2006 egy „átlagos" év volt egy nagy ausztriai bankcsoport életében. Ebben az évben vették meg Románia piacvezető bankját, Magyarországon új székházba költöztek, beléptek az ukrán piacra, s a szerbiai leánybank éppen megválasztott új vezérigazgatója a piaci részesedés megötszörözését tűzte ki célul. De ez csak egy példa a számos nyugat-európai bankcsoport szinte csillapíthatatlan kelet-európai étvágyára.
A kommunizmus bukását követően ezekben az országokban a bankrendszer rendkívül kezdetleges fejlettségű volt, gyorsan s aránylag kis befektetéssel lehetett komoly pozíciókat szerezni. Emellett a magasabb kamatoknak s az olcsóbb működésnek köszönhetően az otthoninál 30-50 százalékkal magasabb jövedelmezőséget is el lehetett érni. A Magyar Nemzeti Bank 2010-ben megjelent tanulmánya szerint a „Drang nach Osten", vagyis a keleti kaland azért tűnt vonzó stratégiának a nyugati bankok számára, mert arra számítottak, hogy a régió nyugathoz képest jelentős gazdasági elmaradottságát az Európai Unió segítségével folyamatosan le fogja dolgozni. Ráadásul úgy kalkuláltak, hogy ez a régió hosszú távon sokkal dinamikusabb növekedési potenciállal bír, mint a már sok szempontból telített nyugat-európai piacok. A keleti expanzióban élen járó osztrák, olasz, belga és német bankoknak köszönhetően az elmúlt évtized végére a régió szinte majdnem minden országában az euróövezeti bankok piaci részesedése elérte a 60-80 százalékot.
Kettős prés alatt
2012. 03. 30. (XVI/13)
