Kereső toggle

Vágóhíd szellemdisznókkal?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kisebbfajta pánikot keltettek az elmúlt hetekben Csányi Sándor OTP-vezér részvényeladásai, melynek profitját a nagytőkés az agrárszektorba, pontosabban egy óriás méretű vágóhídba fekteti be. A húsipari hegemóniában lehet fantázia, pláne, ha bekalkuláljuk, hogy a kormány több milliárd forinttal támogatja a jelenleg 3 milliós állatállomány néhány éven belüli megduplázását.

Az OTP-elnök lépése vadabbnál vadabb találgatásokra adott okot, amelyek között számos variáció szerepelt, így például Csányi egészségügyi problémái, az új, kormányzati, devizahiteleseket segítő mentőakciókról szóló hírek, illetve más, bankokat sújtó intézkedések. Az OTP ugyanakkor korábban hivatalos információkat is közölt az ügyben: „Csányi Sándor és vállalkozásai hazai, elsősorban agrár- és élelmiszer-ipari beruházások finanszírozására csoportosítja át az értékesített OTP Bank-részvényekből származó bevételt.” Ennek megfelelően hatalmas pénzek vándorolnának át a Bonafarm-csoport beruházásaira. Korábbi sajtóértesülések szerint Mohácson terveznek egy hatalmas vágóhidat, amely a legnagyobb lenne az országban, a csoporthoz tartozó Bóly Zrt.-nél pedig fejlesztik az öntözőhálózatot és az állattenyésztési telepeket. A bankvezér 50 milliárd forintot szán agrárberuházásaira, ami már önmagában is óriási befektetésnek számít.

„A mezőgazdaság iparszerű termelésre való átállításának alapproblémája ma is ugyanaz, mint az elmúlt ötven évben: termelni tudunk, feldolgozni, piacot találni azonban nehezen” – mondta el lapunknak Szabó Zsolt agrárközgazdász. A hetvenes évek végén létrejött ipari termelési rendszerek merőben új alapokra helyezték az addig szigorúan szovjet minta szerint működő mezőgazdaságot, így a bábolnai majd nádudvari központtal megalapozódott a modern agrártermelés alapja. Ahogyan azonban kezdtek beérni ezek a beruházások, előbb a hazai piac telítődött alapélelmiszerekkel, majd keresni kellett a külföldi piacra jutás lehetőségeit, s ez csak nagyon nehezen ment. A szocialista tábor ugyan vevő volt mindenre, de a fizetési oldalon a haszon csak nagyon lassan vagy sehogy sem realizálódott. A Nyugat pedig megtermelte a maga szükségleteit, oda csak olyan kuriózumokkal lehetett betörni, mint a Gyulai kolbász vagy a Pick szalámi – magyarázza a szakember, és szerinte ma is ez a helyzet: csak a hungarikumok piacképesek.

A sertésállomány drasztikus csökkenése és a multinacionális kereskedelmi láncok olcsó sertésárui mára teljesen ellehetetlenítették a sertéságazatot. A kormánynak pedig kicsi a mozgástere, hiszen a mezőgazdaság uniós szervezettsége nem bíz a véletlenre semmit (pláne a magyarokra nem). A jövőt már megtervezték számunkra a Közös Agrárpolitika (KAP) alapján, amit a magyar kormány is kénytelen volt elfogadni. A KAP az Európai Unió rendkívül bonyolult szabályozórendszere, amelynek legfontosabb feladata, hogy elossza a mezőgazdaságra, a vidékfejlesztésre és az agrárpiaci beavatkozásokra szánt forrásokat a tagországok között. Erre megy el a teljes uniós büdzsé valamivel több mint 40 százaléka, évente mintegy 50 milliárd euró. Ebben a legnagyobb tételt a mostani területalapú támogatások teszik ki, amelyeket egy új alaptámogatási rendszerben lehet majd folyósítani a jövő évtől. Emellett a közvetlen kifizetésekhez tartozik az úgynevezett „zöldítés”, a kiegészítő átalánytámogatás, a fiatal gazdák támogatása, a kisgazdaságok egyszerűsített támogatása, a termeléshez kapcsolt támogatások köre, a kedvezőtlen adottságú térségek támogatása és az úgynevezett nemzeti tartalék képzése.

A zöldítésre a teljes keretből kötelező 30 százalékot elkülöníteni, a többi jogcímnél a KAP csak maximum adatokat határoz meg. Így a kiegészítő átalánytámogatásra 30 százalék, a termeléshez kapcsolt támogatásra 15 százalék, a kisgazdaságok egyszerűsített támogatására 10 százalék, a kedvezőtlen térségekre 5 százalék, a fiatal gazdákra 2 százalék fordítható, míg a nemzeti tartalék az alaptámogatás 3 százaléka lehet. A határokon belül a tagországok maguk döntenek, hogy egyes támogatási célra mennyit költenek, így van valami valóságalapja azoknak a pletykáknak, amelyek egy új trafikmutyis elosztásról szólnak az agráriumban – értékeli a helyzetet Szabó Zsolt. A publikum számára egyelőre még ismeretlen tervnek talán van egy a sertéságazatot érintő pontja is, és az átlag gazdáknál jobban tájékozott bennfentesek ezt igyekszenek meglovagolni.

Kiss András stratégiai tanácsadó, az Agrárkamara egykori szakembere is úgy látja, hogy az agrárium egyes szegmensei továbbra is rendkívül jövedelmezőek, az uniós támogatások pedig csak úgy ömlenek az ágazatba. A területalapú támogatások miatt például a szántóföldi növénytermesztés kivételesen stabil háttérrel, és megtérüléssel kecsegtet, az állattenyésztés és a hazai húsfeldolgozó ipar azonban már messze nem ebbe a kategóriába esik egyelőre. Ennek fényében még rejtélyesebbnek tűnik, hogy Csányi miért éppen egy óriási sertésvágóhídra teszi fel milliárdjait.

A hazai vágóhídi kapacitások jelenleg közel 6 millió sertés vágására alkalmasak, ezzel szemben a KSH adatai szerint a sertésállomány hazánkban jelenleg ennek a fele, mindössze körülbelül 2, 9 millió körül mozog. A feldolgozói kapacitások tehát túlméretezettek a szektorban. Ezt már Kovács Józseftől halljuk, aki a Gyulai Húskombinát egykori szakembere. A hazai termelés akkor volt erős, amikor a háztáji sertéstartás nyomán ömlött az alapanyag az ipari ágazatba. Akkor az egyes településekről két-háromszáz darabos heti szállítmányok érkeztek feldolgozásra, ez ma csupán két szállításra való disznót jelent például Békéscsabán, összesen százötven egyeddel. Valószínűleg ennek – és persze az oligarchák pénzszivattyúinak – tudható be, hogy a Pápai Hús és a Gyulai Húskombinát is a tönk szélére jutott. Az sem kizárt egyébként, ami az üzem megszűnésekor terjedt a gyulai polgárok között, hogy Csányinak csupán a márkanévre volt szüksége, és az alföldi húsfeldolgozásra már kevésbé. Az összeesküvés-elmélet szerint a bankvezér és a miniszterelnöki hivatal államtitkára azért nem szívelik egymást, mert utóbbi beavatkozott a hungarikumnak titulált márkanév védelmében. Továbbra is kérdőjeles, hogy miért lenne szükség még egy hatalmas, egy műszakban évi egymillió sertés feldolgozására alkalmas vágóhídra Magyarországon. De a feldolgozatlan sertéshús értékesítési oldalán is felmerülnek kérdőjelek, ugyanis a hazai élelmiszeriparban feldolgozott hústermékek egyelőre nem versenyképesek az olcsó importtermékekkel szemben – mondja Kovács József. Egy nagykapacitású vágóhíd létrehozásának ötlete egyébként időről időre felreppen, és úgy tűnik, hogy ezt most éppen Csányi Sándor fogja megvalósítani. Ha tervei megvalósulnak, akkor abszolút hegemóniára tesz szert a hazai húsiparban.

A hírek szerint vágóhídi kapacitásait saját sertéstermelésének növelésével kívánja biztosítani, ami a ma meglévő húsipari érdekeltsége, a Pick Szeged Zrt. további fejlesztését jelentené. A jelenleg 60 milliárd forintos éves árbevételt produkáló szegedi cég a második helyet foglalja el a hazai húsipari cégek rangsorában, de egy biztos háttértámogatással kizárólagosan uralná a hazai piacokat – kalkulál a szakember.

Húspénz

A kormányzat által elfogadott sertésstratégia értelmében 2020-ig a kétszeresére nő a jelenlegi 3 milliós állatállomány, az ágazat helyzetének javítására 2,6 milliárd forintot fordítanak – mondta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a témában négy helyszínen tervezett konferenciasorozat első állomásán Keszthelyen. Ebből az összegből kutatás-fejlesztési programokra 160 millió forint, sertéstenyésztő beruházásokra mintegy 500 millió, az eredetigazolási rendszer és a hatósági nyilvántartás fejlesztésére 200 millió, bel- és külpiaci marketingre pedig mintegy 580 millió fordítható. Ezen túlmenően 20 ezer új munkahely létrejöttéről, exportpiacok kereséséről és egészséges hazai élelmiszerek termeléséről is beszélt, mint amelyekben a kabinet aktívan részt vesz a támogatási oldalon.

Olvasson tovább: