Kereső toggle

Régi-új terv

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kozmetikai, termálfürdő-, zöldenergia-nagyhatalom lehetünk tíz éven belül, ahol egymillióval többen dolgozunk, és mindenki számára biztosítva lesz a lakhatás. Legalábbis hasonló vízióra épít a II. Széchenyi Terv. A vitairat szinte minden érdekvédelmi szervezet tetszését elnyerte – nem véletlen, hiszen maguk is részt vettek az elkészítésében.

Az új Orbán-kormány nemcsak a régi embereit helyezte be a választások után megnyílt pozíciókba, hanem a régi terveit is leporolta. Nem kellett új brand bevezetésén törnie magát a Fidesznek, hiszen a Széchenyi Tervre tíz év után is mindenki emlékszik. A napokban vitára bocsátott 200 oldalas terv tízéves távlatot fest az országról.

Bírálatok terve

A másfél éves kutatómunka nyomán megszületett dokumentum nem csupán új célokat fogalmaz meg, de bírálatot is. Természetesen az előző kormányok „teljesítményéről”.
Mint a tanulmány szerzői fogalmaznak: súlyos kudarcot vallottunk az uniós források felhasználásának tekintetében. Ezek elsősorban nem a gazdasági felzárkózást segítették, hanem kizárólag az európai uniós fejlesztéspolitika általános elveit szolgálták ki. Az aránytalanságot mutatja, hogy az uniós forrásoknak csak 16 százaléka jutott gazdaságfejlesztésre. Ezzel párhuzamosan túlburjánzott a bürokrácia, az intézményrendszerek száma megsokszorozódott. A pályázatkiírások bonyolultsága, a pénzátutalás lassúsága miatt nem csoda, ha időközben elment a pályázástól az érintettek kedve.
Az uniós források elosztásánál az a hivatali szempont érvényesült, csak nehogy elveszítsük, nehogy vissza kelljen fizetni a támogatásokat. Ezért túlbiztosítás, túlszabályozás lett úrrá, és egyre átláthatatlanabb dzsungellé vált a pályázat rendszere.
A tanulmány szerzői szerint mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy az előző években az ország nem fejlődött, hanem egyhelyben toporgott, sőt leszakadtunk a régió országaihoz képest. 2009-ben ugyanis az egy főre jutó GDP az uniós átlag 63 százalékát tette ki – éppen annyit, mint 2003-ban. Miközben Szlovákia 2004 és 2009 között 15 százalékkal közeledett az uniós átlaghoz, mi 0,5 százalékkal visszaestünk. Eközben folyamatosan romlott a versenyképesség. Az Institute of Management Development rangsora szerint Magyarország a 2002-ben mért 30. helyről 2009-re a 45. helyre esett vissza.
Az előző években kialakult helyzet miatt ma kettős válság sújtja az országot – olvasható a dokumentumban. Egyrészről az államháztartás krónikus egyensúlytalansága, másrészről a hazai vállalkozások gyenge versenyképessége jelent problémát. Így ma három kihívás előtt áll a kormány. A vitairat szerint egyrészről meg kell őrizni a pénzügyi stabilitást (tartani a deficitcélt), ugyanakkor javítani a versenyképességet (csökkenteni az adóelvonás szintjét és az adminisztrációs terhet), és emellett megteremteni a gazdaságnövekedés feltételeit (növekvő pályára állítani a gazdaságot). Mindezt most egy időben, egyszerre kell végrehajtani.

Munka, munka

A II. Széchenyi Terv kiemelt célja a foglalkoztatás dinamikus bővítése. Cél: tíz év alatt 1 millió új munkahely létrehozása. Tapasztalatból tudható, hogy a jelenlegi 2,5 millió dolgozó nem képes eltartani a közszolgáltatást, az egészségügyet, a nyugdíjrendszert, az állam jóléti szolgáltatásait. A helyzet komolyságát jól mutatják az adatok: Magyarországon a munkaképes korosztálynak csupán a 62 százaléka dolgozik, nálunk csak Máltán rosszabb a helyzet (59 százalék) az egész unióban. A cseheknél 70 százalékos ez az arány, ami azt jelenti, hogy 1,2 millió állampolgárral többen dolgoznak, mint nálunk. (Az uniós átlag 74 százalék.). Az világosan látszik, hogy ahol magasabb az aktivitás, tehát ahol többen dolgoznak, azok az államok gazdagnak számítanak. Angliában, Hollandiában vagy Dániában 80 százalékos az aktivitás. A fejlett országokról elmondható – állítják a szerzők –, hogy többek között azért gazdagabbak, mert sokan dolgoznak. Éppen ezért az államnak a vállalkozókat olyan helyzetbe kell hoznia, hogy képesek legyenek egyre több munkahelyet létrehozni. Az elmúlt nyolc évben százmilliárdokat költöttek a kormányok foglalkoztatást javító programokra, de ezek nem voltak hatékonyak. Azért, mert ezek zsákutcába vezették azokat, akiknek csak átmenetileg biztosít az állam közpénzeken munkát, ők ugyanis ezzel nem tudnak kitörni a segély–munka–segély csapdájából. Tehát nem érdemes állami pénzen finanszírozni a foglalkoztatást javító programokat, hiszen nem hoznak tartós változást, hanem csak a vállalkozók által biztosított munkahelyek tudnak segíteni – fogalmaztak.
Ahhoz azonban, hogy erre képesek legyenek, meg kell szabadítani őket a túlzott terhektől – akár az adócsökkentés, az adónemek számának csökkentése, az adminisztráció mérséklése, az uniós és hazai forrásokhoz való könnyebb hozzáférés, a jogbiztonság által. Csak az adminisztrációs terhek évente 800 milliárdot visznek el a cégektől a pluszmunkaerő és az időkiesés miatt. Ez a terület a GDP mintegy 10 százalékát viszi el a vállalkozásoktól, ami Nagy-Britanniában vagy Hollandiában 2,5 százalék csupán.

Kitörés

A vitairat hét kitörési pontot jelöl ki, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy húzóágazattá válva hozzásegítenek a gazdaság tartós növekedésének beindulásához, versenyképes termékek előállításához, a foglalkoztatás javításához. (A pontokat lásd keretes írásunkban.)
A tanulmány szerzői kifejtették, hogy nemzetközi tapasztalatok szerint hozzánk hasonló kicsi, nyitott országok akkor tudtak sikeresekké és versenyképesekké válni, ha a saját erőforrásaikra építettek. Azokra a sajátságos, csak rájuk jellemző adottságokra, amelyek vonatkozásában előnyben voltak másokhoz képest. Ezeken a területeken van esélyük ugyanis arra, hogy egyedülálló, világszínvonalú termékeket hozzanak létre.
Magyarország számos ilyen adottsággal rendelkezik. Ilyen például a zöldipar területéről a geotermikus energia. Európa-szerte elismerten fejlett a gyógyszeriparunk, de a termálturizmus vagy az ásványvíztermelés is az élmezőnybe tartozik. Az uniós források 50 százalékát ezekre a kiemelt területekre koncentrálja a kormány.
Az I. Széchenyi Terv szolgált annyi tanulsággal, hogy érdemes egyes területekre fókuszálni a támogatásokat. 2001 és 2002 között évente 20 milliárd forintot fordított az akkori kormány a gyógy- és termálfürdő-hálózat kiépítésére. Amellett, hogy ezek megvalósultak számos helyi vállalkozás számára nyílt lehetőség, és települtek rá az intézményekre, úgymint éttermek, szalonok, kozmetikák, szálláshelyek, kereskedelem.

Egészségiparosodás

A terv kiemelt célja, hogy tíz év múlva Európa első számú termál- és gyógyvízre épülő egészségturisztikai úti célja lehessünk. Cséfalvay Zoltán (képünkön), a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára megkeresésünkre kifejtette, hogy a terv célja létrehozni az egészségiparon belül öt-hat olyan gyógy- vagy termálfürdőt, amely európai szinten is versenyképesnek és kellő vonzerővel rendelkezőnek számít. Tehát elsősorban nem újabb központok létrehozását szorgalmaznák, hanem a meglévőket felfejlesztenék.
Az erre szakosodott intézmények, összekapcsolódva többek között a gyógyvíz alapú gyógyászati, kozmetikai, illetve wellnesstermékeket előállító cégekkel, egy országos „termál-egészségipari klaszterré” alakulhatnának. Számítana a kormány a gyógyszer-gyártókra is a mozgásszervi betegségek kezelésének témájában.
Kevesen tudják, hogy gyógynövény-nagyhatalom vagyunk – állítja a tanulmány. Bár nálunk nem számít kifejlett iparágnak ez az ágazat, a hazai termények beltartalma többszöröse a külföldinek, tehát jó minőségűnek számítanak. Éppen ezért az egészségturizmusra ráépülve virágzó ágazattá fejlődhetne.
Cséfalvay Zoltán szerint a gyógynövény-termesztés fejlesztése, feldolgozó üzemek létesítése – főként az elmaradottabb térségekben számos haszonnal járna: hozzájárulna a munkahelyek létrehozásához. Erre számos nemzetközi példát láthatunk, hiszen világméretekben egyre népszerűbb a természetes, gyógynövény alapú, bio alapanyagú kozmetikai készítmények, mint például a Holt-tengeri termékek. De kiemelt figyelmet kell szentelni a kiváló ásványvízkészletünknek is, amelynek felhasználásával szintén piacképes termékeket állíthatnánk elő. Erre tudatos pénzügyi támogatás, innováció és persze marketingstratégia ráépítése szükségeltetik, hogy exportképes termékek születhessenek.

Zöldgazdaság

A vitairat szerint a kormány szívesen látna egy új iparágat, a zöldgazdaságot. A mezőgazdaság jelenleg is tálcán kínálja a bioenergiát, melyre egy egész iparágat kellene építeni – javasolja a dokumentum. Az elképzelés szerint a mezőgazdasági tevékenységből visszamaradó szerves hulladékot, biomassza alapanyagokat az ágazat szolgáltatná, feldolgozó üzemeknek értékesítené, amelyből bevételük származhatna. De nem csak ez nyithatna meg új munkalehetőségeket, az energiaültetvényeken számos olyan kistérségi lakos dolgozhatna, akik kilátás nélkül tartósan munkanélküliek. Az ágazat sikeres működése érdekében a kormány létrehozná az úgynevezett Zöld Fejlesztési Bankot, amely a Magyar Fejlesztési Bankhoz hasonlóan állami tulajdonban működve támogatná a klímabarát beruházásokat.

Hamarmunka…

A tanulmány elkészítése derekas munka lehetett, ám első olvasásra is feltűnnek áthallások az egyébként bírált Új Magyarország Fejlesztési Terv főbb pontjaival. Mindkét terv a sajátjának vallja a gazdaság, a közlekedés fejlesztését, a zöldenergia nagyobb arányú hasznosítását. Annak ellenére tehát, hogy a Fidesz-kormány a saját szülöttjének tartja a maga tervét, több területen is átveszi és továbbviszi az előző kormány fejlesztési csomagját. Feltűnhet az is, hogy a dokumentum az egyes programpontok tárgyalásánál meglehetősen kialakulatlan, nem koherens, inkább víziókat fest, mint cselekvési tervet kínál – igaz, a dokumentum műfaja vitairat. Ugyanakkor – miközben komplex ágazati fejlesztésekről van szó (zöldgazdaság, egészségipar, lakástámogatás) – információink szerint a formálódó új pályázati rendszerben a kiírások nem alkotnak majd egymásra épülő, egymást támogató rendszert, ami hozzásegíthetne a megvalósításban. Bírálat érte a kabinetet azért is, mert a terv vitára bocsátásakor még nem kezdte el a tárgyalásokat Brüszellel a megfogalmazott célokhoz szükséges források átcsoportosításáról. A tervről – a tervek szerint – ősszel tárgyal a parlament.

Hét kitörési pont

•    Gyógyító Magyarország: az egészségipar fejlesztése (gyógyszeripar, orvosiműszer-gyártás, termálturizmus, balneológia, képzés, szépségipar, gyógynövénytermesztés)
•    Megújuló Magyarország: a zöldgazdaság fejlesztése
•    Otthonteremtés: megtakarításon alapuló lakásprogram
•    Vállalkozás: az üzleti környezet javítása
•    K+F: az innováció támogatása
•    Munka: a foglalkoztatás bôvítése
•    Közlekedés: a tranzitgazdaság támogatása

Vélemények

Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) elnöke: kedvezôen fogadjuk az új Széchenyi Tervet. A vitaanyagból kiolvasható, hogy a 7 kijelölt prioritással a kormány jól meghatározza a magyar gazdaság elôtt álló célokat, a legfontosabb fejlesztési területeket.
Vadász György, a Magyar Iparszövetség ügyvezetô társelnöke: pozitívan értékeljük a bejelentést, mert a kis- és középvállalkozások (kkv-k) versenyhelyzetbe hozásának feltétele az, hogy a kormány kiemelten foglalkozzon a szektor helyzetével.
Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) fôtitkára: kedvezô, hogy a társasági adó 10 százalékos kulcsát 500 millió forintos adóalapig lehet majd alkalmazni. Különösen fontos a Széchenyi-kártyaprogram kibôvítése, amelynek révén 50 millió forintra nô a hitelkeret, amit beruházásra, pályázati önerô céljára is fel lehet majd használni.
Vereczkey Zoltán, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) alelnöke kiemelte, hogy a vitára bocsátott új Széchenyi Terv patrióta szemléletű, és ezt örömmel fogadják a vállalkozók. (MTI)

Olvasson tovább: