltérés ugyanis ilyen időtávon már körülbelül 20 százalékos csökkenést is eredményezhet a végső eredmény tekintetében.

Tömegmegoldásoktól a bonyolultakig

„Ha van több millió forintunk, amivel úgymond kezdeni kellene valamit, én általában a következőt szoktam javasolni. 30 százalékot tegyünk el valamilyen egyéves lejáratú befektetésbe. Ehhez hozzá lehet nyúlni gyakorlatilag órákon belül, és nem fáj. Úgy a felét tegyük el 5-7 évre. Ha ezeket kell idő előtt megbontani, az már fájni fog, de még mindig megtehető. A maradékot pedig kössük le 10 évre. Ehhez már jobb hozzá sem érni, mert ez már nagyon-nagyon fájna.” A pontos és korrekt igényfelmérés a szakma alfája és omegája – vallja Egyed Ferenc. Összességében pedig az a legcélszerűbb, ha olyan pénzt fektetünk be, amire záros határidőn belül nem lesz szükségünk…

Ezt megítélni viszont a legnehezebb. „Az ügyfelek ugyanis két dolgot tartanak szem előtt: a biztonság és az időtáv.” És nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy mi lesz 30-40 év múlva! A mostani elszalasztott lehetőségeinket viszont nem kérhetjük számon a későbbiekben. „Talán ez a különbség köztünk és a Nyugat, például Svájc között. Ott már az óvodásokat is arra kondicionálják, hogy ha kapnak 10 darab jutalmat, akkor abból egyet rögtön tegyenek félre. Nem az ínséges időkre, hanem a jövőjük építésére! Ez bennünk nincs meg. Nem is reális tehát a nyugat-európai (felső)középosztály életszínvonalát hajszolni, mert lehet, hogy az még 50 év múlva sem lesz számunkra reális. Először saját magunkhoz kell mérni magunkat” – emeli ki a területi igazgató.

Akkor vegyük sorra a klasszikus lehetőségeket! Az önkéntes nyugdíjpénztár például kifejezetten a tömegek számára kitalált megoldás, és egyben az egyik legolcsóbb, ma elérhető megtakarítási forma. Sok helyen éppen ezért bevett cafeteriaelemként is működik. Különös szakértelmet nem igényel a használata, hiszen általában egy, közös portfólióba kerül a pénzünk, így még befektetési döntéseket sem kell hozni. Helyettünk kezelik a pénzünket, legfeljebb azt kell eldöntenünk, hogy konzervatív vagy kicsit kockázatosabb portfólióba kerüljön a megtakarításunk – de van, ahol még ennyit sem kérnek. (És ugye ehhez jön még a fentebb említett állami kedvcsináló is az szja-kedvezménnyel.) A pénztár aztán minimum 10 éves tagsági viszony után ki is fizeti nekünk a felgyülemlett összeget.

A következő, könnyen elérhető lehetőség a nyugdíjbiztosítás. Itt is jár az állami adókedvezmény, a pénz pedig választható portfóliókba kerül, és szintén örökölhető. Jelentős hátránya viszont az előzőekhez képest, hogy jóval drágább. Az önkéntes nyugdíjpénztár és a nyugdíjbiztosítás mellett két további megtakarítási lehetőség a már korábban is említett TBSZ és NYESZ.

A TBSZ szintén örökölhető, és alapvetően kétféle lehet: vagy forintbetétet helyezhetünk el, vagy forintalapú értékpapírokat vásárolhatunk (például állampapírt). Ezáltal pedig adókedvezménnyel vagy adómentességgel gyarapíthatjuk a TBSZ-en félretett pénzünket. Ide a nulladik évben minimum 25 ezer forintot kell elhelyeznünk, majd a további években változtathatjuk a befektetéseink összetételét. Ezek után célszerű a pénzt legalább 3 évig „békén hagyni”, hiszen ekkor még rengeteg adó és járulék terheli a hozamot. 3 év után a növekményt 10 százalékos adó terheli, viszont az 5. év után már teljesen adómentes. A NYESZ pedig gyakorlatilag egy „sima” értékpapírszámla, amelyre tetszőleges időpontokban forintot helyezünk el, amiért cserébe befektetési jegyeket, állampapírokat és részvényeket vehetünk. Ide kell már az igazi szakértelem, hiszen nem mindegy, hogy milyen értékpapírból vásárolunk be. Ráadásul a pénzünkhöz csak minimum 10 év után vagy a nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve nyugdíjba vonuláskor férhetünk hozzá teljesen tehermentesen. Habár a kockázat is nagyobb, az állami támogatás mértéke is igen vonzó ehhez, hiszen az itt érvényesíthető 20 százalékos adókedvezmény nem zárja ki, hogy még az önkéntes nyugdíjpénztár mellé járó támogatást is igénybe vegyük.

Ez tehát az „alappaletta”. A várható hozamok tekintetében pedig – Egyed Ferenc szerint – a következő hüvelykujjszabály követhető: a pénzpiaci eszközalapok esetén évi 3 százalék, kötvény esetén 4-7, míg vegyes portfóliónál 4-10, részvényalapoknál pedig akár évi 5-15 százalék is valószínűsíthető. „Ez a realitás. Amikor megkérdezek valakit az általa elvárt éves hozamról, és azt mondja, hogy olyan 20-25 százalékot szeretne, rögtön tudom, hogy sosem volt igazi befektetése” – teszi hozzá.