Kereső toggle

Ki jár jól a bevándorlókkal?

Teljesítményelszívás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Habár manapság tőlünk Nyugatra és különösen Angliában a bevándorlás erős korlátozása dívik, egyre több kutatás bizonyítja, hogy a gazdasági menekül-tek nem kis summát termelnek befoga-dóik számára.

Miután a kelet-európai államok EU-csatlakozását követően a „munkaerő szabad áramlása” jelentős méreteket öltött, ez arra kényszerítette – többek között – a mindenkori brit kormányt is, hogy a bevándorlás szabályozása központi politikai kérdéssé váljon. A 2010-es választási kampányt követően a brit kormány például célul tűzte ki a nettó migráció csökkentését a százezres szintekről tízezres szintekre. Azóta az EU-n kívüli bevándorlási szabályok szigorítása, illetve az utóbbi évek gazdasági visszaesése következtében a migráció lényegesen lecsökkent. A 2012-es adatok alapján évi 177 ezer főre, ami ugyan még messze nem tízezres nagyságrendű, de 2008 óta a legalacsonyabb.

Ennek következtében pedig a közgazdászokat elkezdte foglalkoztatni egy újabb szélsőség kérdése is. Mit jelentene hosszú távon a bevándorlás megszűnése? A londoni National Institute of Economic and Social Research kutatóintézet közgazdásza, Katerina Lisenkova elemzésében arra a rövid, de velős következtetésre jutott, hogy amennyiben a bevándorlás nagymértékű korlátozására kerülne sor, az a brit gazdaság teljesítményét jelentős mértékben rontaná. Elemzésében Lisenkova több teoretikus forgatókönyvet vizsgált meg, és a kutatása alapján úgy találta, hogy amennyiben hosszú távon egy 100 fő/éves migrációs szint érvényesülne, ez 2060-ra azt eredményezné, hogy az összesített GDP 11 százalékkal csökkenne, míg az egy főre jutó GDP 2,7 százalékkal lenne kevesebb a szigetországban. A bevándorlók számának jelentős csökkenése az államháztartásra is negatív hatással lenne, hiszen ez esetben a költségvetés GDP-arányos kiadásainak 1,4 százalékos emelkedése prognosztizálható 2060-ra. Annak érdekében pedig, hogy a kormány egyensúlyban tudja tartani a költségvetést, a személyi jövedelemadó mértékének emelésére volna szükség: 2060-ra megközelítőleg 2,2 százalékkal. A magasabb jövedelemadó-fizetési kötelezettség azonban csökkentené a háztartások nettó bevételét, még akkor is, ha a kisebb munkaerőkínálat következtében a bruttó bérek növekedésnek indulnak. A szigorú migrációs politika – a tanulmány szerint – 2060-ra a nettó bérek 3,3 százalékos csökkenését okozná.

Velük pozitív a mérleg

Egy korábbi tanulmány, amelyet a University College London kutatói készítettek, további részletekre is rávilágít. Tanulmányukban arra a konklúzióra jutottak, hogy a 2000 után érkezett bevándorlók által befizetett adók és járulékok lényegesen nagyobb mértékben járultak hozzá a brit gazdaság teljesítményéhez, mint amennyit kivettek a gazdaságból különböző juttatások formájában. 2001 és 2011 között az EU-ból érkezők 34 százalékkal többet (összesen 22,1 milliárd angol fontot) fizettek be az államkasszába, mint amennyit rájuk költöttek. (Ugyanezen idő alatt a nem EU-tagországból érkező bevándorlók csak 2 százalékkal, azaz 2,9 milliárd fonttal fizettek be többet.) A bevándorlók tevékenységének hatása tehát a brit költségvetésre nézve egyértelműen pozitív – állítják a kutatók. A helyi lakosok, állampolgárok mérlege azonban már korántsem ennyire irigylésre méltó – teszik hozzá: 2001 és 2011 között ők 11 százalékkal többet vettek ki a közös kasszából, mint amennyit befizettek, azaz deficitet termeltek. Az azonos korosztályú, azonos nemű, azonos képzettséggel rendelkező brit állampolgárok 21 százalékkal több juttatást, támogatást vettek igénybe a vizsgált időszakban, mint a különböző országokból érkező bevándorlók. Összességében tehát a helyiek az ország költségvetési hiányának növeléséhez járultak hozzá, ellentétben a bevándorlókkal, akiknek a nettó költségvetési hozzájárulásuk meglehetősen pozitív. És ez – többek között – igaz a Magyarországról érkező dolgozókra is…

Erejük teljében – külföldön

Ez a pozitív hatás nem meglepő, ha a bevándorlók demográfiai adatait is megvizsgáljuk. A 2001 és 2011 között érkezők jelentős százaléka a karrierjük kezdetén álló fiatal, akik eleinte általában nyelvtudás hiányában a képzettségi szintjük alatt kapnak csak munkát, így a bennük rejlő gazdasági potenciált sem (rögtön) érik el. Mivel céljuk a karrierépítés, és nagy részük gyermektelen, családalapítás előtt álló fiatal, ezért szociális juttatásokból sem részesülnek nagyobb mértékben. Ezek a fiatalok gyakorlatilag a legproduktívabb éveiket töltik hazájuktól távol. Ez az anyaország szempontjából nézve igen kedvezőtlen, hiszen a diplomás munkavállalók oktatási költségeit többnyire az anyaország fizeti. A fiatalok ezután egy másik ország gazdaságát építik, majd – a kutatások alapján – a legtöbbjük egy idő után hazatér, ám immáron a kevésbé produktív éveit tölti el szülőhazájában. Így aztán a későbbiekben a nagyobb valószínűséggel felmerülő szociális kiadások már nem a külföldi gazdaságot, hanem az anyaországot terhelik majd.

A helyiek és a bevándorlók képzettségét vizsgálva szintén érdekes megállapításokra jutottak az elemzők. A bevándorlók képzettségi szintje meghaladja a brit lakosok képzettségét. 2011-es adatokat figyelembe véve a helyieknek „csak” 21 százaléka rendelkezett valamilyen diplomával, míg az EU-tagországokból érkezőknek 32 százaléka, a nem EU-tagországokból érkezőknek pedig 38 százaléka volt diplomás szakember. A helyi lakosoknak megközelítőleg fele sorolható az „alacsonyan képzett” kategóriába, míg az EU-tagországokból érkezetteknek csak ötöde, a nem EU-tagországokból érkezetteknek pedig negyede alacsonyan képzett vagy teljesen képzetlen.

Olvasson tovább: