Kereső toggle

Trónkövetelők

Lejtmenetben a BRICS

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A BRICS országok tavalyi gazdasági teljesítménye minden képzeletet alulmúlt. Habár még nem temetik őket, sokak szerint ideje volna egy újabb, trendi világgazdasági betűszót kreálni. Esélyes befutó lehet a „MINT”, amely az éppen felszálló ágban lévő Mexikót, Indonéziát, Nigériát és Törökországot takarja.

Egy évtizednyi bódulat után eljött a kiábrándulás ideje. Sokan így értelmezik a befektetők elfordulását a Brazília, Oroszország, India, Kína – és újabban Dél-Afrika – alkotta gazdasági együttestől. Ma már a BRICS három tagja (Brazília, India és Dél-Afrika) a fejlődő piacok „törékeny ötösfogatának” része (a másik kettő Törökország és Indonézia), azaz befektetési szempontból kerülendők, de legalábbis erősen megfontolandók. „A meglepetés nem az, hogy a románcnak vége, hanem, hogy ennyi ideig tartott” – konstatálta mindezt nemrég Anders Aslund, a Peterson Institute for International Economics szakértője.

Arról már jobban megoszlanak a vélemények, hogy a BRICS-től való befektetői elfordulás oka inkább az USA megerősödése felé mutató jelek és kommunikáció vagy Kína folyamatos, bár lassú gyengülése. Hogy melyik a nyomósabb érv, nehéz eldönteni. Viszont akár elhisszük, hogy Kína lassul, akár nem, a mérete továbbra sem elhanyagolható. Amennyiben a kínai GDP a várakozásoknak megfelelően az idén valóban 7,5 százalékkal növekszik, az 1 ezer milliárd dollárnyi új érték létrehozásának felel meg. Ugyanekkora új értéket az Egyesült Államok egy 3,75 százalékos GDP-növekedéssel tudna létrehozni. (Szakértők jelenleg kb. 1,5 százalékos GDP-növekedést várnak az USA-ban.)

Anders Aslund szerint azonban a fő okokat inkább az öt ország magatartásában kell keresni, és kevésbé a külső körülményekben. 2001–2008 között a világ az egyik legnagyobb „vagyonosodási és hitelboomot élte meg” – írta egyik cikkében, utána pedig eljött „a hét szűk esztendő úgy, mint a bibliai József történetében”. Ráadásul a „bő esztendőket” mesterségesen kitolták a Fed pénzpumpáival, de a lényegen ez nem változtatott: a BRICS országok ez idő alatt nem kényszerültek rá arra, hogy komoly döntéseket hozzanak. Mára pedig – teszi hozzá – „a vaskalapos elit nem is akar és nem is tud” ezen változtatni. 

Persze lehet, hogy mindez csak  „papírforma”: Anders arra is felhívja a figyelmet, hogy több kutatás is bizonyította, hogy azok az országok, amelyeknek az egy főre jutó GDP-je rövid időn belül 15 000 dollár körülire emelkedik, egy hirtelen növekedési visszaesést szenvednek el.

Lejárt az idejük

A BRICS országok iránti „nagy szerelem” jelei azonban még ma is láthatók: az elmúlt évek és a közeljövő legjelentősebb sporteseményeinek is ezek az országok adtak és adnak majd otthont (Dél-afrikai Köztársaság, Peking, Szocsi, Rio de Janeiro stb.). Ez persze nem csökkenti a velük kapcsolatos ellentmondások sorát. Míg a szükséges társadalmi fejlesztések, infrastrukturális beruházások rendre elmaradoztak, a nagy nyilvánosságot kapott sporteseményekre – ambivalens módon – erejük felett készültek az országok. Napjainkban a BRICS országai 3 milliárd embert és mintegy 16 ezer billió dollár nominális GDP-t képviselnek. Előrejelzések szerint a BRICS országok 2011-től 2020-ig átlagosan évente 6,6 százalékos növekedést érnek majd el, ami ugyan elmarad a korábbiaktól, de még mindig jelentős.

Más vélemények szerint azonban már teljesen felesleges ilyen kategóriáról beszélni, hiszen az egyetlen prosperáló gazdaság a csoportban Kína; a többi résztvevő teljesítménye egyáltalán nem kiemelkedő, sőt! India gyorsan növekedett az elmúlt évtizedben, de ez 2013-ban 9 százalékról 5-re esett vissza, és idén sem várható számottevő javulás. A többiek pedig még rosszabb állapotban vannak: Brazília 2,5 százalékkal, Oroszország 1,3 százalékkal, Dél-Afrika 1,9 százalékkal nőtt tavaly. A csoportban összességében India okozta a legnagyobb csalódást, a legnagyobb mértékben pedig a Brazíliáról alkotott vélemény ingadozott az elmúlt évtizedben. Brazíliáról maga Jim O’Neill a „BRIC atyja” (lásd keretes írásunkat) is úgy nyilatkozott nemrég, hogy hiba volt beemelni anno az „elitosztagba”. „2001 és 2004 között azt kellett hallgatnom, hogy egyáltalán nem lett volna szabad Brazíliát felvennem a csoportba, majd 2008 és 2010 között már zseninek nyilvánítottak választásom miatt, most pedig megint ott tartunk, hogy Brazília nem szolgált rá a címre” – mondta. „Ha változtatnom kellene rajta, csak a C-t hagynám meg” – tette hozzá O’Neill.

A nagy gazdasági „megmondó ember” Nouriel Roubini szerint viszont a BRICS csak „kapuzárási pánikban” szenved, ami persze súlyos, de nem halálos. Roubini – másokkal ellentétben – nem látja végérvényesen sötéten a BRICS jövőjét. Véleménye szerint konkrét lépésekkel megelőzhető a teljes bukás. Ilyen „apróságok” volnának például: a strukturális reformok, a politikai intézményrendszer megerősítése és az állam által vezérelt kapitalizmus megszüntetése.

Akkor jöjjön a MINT?

A Forbes magazin által idézett elemzés szerint a MINT-országok viszont várhatóan jobban teljesítenek majd, mint a BRICS és a G8-ak. A WealthInsight „milliomos-mérő” listája – azaz, hogy hány új dollármilliomost ad egy ország évente a világnak – szerint pedig a MINT-országok a világon a legjobb 8 között vannak. Ezek közül is kiemelkedik Indonézia a maga évi 22 százalékával, ahol most éppen kb. 45 ezer dollármilliomos él. Ám ezek az adatok – főleg Mexikóban – sok vitát váltanak ki, és alátámasztják a Világbank vezetőinek azon álláspontját, hogy kár a szójátékokért, amíg ezek a kategóriák igen sérülékeny gazdaságokat takarnak. Mexikóban például, habár 145 ezer dollármilliomos él, égbe kiáltóak a társadalmi egyenlőtlenségek. Ennek mértéke például háromszor akkora, mint az OECD-átlag. Egy gazdag mexikói mintegy kilencszer többet keres, mint egy helyi szegény. (Hiába a sok milliomos, a Világbank jelentése szerint a szegénységi szint mit sem változott Mexikóban az elmúlt 10 évben – továbbra is bőven 50 százalék feletti!) Így például a mexikói történész Enrique Krauze is visszautasítja, hogy „Mexikó lenne az új Kína”. Krauze sokkal inkább a szervezett bűnözés, állandó politikai viszályok és az elvesztett lehetőségek hazájának látja országát.

„Amit ma látunk a MINT-országokban, az nagyon hasonlít a BRIC-országok 10-15 évvel ezelőtti állapotára” – mondta Oliver Williams, a vagyonosodási  listát összeállító cég egyik tanácsadója. A milliomoslista szerkesztői mindemellett arra is felhívták az elemzők figyelmét, hogy ezek az említett „újgazdagok” meglepően fiatalok is – tekintve az adott országok demográfiai jellemzőit. Ha nem tesznek tudatosan a korrupció ellen és a filantrópia népszerűsítéséért, akkor az egyenlőtlenségek csak súlyosabbá válnak ezekben az országokban – véli Oliver Williams.

BRIC, BRICS, BRICSI

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően, miután mind az USA, mind Európa egy gazdasági mélyrepüléssel nézett szembe, Jim O’Neill, a Goldman Sachs befektetési bankára megalkotta a „BRIC” fogalmát, azaz a – szerinte – új gazdasági erőként megjelenő országok angol nyelvű elnevezésének kezdőbetűiből alkotott betűszót. Brazília, Oroszország, India és Kína profitálhat leginkább a globalizációból, miközben a világgazdaság első számú motorjaivá válnak – vélte akkor O’Neill. A bankár tulajdonképpen ezzel a frappáns elnevezéssel próbálta eladni ügyfeleinek az említett országok értékpapírjait, de – úgy látszik – „történelmet írt”. Az említett országok vezetői először 2006-ban tartottak saját gyűlést New Yorkban, azóta pedig sorban öt diplomáciai csúcsértekezletet tartottak már. 2010-ben csatlakozott a csoporthoz Dél-Afrika (South-Africa), így a BRIC immár BRICS-re módosult.
Most pedig legújabban amellett érvelnek a szakértők, hogy a népszerű mozaikszót érdemes lenne BRICSI-re cserélni – nyilatkozott erről a BBC-nek egy szingapúri bankvezető –, hiszen Indonézia bevonását is egyre indokoltabbnak tartják az érintettek. „Indonézia Délkelet-Ázsia legerősebb gazdasága. A McKinsey & Company tanácsadó cég előrejelzése szerint Indonézia lesz a világ 7. legerősebb gazdasága, amelynek középosztálya 90 millió fővel nőhet 2030-ra” – írta erről a The Jakarta Post. Ez pedig lényeges előrelépés lenne, tekintve, hogy Indonézia jelenleg 16. a világranglistán, és „csupán” 45 millió középosztálybelivel büszkélkedhet.

Olvasson tovább: