Kereső toggle

Való világ

Ombudsmani évértékelő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az alapvető jogok biztosának 2013-as beszámolója ezúttal a mélyszegénységben élők, a nélkülöző gyermekek és a romák helyzetére fókuszált.

„Tanulságos olvasmány mindazoknak, akik tényleg ismerni akarják a magyar valóságot, szinte teljes keresztmetszete a társadalomnak, államnak, jognak. Maga az élet, ha úgy tetszik” – írta előszavában a jelenlegi ombudsman, Székely László.  (A jelentést, habár tartalmát tekintve háromnegyed részben Szabó Máté munkásságát tükrözi, már utódja jegyezte.) Valóban, az összefoglaló több mint 300 oldalas, sok-sok megrázó ügy ismertetésével, és nem kevésbé megrázó, száraz tényadatokkal.

A tavalyi év során összesen 6 977 panaszbeadvány érkezett az alapvető jogok biztosához, melyek jelentős többsége még 2013-ban le is zárult. A legtöbb kérés Budapestről és Pest megyéből érkezett, míg tartalmuk szerint a legnagyobb arányt a szociális jogokat, azaz munkaügyi, oktatási, egészségügyi és rászorultsági kérdéseket érintő ügyek képviseltek. „A panaszok száma és tartalma is jól tükrözi azt az elszegényedési folyamatot, amely a gazdasági világválság következtében Magyarországon is erőteljesen felgyorsult az elmúlt években. Jelzésértékű, hogy egyes társadalomkutatók szerint a magyar társadalom mintegy 40 százaléka tekinthető elszegényedőnek vagy a szegénység által veszélyeztetettnek” – magyarázza az éves beszámoló.

A jelentés egyik legsokkolóbb megállapítása, hogy Magyarországon 2011-ben összesen 3,05 millió ember élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, míg a roma népesség többsége – hozzávetőleg 500–600 ezer fő – már a periférián éli mindennapjait. A TÁRKI 2010-es háztartásmonitor-adatfelvétele szerint a roma népesség körében 2009-ben a szegénységi arány elérte a 70 százalékot. A szegénységben élő cigányok pedig még a halmozottan hátrányos helyzetű csoportokon belül is a legkedvezőtlenebb helyzetben lévőkhöz tartoznak. A mélyszegénységben élők többsége tehát nem roma, ám a cigányok többsége mélyszegénységben él. A szegénységi helyzet megoldása pedig – a biztos szerint – kiemelt, és nem tűr halasztást.

A roma lakossággal kapcsolatban a jelentés továbbá megjegyezte, hogy egy 2010-ben megjelent kutatás szerint a cigányok több mint 60 százaléka vidéken, falusias környezetben, igen rossz lakáskörülmények között él. A kutatás azt is megállapította, hogy Magyarországon nagyjából 100 olyan település van az országban, amely végérvényesen szegénycigány-gettóvá vált, és további 200 településen látszólag megállíthatatlan folyamatok hatnak ugyanebbe az irányba. Ami az életkori összetételt illeti: a vizsgálatok tanúsága szerint a cigányság lényegesen fiatalabb népességet mutat, mint a nem cigányok. 2003-as adatok szerint a romák között a 0–14 évesek aránya 36,8 százalék, míg a nem roma népességen belül ez az arány csak 15,4 százalék volt. A vizsgált, szegregátumokban élő roma népesség korösszetétele pedig még a cigány népesség egészéhez viszonyítva is nagyon fiatalnak számít, a 18 éven aluliak aránya átlagosan több mint 55 százalék volt.

Az országra jellemző fokozódó szegénység sajnálatos módon a gyermekeket sem kerüli el. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia helyzetelemzése szerint Magyarországon 2009-ben a gyermekek 21 százaléka, mintegy 380 ezer gyermek élt szegénységben. A folyamatos elszegényedés miatt viszont évente több mint 200 ezer gyermek van veszélyeztetettként nyilvántartva. Ma Magyarországon – ha csak a jövedelmet nézzük – az összesen 2–2,2 millió magyar gyermek mintegy 20-23 százaléka, azaz a teljes népesség közel 14 százaléka él szegénységben. Az UNICEF Magyar Bizottsága által 2012-ben végzett kutatás eredményei szerint a gyermekek körében 2009-hez képest nőtt a jólétükben veszélyeztetettek aránya. Jelenleg hazánkban minden második gyermek nélkülöz valamilyen szempontból.

Annak ellenére, hogy a társadalmi juttatások szegénységcsökkentő hatását tekintve uniós összehasonlításban hazánk kedvező pozícióban van, az Európai Unióban azon 5 ország közé tartozunk, amelyekben a legnagyobb a távolság a népesség és a gyermekek szegénysége között, az utóbbiak rovására – írják a szakértők. A gyermekek 11 százalékát (198 ezer főt) veszélyeztetettként tartják nyilván a gyámhatóságok, túlnyomó többségüket anyagi okok miatt. A szegénységi küszöb alatt élő gyermekes háztartások jelentős részénél még napjainkban is problémát jelent a megfelelő mennyiségű, illetve minőségű élelmiszerhez való folyamatos hozzáférés, és sajnos még mindig előfordul, hogy a szülők – infrastrukturális vagy anyagi okokból – egészséges ivóvizet sem tudnak biztosítani gyermeküknek. Ebből a szempontból jelenleg 33 hátrányos helyzetű kistérséget tartanak nyilván hazánkban, és ezek jellemzően Észak-Magyarországon, illetve az Alföld északi részén, a Dél-Dunántúl, valamint az Ormánság területén találhatók.

Olvasson tovább: