Az elmúlt napokban több, a gazdasági életben járatos, a monetáris politikára korábban vagy jelenleg is közelről rálátó vezető közgazdászt kérdeztünk arról, hogy Matolcsy György kinevezése közvetlenül hozzájárult-e a forint gyengüléséhez. Illetve, hogy a miniszterelnök által saját jobbkezének titulált volt nemzetgazdasági miniszter kapcsán milyen várakozások alakultak ki a piaci szereplők között.
Forrásaink többsége két alapállítást fogalmazott meg elöljáróban. Egyrészt: Magyarország külkereskedelmi többlete annyira megnövekedett az elmúlt években (tavaly 7 milliárd euró volt), hogy annak önmagában stabilizáló tényezőnek kell lennie a magyar fizetőeszköz esetében. Ahogy azt egy vezető közgazdász mondta pestiesen: „a külkertöbblet megtámasztja a forintot, ezt Matolcsy csak elszúrni tudná”. Leegyszerűsítve az történik ugyanis, hogy lényegesen többet ad el az ország, mint amennyit vásárol devizában. 2006-ig jellemzően deficites volt a külkereskedelmi mérleg. A 2008-as magyar forintválság egyik oka volt, hogy a spekulánsok tisztában voltak azzal, a magyar cégeknek a korábban felpörgött fogyasztás miatt nagyon sok forintot kell euróra váltaniuk. És mivel tudottan törékeny volt a forint árfolyama, ezért érdemes lehetett (megpróbálni) bedönteni a piacot, az esésen pedig keresni. (Hogyan mentették meg jobb- és baloldali bankárok az országot az államcsődtől. Hetek, 2008. november 14.)
A másik állítás az, hogy Matolcsy mellé – a Monetáris Tanácsba és a szakértői stábba – a kormányzat olyan szakembereket ültet be, akik megakadályozzák, hogy a fantaszta jegybankelnök hibákat kövessen el. A fantaszta jelzőt egyébként egyszer éppen Orbán Viktor aggatta Matolcsy Györgyre. Érdekes, hogy ezt, a jó „szakemberekkel vettük őt körbe” érvet kormánypárti háttéremberek is előszeretettel használják, hogy a gazdasági körökben bizonytalan megbecsülésnek örvendő Matolcsy György kinevezésének negatív megítélését enyhítsék.
2013. 03. 22. (XVII/12)
