Kereső toggle

Véget érhet a világválság

Amerika és Kína „motorjai” pörgethetik fel a gazdaságot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világgazdaság - Európa kivételével – határozottan pozitívabb képet mutat, mint egy évvel ezelőtt. Az Egyesült Államok növekedésnek indul, míg Kína is visszanyerheti lendületét. Vezető közgazdászok és szakértők óvatos optimizmussal azon az állásponton vannak, hogy véget érthetett az 2008-as világválság. Bár jelentős dilemma, hogy a populizmus és a nacionalizmus milyen hatással lesz a liberális piacgazdaság jövőjére, amit a jelek szerint azonban nem fog lecserélni a világ.

A világgazdaság helyzetéről is szó volt a Simon Peresz izraeli államfő által szervezett, évről évre megrendezésre kerülő elnöki konferencián. A „közel-keleti Davos”-ként is jellemzett rendezvényen a világ vezető gazdasági és pénzügyi szereplői részvételével tartott kerekasztal-beszélgetéseken arra keresték a választ, hogy véget ért-e már a világgazdasági válság.

Larry Summers, a Harvard Egyetem elnök-professzora, Barack Obama korábbi gazdasági tanácsadója elmondta, hogy az Egyesült Államok tekintetében jó hírek fogalmazhatóak meg, hiszen a gazdaság kezd – minden nehézség és kockázat ellenére – helyreállni, sőt, gyorsul a növekedés. Mint fogalmazott, az az erő kezd visszatérni, ami évek óta hiányzott ahhoz, hogy az Egyesült Államok a világ gazdaságában betöltött vezető szerepet betöltse.

A világhírű szakember a válság okait egyszerű indokokkal magyarázta, miszerint az emberek túl magabiztosak voltak, túl sokat vettek kölcsön és túl sokat építettek, valamint túlértékelték a birtokukban lévő eszközöket. Hirtelen rá kellett döbbenniük arra, hogy nincs annyi vagyonuk, mint gondolták, sokkal nagyobb termelési kapacitást építettek ki az indokoltnál, és az adósságaik viszont sokkal nagyobbak, mit hitték vagy tervezték. Reakcióként leállt a költekezés, ami miatt a világgazdaság lelassult, és ez a probléma továbbterjedését eredményezte az egész világon.

Ezt a helyzetet látva Barack Obama és Ben Bernanke, az amerikai központi bank szerepét betöltő FED-elnök olyan programot dolgozott ki, amely igyekezett megóvni a gazdaságot a bankcsődöktől, de emellett gazdaságélénkítő programot is indítottak A helyreállás azonban időbe került, mert az adósságot el kellett kezdeni visszafizetni és le kellett építeni a túlzott termelési kapacitásokat.

Summers ezt követően sorolta a kedvező folyamatokat, jelesül, hogy elkezdődött az Egyesült Államokban a gazdasági növekedés, sőt, várhatóan gyorsuló ütemű lesz, amit elősegít az is, hogy a népességnövekedés miatt évente 1,5 millió új lakásra van szükség Amerikában. Eddig is már 10 százalékkal növekedett a lakásépítkezések száma. Igaz, a „gazdasági buborék” időszakában ennél jóval több lakás épült, de a világválság kitörésekor erőteljes volt a korrekció, a 2008-2012 közötti években a visszaesés kétszeresen meghaladta a korábbi túlzott ütemet. Ezért ma már az Egyesült Államokban lakáshiányról beszélhetünk, nem pedig lakásfeleslegről, ami azt jelenti, hogy az építőipar is hozzájárul a teljesítményével a gazdasági növekedéshez.

Mindezek mellett az Egyesült Államok a fejlett országok közül a legtöbbet fektet be a következő években az energiaszektorba, ami azt jelenti, hogy a modern technológia miatt alacsonyabbak lesznek az energiaárak, ami hozzá járul, ahhoz hogy a privát szektor is lendületetet tud venni. Ráadásul az Egyesült Államok gazdasága nyitott az innovatív és vállalkozó szellemű megoldásokra. „ Ha nem történik valami váratlan és megrázó külföldi esemény, akkor az amerikai gazdaság idén már 3 százalékkal fog növekedni és ez tovább erősödhet a következő években” – szögezte le Larry Summers, aki szerint ezt a folyamatot erősíti, hogy a költségvetési területen is zajlik egy korrekció.  Igaz, a szakember abban is biztos, hogy lesznek nehéz pillanatok, de mégis optimista, mert szerinte a most kezdődött gazdasági növekedés folytatódni, az infláció pedig csökkenni fog. A világgazdaság – és minden ország – hasznot húzhat abból, ha Amerika növekedése tartós marad. A Harvard elnöke Európával kapcsolatban pesszimista volt, míg Japán gazdasági programja miatt pedig aggódott.

