Habár az IMF pozitívan értékelte, hogy a kormány a gazdasági növekedésre helyezi a hangsúlyt, nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a stratégia nagyon kockázatos: a büdzsét alaposan megnyirbáló adócsökkentések nem biztos, hogy meghozzák a várva várt gazdaságélénkítő hatást. Róna Péter közgazdász például arra figyelmeztetett az ATV-nek adott interjújában, hogy a magasabb jövedelmű réteg várhatóan nem a fogyasztását fogja növelni az adócsökkenés okán, hanem a megtakarítását, vagy pedig döntően importtermékeket vásárol. A másik komoly tényező, ami a fogyasztást visszaveti, a svájci frank árfolyama. Amíg ugyanis a forint gyenge lábakon áll, addig a devizahitelesek költekezése minimálisra korlátozódik.
Ezzel szemben egy középtávra tervezett fiskális megszorító program, amit a külföldi piacok is hihetőnek tartanak, jelentősen csökkentette volna az ország kockázati felárát. Ez olcsóbbá tette volna mind a magánszféra, mind az ország hiteleinek a finanszírozását, ami pedig gyorsabb növekedési pályára lendítette volna a gazdaságot. A magyar államadósság finanszírozói jelenleg a költségcsökkentés Európában használt receptjét várják el a kormányzattól, és nem vágynak több „szokatlan megoldásra", mint amilyen a multik megadóztatása vagy a magán-nyugdíjpénztári vagyon átcsatornázása volt.
A pénztárak ügyét egyébként az IMF kertelés nélkül államosításnak nevezte. Matolcsy György közleményében tagadta, hogy erről lenne szó: „Az állami nyugdíjrendszerbe a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok 97 százaléka lépett vissza. Miután ez az emberek szabad döntése alapján történt, ezért ez semmiképpen nem nevezhető államosításnak."
2011. 02. 11. (XV/6)
