Az elmúlt időben a világgazdaság még a globális növekedést célzó együttműködés szólamaitól volt hangos. Az utóbbi hetekben ez a hangvétel megváltozott. Vezető gazdaságok fejei és miniszterei egymást vádolják a globális kereslet eltorzításával, és a nemzetközi devizaháború kirobbantásával. A nemzetközi sajtóban is számos – egy lehetséges devizaháború okait és következményeit elemző – cikk jelent meg az elmúlt hetekben. Jelenleg az elemzők, a szakemberek is megosztottak abban a kérdésben, hogy beszélhetünk-e egy, már napjainkban zajló devizaháborúról, vagy csupán kialakulásának fenyegető lehetőségéről. A fő kérdés mégis az, hogy a jelenleg fennálló globális egyensúlytalanságokból adódó feszültségeket hogyan lehet feloldani.
Devizaháborúról beszélünk, amikor országok saját fizetőeszközük gyengítésével próbálnak – különösen export területén – versenyelőnyre szert tenni. (A két világháború között ez a „technika” szétzilálta Európát.) Mivel a fejlett országok gazdaságának egyik fő mozgatórugója az export, az országok a lassú gazdasági növekedésüket exporttal kívánják gyorsítani, ezt pedig a gyenge valuta serkenti. Ha túlpörögnek az események, akkor az szélsőséges esetben devizaháborúhoz vezethet.
Jelen helyzetben azonban egy devizaháború súlyos kockázatot jelentene a válságból való kilábalás folyamatában, hiszen a valutáikat leértékelő országok csupán egymás kárára tudnak növekedni. A devizáikat gyengítő országok „tisztességtelen” gazdasági előnyszerzésére a tőkebeáramlásra nyitott, feltörekvő országok kormányai protekcionista intézkedésekkel válaszolhatnak, ami a kereskedelmi kapcsolatok megromlásához vezethet, ez pedig egy nem kívánt kereskedelmi háborúban csúcsosodhat ki.
Deviza lehet a politikai fegyver
A kérdés aktualitását és súlyát hűen tükrözi, hogy mind a G7-ek összejövetelének, az IMF és a Világbank október eleji éves gyűlésének, valamint a vezető ipari országok – a legnagyobb feltörekvő államokat és az Európai Uniót tömörítő G20-as csoport – október végi dél-koreai találkozójának központi témája a kialakult globális devizapiaci konfliktus elsimítása, és egy esetleges kereskedelmi háború megakadályozása.
A megoldás azonban még várat magára. Bár az IMF – a találkozót lezárva – vállalta, hogy a jövőben nagyobb szerepet vállal valutaügyekben, a tárgyalás nem hozott igazi áttörést. Ehhez képest előrelépést jelenthet, hogy a G20 csoport pénzügyminiszterei és jegybankelnökei a tanácskozás lezárásaként megállapodtak abban, hogy a résztvevők tartózkodnak attól, hogy saját fizetőeszközüket az export segítése céljából leértékeljék, illetve törekedni fognak arra, hogy a keresztárfolyamok reális szinten maradjanak. Ez utóbbi azonban igen relatív. Konkrét lépések tekintetében tehát itt sem született megállapodás a csoporton belüli érdekellentétek miatt. A további intézkedésekről a G20-ak vezetői a novemberi szöuli konferencián folytatják az egyeztetéseket.
Az IMF igazgatója, Dominique Strauss-Kahn a Financial Timesnak adott interjújában elítélte azokat az országokat, amelyek fizetőeszközüket politikai fegyverként is használják.
2010. 11. 05. (XIV/44)