Japánban tavaly nyert kimagasló, kétharmados eredménnyel választásokat Abe Sinzó. A nevéből fakadóan – az Abe és economics összevonásával – Abenomics-nak nevezik azt a különc, sokak szerint kockázatos gazdaságpolitikát, amivel a húsz éve stagnáló Japánt akarja kirántani a gazdasági „vegetálásból”. Idén januárban elképesztő összegű gazdaságélénkítő csomagot hagyott jóvá, amit a pénznyomtatással finanszírozott állami expanziónak neveznek a szakemberek. Érdekes, hogy létezik egy másik gazdasági „szakszó”, amit a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang nevéből Likonomics-nak hívnak, és amely sokkal óvatosabb, az angolszász gazdasági lapokban reálisabbnak tartott programot takar. A Likonomicsnak azt kell megoldania, hogy Kína ne lassuljon tovább, a hanem 5-6, vagy akár 7-8 százalékos gazdasági növekedést produkáljon. 

Ronnie Chan kínai üzletember, a világ egyik legnagyobb ingatlan befektetője kifejtette, hogy a II. világháború utáni újjáépítéshez mérhetőek az Ázsiában zajló gazdasági folyamatok, aminek következtében Kínában tömegek emelkedtek ki a szegénységből. A jelenlegi középosztály 90 százaléka az elmúlt 20 évben „jött” létre. Az üzletember szerint Európa kapcsán nem tudni, hogy mi várható, mert nem látszik, hogy a kontinens vezetői merre is kívánnak haladni. Az Egyesült Államok ezzel szemben a következő 5-7 évben újra a világ legnagyobb ipari termelő országa lehet, miként az ötvenes-hatvanas években volt. Ezt az új korszakot a technológiai fejlődés, a robotipar és az innováció hozhatja el Amerikának, és így Ázsiával együtt a világgazdaság motorja lesz a jövőben. Kína továbbra is urbanizálódik: évente 15-20 millió kínai ember költözik vidékről a városokba, aminek következtében példátlanul gyorsan növekszik a fogyasztás, amely viszont az ingatlanberuházások motorja. „A befektető leginkább a világon továbbra is forgalomban lévő hatalmas mennyiségű fiktív pénz miatt aggódik, ami legalább 2000 milliárd dollárt tesz ki. … Ez a kontrollálhatatlan szörnyeteg már többször csődbe vitte Ázsiát is. Ezért nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy nem feszítjük-e ismét túl a húrt” – tette hozzá Ronnie Chan.

Stephen Schwarzman, a Blackstone befektetői csoport elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy a csoportjuk az Egyesült Államok legnagyobb ingatlantulajdonosává, ami miatt a növekedésben érdekeltek. Mint fogalmazott: a bankok már hiteleznének, de az emberek még vonakodnak kölcsönt felvenni. Az állami szabályok ugyan kedvezőbbekké váltak, sőt, az adóreform is segített, de az embereknek még több időre van szükségük, hogy ezt a pozitív változást megérezzék, miközben a gazdaság ereje kezd visszatérni. „A központi bankon (FED) sok múlik a jövőben is, nagy munkát végeztek a válság idején, és abban is, hogy nem akarták túl gyorsan felpörgetni a gazdaságot. A kitörés csak idő kérdése, egy éven belül fordulatot várok” – érvelt Schwartzan, aki szerint Európa továbbra is nehéz helyzetben marad, és nem tudni, hogy elérte-e már a gödör alját.

Martin Wolf, a Financial Times kommentátora kifejtette, hogy az eurózóna továbbra is – beleértve Nagy-Britanniát is, amely nem tagja e körnek –, öt év után is még két százalékkal alatta áll a válság előtti szintnek. Ha ebbe a statisztikába nem számolnák bele a robosztus gazdasági eredményt produkáló Németországot, akkor az előbb említett számok még rosszabbak lennének. A kedvező hír az, hogy jövőre már akár egy százalékos növekedés is lehet, ami persze elmarad a többi világgazdasági zóna teljesítményétől. Ami ugyancsak kedvező, hogy csökkent a kontinensen a pénzügyi veszély és a csődkockázat, valamint az adósságfelár, ami azért meglepő, mert alig fél-háromnegyed éve még mindenki az államcsődöktől tartott. (Görögország, Portugália, sőt, Magyarország, de még Olaszország esetében is előfordult ez elmúlt években, hogy kiemelkedő adósságfelárat, azaz magas állampapírhozamot, illetve csődkockázatot, úgynevezett CDS-t számolt fel a piac – szerk.)

A neves gazdasági szakújságíró véleménye szerint érdeme a németeknek, hogy az európai stabilizáció érdekében inkább az Európai Központi Bankot támogatták a saját érdekeikkel és Bundesbankkal szemben. Igaz, ezzel csak lélegzetvételnyi időt nyert Európa, mert a kontinens gondjai jelentősek. Egyebek mellett nem látszik, hogy miként lehet egy nagyon megromlott pénzügyi „házasságot” megmenteni az eurózóna államai között. Másrészt óriási kihívás, hogy Európa megállja a helyét a világpiacon, miközben a 30 százalékhoz közelítő általános munkanélküliséggel rendelkezik, és ezen belül különösen magas a fiatalok 50 százalék körüli munkanélküliségi rátája. Wolf szerint Európában szigorúbb pénzügyi fegyelemre, és valódi bankunióra van szükség, mert csak így lehet esély a helyreállásra.

A fiatalok 50 százalék feletti munkanélkülisége hatalmas veszély, de ebben jelentős szerepet játszik az, hogy a fiatalok nagy része nem szerez megfelelő képzettséget és nem is keres munkát. A jóléti állam elkényelmesítette őket, és most, hogy teljesíteni kellene, sokan nem tudnak váltani. A déli országokban az erős családi hálók fel tudják fogni a fiatalok munkanélküliségének a sokkhatását. „Ezzel együtt ijesztő számomra az, hogy mi lesz ezzel a politikával, mert ez lassan kimeríti az országokat és egyes régiók lassú elhalásához vezethet” – fűzte hozzá Financial Times vezető szerkesztője. (Hatmilliárd euró helyett nyolcmilliárd eurós kerettel indítja útjára az Európai Unió jövőre a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre meghirdetett keretprogramot, az Ifjúsági Foglalkoztatási Garanciát. Az állástalanok aránya 25 év alatt nagyjából kétszerese az átlagosnak, Spanyolországban vagy Görögországban a korosztály fele nem talál munkát. – szerk.)

A konferencia moderátora, Stanley Fisher, az izraeli jegybank leköszönő elnöke azt a kérdést tette fel, hogy az előadók szerint populizmus és a társadalmi feszültségek milyen szerepet fognak játszani a neoliberális kapitalizmus jövőjében? Larry Summers, a Harvard vezetője úgy vélte, hogy a mostani válság, amit a kapitalizmus legnagyobb próbájának nevezhetünk, óvatosságra inti a vezetőket, hogy ne nyúljanak olyan eszközökhöz, amelyek rövid távon népszerűek, de nagy károkat okozhatnak. Ezzel együtt szerinte a kapitalizmus változni fog, főleg ha sikerült megszabadulni a pénzügyi rendszerben felhalmozódott fantom pénzektől.

Ronnie Chan kijelentette, hogy Ázsia ma inkább a piacgazdasági irányba halad, a piac támogatójává vált, miközben a világ nyugati része inkább az állam szerepét igyekszik növelni.  Míg Martin Wolf azt emelte ki, hogy Európa esetében a kommunizmus bukása után nem alakult ki egyetlen átfogó modell sem. A legerősebb minta az amerikai út lett, de Európának meg kellene talánia a saját útját a kapitalizmus jövőjében. Larry Summers azt fejtette ki, hogy a kapitalizmuson belül változás jelent, hogy termelékenység a tudományos eredmények nyomán rohamosan növekedett. Ennek esett áldozatul a mezőgazdaság: a szükséges élelmiszer- mennyiséget ma már sokkal kevesebb ember elő tudja állítani, mint korábban. 1983 óta a televízió ára a töredékére esett, miközben az egy évre szóló egyetemi képzés ára többszörösére nőtt, mert felértékelődött a tudás. Az egymáshoz való viszonyuk közel százszorosan változott.

Olvasson tovább: