Kereső toggle

Nincs fény az alagút végén - Amerikai adósságvita

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hét elején megszületett az amerikai kongresszus egyezsége az adósságplafon megemeléséről és a soron következő kiadáscsökkentések kereteiről. Az eredményt többen bírálják, mint ahányan üdvözlik. A piaci nyugtalanságot pedig mi sem mutatja jobban, mint az – eddig nem látott méretekben – elszabadult svájcifrank-árfolyam.

Barack Obama, amerikai elnök hétfő este kiállt a nyilvánosság elé, és közölte: „A kormány olyan intézkedésekre támaszkodik majd, melyeket utoljára akkor alkalmaztak, amikor fél évszázaddal ezelőtt még D.D. Eisenhower ült a legendás Ovális Irodában..." Obama elnököt biztosan megnyugtatja, hogy Eisenhower elnökhöz hasonlíthatja magát, a külvilág azonban láthatóan nem így gondolja ezt. Az elemzők többsége még mindig inkább a 1929-es válsághoz méri a mostani helyzetet - és annak sem a felemelőbb oldalához. A szakértők többsége inkább a „színjáték" és az „elégtelen kompromisszum" titulussal illette a hét elején történteket.

De mi is történt pontosan? Az amerikai pénzügyminiszter már idén májusban jelezte, hogy az USA államkasszája várhatóan augusztusban eléri a jelenlegi adósságplafont, tehát az állam hivatalosan nem tud további kiadásokat eszközölni. Nem nagy ügy. 1939 óta - amikor is bevezették az adósságplafon intézményét - több mint 70 alkalommal kellett megemelni - mondta lapunkban Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Valóban, mindez idáig ez csak egy egyszerű, kvázitechnikai lépés volt. Most viszont „téma" lett, mert az amerikai adósságráta lassan veri a GDP 100 százalékát, mert jövőre újraválaszt a nép, és mert megerősödtek a kongresszuson belül is a „szélsőséges" erők (progresszív demokraták és a Tea Party). A héten tehát a kongresszus - majd a szenátus is - elfogadta, hogy 2013-ig, két szakaszban, több mint 2000 milliárd dollárral emelik az amerikai adósságplafont. Ezenkívül életbe léptetnek egy 10 évre szóló, közel 1000 milliárd dolláros kiadáscsökkentési tervet, amelyet várhatóan egy további, még jelentősebb megszorítás követ. Az egyezmény szerint felállítanak egy 12 tagú, kétpárti bizottságot, amelynek feladata, hogy november végéig javaslatot dolgozzon ki egy 1500 milliárd dolláros csökkentésről. Ha a testületnek nem sikerül elfogadott csomaggal előállnia, akkor életbe lép az 1200 milliárd dolláros automatikus csökkentés. Mindezek pontos alkotóelemei egyelőre tisztázatlanok, de annyi biztos - a republikánusok nagy örömére -, hogy adóemelés nem lesz. A Barclays Capital számításai szerint ilyen mértékű megtakarítással 2021-re a GDP 75-80 százalékán stabilizálódhat az államadósság.

„Az utolsó pillanatig feszült mindkét fél, és csak az volt a kérdés, hogy ki rántja el hamarabb a kormányt az ütközés előtt" - nyilatkozta lapunknak Németh Dávid az ING Bank vezető elemzője a döntéshozatal körülményeiről. Az eredményt látva inkább a republikánusok akarata érvényesült. Ez alapján az sejthető, hogy a demokratáknak „fájt volna jobban" egy teljes krach. „A mostani kompromisszum vélhetően elég lesz arra, hogy a választásokig ez az egész vita már ne legyen újra terítéken. Majd az új kormányzati éra bajlódhat a részletekkel" - tette hozzá az elemző. A német Handelsblatt szerint az amerikai adósságválság egyértelműen gyengíti Barack Obama pozícióját. Egyes vélemények szerint az újraválasztásával kapcsolatos remények már egyre halványabbak. Az adósság felső határának felemelése csak átmeneti jellegű megoldás: elsősorban a 2012-es őszi elnökválasztást hivatott „tehermentesíteni".

A Financial Times már az egyezség megkötése előtt úgy fogalmazott, hogy „születik majd egy törvény az adósságplafon megemeléséről, de ez nem ígér túl sok jót az ország számára". Az amerikai gazdaságon az elhárított fizetésképtelenség aligha segíthet. A kiadások csökkentése (még ha moderált is) fékezi az ipari fellendülést. Annak kockázata pedig, hogy ez a törvényhozási „komédia" megismétlődik, továbbra is megmarad - olvasható a Handelsblatt pesszimista összefoglalójában.

A Fehér Ház többször hangsúlyozta: az adósságkezelő csomag a szegényeket és a középosztályhoz tartozókat kíméli majd. Ennek ellenére a nemzetközi sajtó nem volt kegyes az amerikai vezetéshez. Kritikusai szerint a most született terv a szociális kiadásokat csökkenti, a segélyeket megrövidíti, az állami szolgáltatásokat korlátozza. Volt, aki így fogalmazott: „A nyugdíjasoknak és a középosztálynak kell majd az egyezmény legjelentősebb terheit hordozni." Mások szerint: a terv „szörnyű következményekkel jár majd a családokra nézve". Lényegében csak egy társadalmi csoport ússza majd meg nyirbálás nélkül: a gazdagok leggazdagabbjai.

A The New York Times cikkében a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman szedte le Obamáról a „keresztvizet". Krugman szerint tévednek azok, akik azt hiszik, hogy elkerültük a veszélyt. Ez a most elfogadott terv - a kiadások jelentős lefaragásával - csak mélyíti az amerikai recessziót és annak következményeit. Meglátása szerint az amerikai politikában már „láthatóan semmilyen árat nem kell fizetni a nyers zsarolásért", ami a „banánköztársaság-státus" felé vezető lejtőre taszíthatja az Egyesült Államokat. A költségvetési deficit helyzete hosszú távon csak romlani fog, azaz „nincs fény az alagút végén" - fogalmazott Krugman.

Ez pedig rövid úton tarthatatlanná válhat. Török Zoltán szerint az USA-ban előbb-utóbb adóemelés lesz. Török a Hetek kérdésére kifejtette, hogy Amerikában az általános adószint nagyon alacsony. Az adóbevételek nem érik el éves szinten a GDP 25 százalékát. (Összehasonlításképpen: ez a mutató az európai országokban közel 40 százalék.) „Az amerikaiaknál például nincs áfa és az üzemanyagokat sem adóztatják úgy, mint Európában. Egy 1 százalékos áfa bevezetése például az USA-ban évi 100 milliárd dollár többlet-adóbevételt jelentene" - tette hozzá.

Az elmúlt hetek eseményei nyomán megingani látszik az amerikai államkötvények AAA, úgynevezett elit minősítése is. A lapunknak nyilatkozó elemzők közül Németh Dávid szerint a következő hónapokban nem várható leminősítés, míg Török Zoltán szerint, ha nem is minden hitelminősítő, de valamelyik biztosan lerontja az USA osztályzatát - még az idén. Habár a piac komolyan veszi az ilyen jelzéseket, az amerikai állampapírok keresletét ez drasztikusan nem befolyásolja. Az amerikai pénzintézetek megmaradnak jelentős vásárlóknak, sőt még talán a kínai állam is. A piaci szereplők tulajdonképpen már most megteszik - ha kell - a szükséges lépéseket, egy leminősítés már csak ezek „adminisztratív lekövetése" lenne. Kérdés még - emelte ki Németh Dávid -, hogy mit reagál majd erre a Fed. Egy biztos: kamatemelés nem lesz. Csökkenteni már nem tudják hova, hiszen 0 százalékos, így a szinten tartás valószínű. Az ING Bank elemzője elképzelhetőnek tartja, hogy a Fed a közeljövőben meglépi a QE3-nak nevezett beavatkozást, amely gyakorlatilag egy újabb pénzpumpát jelent majd a gazdaság számára. (Ennek elődeire, a QE1 és QE2 programokra az elmúlt három évben került sor - a szerk.)

Németh Dávid szerint látható, hogy a világgazdaság mára elérte a föld globális korlátait: nincs már hova növekedni. A kiugrást egy hatékonysági javulás jelenthetné. „De ha mindenki milliárdos lenne a földön, akkor se nőne a fogyasztás egy bizonyos szintnél magasabbra" - szögezte le a szakértő.

Olvasson tovább: