Kereső toggle

Családbarát rendszerek

Hol éri meg ma megszületni?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden hétre jut egy hazai családpolitikával kapcsolatos hír. Hiszen továbbra is fogy a magyar,de – cserébe – szaporodnak az adóterhek, sorra dőlnek a hitelesek, miközben a kormányunk deklaráltan „az elmúlt három évben minden elődjénél többet tett a családok érdekében”. Ha már elegünk van ezekből a szólamokból, nézzünk inkább körül egy kicsit a nagyvilágban!

Félreértés ne essék, a gyermekvállalás és a gyermekgondozás támogatása a világnak szinte minden pontján neuralgikus kérdés. Tökéletes rendszer nincs, és nyilván mindenki képes szapulni a sajátját, és rámutatni annak súlyos anomáliára. (Igen, még a dicső Németország újságírói is így gondolkodnak a sajátjukról, ha éppen az USA-ra néznek, habár a német állam 200 milliárd eurót költ évente családtámogatásra.) De valami mégis azt mutatja, hogy ott, ahol a közgondolkodás kicsit más, ott a feltételek is jobbak lehetnek.

„Magyarországon – úgy tűnik – mindenki gyerekpárti, ám amikor a konkrét lépések megtételéről lenne szó, valahogy mindig elfogy a lelkesedés” – mondta lapunknak Szabó Zsóka, a Nők a Holnapért Alapítvány elnöke. Általánosságban elmondható, hogy a balkáni országoknál biztosan jobb nálunk a helyzet – tette hozzá, de a szomszédos országok állapotára már nem merne mérget venni. Egy biztos: Nyugat-Európától és a skandináv országoktól klasszisokkal el vagyunk maradva.

Vegyük például a „kötelező direktívákat”. A gyermeknek óvodába kell járnia! Nincs apelláta! Ez még Budapesten és a nagyvárosokban viszonylag könnyebben megoldható, de a kisebb vidéki települések már nincsenek ilyen jó helyzetben. „A statisztikák becsapósak” – magyarázta a Heteknek Szabó Zsóka. „Férőhelyszám szerint jól állunk, de a kihasználhatóság már jóval szegényesebb.” Amíg az önkormányzatokra van bízva az ilyen intézmények fenntartása, a kisebb településeken élő anyák nem sok jóban reménykedhetnek. Az alapítvány elnöke szerint megoldás lehetne, ha az iskolákhoz hasonlóan az óvodák, bölcsődék államosítását is kezdeményezné a kormány.

Pár száz kilométerrel odébb, Ausztriában például – az érvényes szabályozás szerint – 5 éves kortól kötelező legalább egy évig (hetente legalább négy napig) óvodába járatni a gyermeket. Viszont ez a szolgáltatás az egész országban ingyenes és elérhető. Megemlítendő az is – teszi hozzá Szabó Zsóka –, hogy a sokat szapult multik hozzáállása igen pozitív ebben a témában. Valóban, kitekintve nem egy nemzetközi cég (no de pláne bank!) tart fenn saját bölcsődét, óvodát, illetve férőhelyeket a dolgozóik gyermekei számára. Cserébe viszont esetleg joggal várhatna el némi adójóváírást… (És ezen a téren talán még a Balkántól is tanulhatnánk: Pristinában, Koszovó fővárosában is ott díszeleg a Raiffeisen Bank saját bölcsődéje gyalogtávolságra a bank központi épületétől.) Egy lisszaboni irányelv alapján Magyarország is vállalta, hogy a 3 éves kor alattiak minimum 30 százalékát bölcsődei elhelyezésben részesíti. Szabó Zsóka szerint, azonban ma még a 15 százalékot sem érjük el.

Ami a tágabb értelemben vett családtámogatást illeti, Németországban mostantól alanyi jogon jár a bölcsődei férőhely, és külön támogatásra számíthat az, aki otthoni keretek között oldja meg 3 évesnél fiatalabb gyermeke napközbeni nevelését. Nagy-Britanniában a 3 éves kor feletti gyermekek számára alanyi jogon, heti 15 óra ingyenes állami gyermekgondozás jár a napközikben. A brit családjogi törvények szintén tekintettel vannak azokra, akik otthon nevelik gyermeküket: nekik költségtérítés jár. Franciaországban inkább a gyerekvállalás támogatására teszik a hangsúlyt, de itt már két hónapos kortól is fogadják a kisgyermekeket a csecsemőotthonok. Svédországban a 3 év alatti gyermekek 77 százaléka részesül állami gyermekgondozásban. Az ellátás az egyéves kort betöltő gyermekek szülei számára alanyi jogon jár, ha mindkét szülő vagy dolgozik, vagy esetleg tanul.

Számos kiemelkedő példa mellett, az oroszországi helyzet már jobban emlékeztet a hazai állapotokra: itt az alkotmány elviekben garantálja a szülőknek, hogy gyermeküket bölcsődében vagy óvodában helyezhetik el, ugyanakkor  családügyi szakértők szerint a gyakorlat mást mutat. A több mint 140 milliós országban jelenleg 1,3 millió gyermeket tartanak nyilván a gyermekgondozók várólistáin.

A rendelkezésre álló intézmények túlzsúfoltsága miatt többen próbálkoznak vesztegetéssel, becslések szerint egyesek akár 2500 eurót is hajlandóak kifizetni, hogy megoldják gyermekük elhelyezését.

Forint, fillér

A magyar rendszer egyik nagy pozitívumaként szokták emlegetni, hogy nálunk az anyák 3 évig kapnak pénzügyi támogatást, habár azt a havi bruttó 28 500 forintot már sokan nem szívesen minősítenék. Az osztrákok, hozzánk hasonlóan és a nyugat-európai trendektől eltérően, akár 3 évig is otthon maradhatnak a gyermekükkel, és a támogatás, amit kapnak, nem is igen ösztönzi vagy kényszeríti őket arra, hogy minél előbb visszatérjenek a munkaerőpiacra.

Ami az összegszerű nemzetközi összehasonlításokat illeti, teljesen friss adatokat elég nehéz találni, de a 2011–2012-es állapotok viszonylag jól rekonstruálhatók (legalábbis mintegy 15 uniós országra). Ezek alapján Európában az országok többségében jár valamiféle munkahelyi „felmondási védelem” az anyák számára.

A szülési szabadság mértéke igen vegyes képet mutat, leghosszabb talán a cseheknél és a szlovákoknál: 28 hét. Egyszeri anyasági támogatás csak kevés helyen van: ebben legalább nem állunk olyan rosszul a mi közel 220 eurónkkal. Családi pótlék minden országban van, a legkülönbözőbb számítási módszerekkel megállapítva. gyes/gyed terén sem állunk rosszul nemzetközi összehasonlításban, míg adókedvezmény is szinte mindenhol igénybe vehető így vagy úgy. Ezeken felül vannak az egyedi extrák: például 13. havi pótlék Ausztriában, egyedülálló szülők támogatása Írországban és Spanyolországban, vagy lakóhely szerinti éves támogatás a 3 gyermekes családok számára Olaszországban.

Férfikérdés

Ez tényleg csak a nők problémája? – teszik fel sokan a kérdést. Ez persze már messze túlmutat a konkrét jóléti rendszereken, de azoktól mégsem független. Amíg társadalmunkban vitán felül áll, hogy a nő marad otthon a kisgyerekkel, és csak egy nőtől kérdezik meg az állásinterjún, hogy hány gyereke van, még van mit változtatni a közgondolkodáson – jegyezte meg Szabó Zsóka. Az elnök asszony saját, személyes példáját is említette: a rokonságába tartozó fiatalember egy Svédországban működő ázsiai multi dolgozója, és két hónapig ő volt otthon a kislányával. A „hogyhogy?” vagy „miért te?” kérdések pedig teljesen értelmezhetetlenek voltak számára, amikor a magyar rokonok csodálkozó tekintetével találkozott. Mint később kiderült: ez is csak szervezés kérdése, hiszen a munkában mindenki pótolható.

A svédek mellett azonban a norvégok sem tétlenkedtek ezen a téren: ma már jobbára csak a „kispapák mennyországaként” emlegetik az északi államot.

A norvégok 1993 óta kísérleteznek az úgynevezett „apa-kvótával”, azaz, hogy a férfiak a gyermekük megszületése után hosszabb fizetett szabadságot vehetnek ki. Ez kezdetben „csak” 4 hét volt, míg mára 12 hétre, illetve a legújabb javaslatok szerint 14 hétre nőhet. (Szemben a magyarországi soványka 5 „papa-nappal”.) Manapság közel 40 ezer apuka él ezzel a lehetőséggel, és általánosságban elmondható, hogy évek óta 10 esetből 9 családos férfi választja ezt a megoldást. A beszámolók alapján, sokan kellemes tapasztalatokkal gazdagodtak az otthonlét során, és közben még teljes fizetést is kaptak. Norvégiában ezzel arra szeretnék ösztönözni az apukákat, hogy jobban kivegyék részüket a kisgyermeknevelésből és nem titkolt céljuk volt az is, hogy ezzel eredményes megoldást találjanak a két nem közötti fizetéskülönbségek csökkentésére. Talán nem véletlen, hogy az európai országok közül Norvégiában a legmagasabb a születési ráta (1,8, míg Magyarországon csupán 1,2), valamint a szülést követően a munkaerőpiacra visszatérő nők aránya is. Ehhez persze a kedvező feltételrendszerek is adottak: rengeteg az óvoda és a részmunkaidős anyuka. Az „apa-kvóta” azóta kisebb mozgalmat indított el, hiszen az elmúlt években már Izlandon, Németországban és nemrégen Portugáliában is bevezették.

Olvasson tovább: