Kereső toggle

Miért állt le Paks 2003-ban?

Magyar találmány hozta a sikert

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Paksi Atomerőmű 2-es blokkjának leállása a nukleáris katasztrófa rémképe, valamint politikai-gazdasági hatásai miatt nagy jelentőségű üggyé vált 2003-ban. A hibát 2007-re teljesen elhárították, a történet megértését azonban sokáig hátráltatta a titkolózás. Azóta kiderült, hogy a hazai áramfogyasztás 10 százalékát megtermelő blokkot Juhász László karbantartási főosztályvezető találmánya segítségével sikerült jóval a teljes helyreállítás előtt újraindítani. A feltaláló megfelelő díjazása azonban a mai napig vita tárgyát képezi. Igazi magyaros történet.

Pakson négy működő reaktor termeli hazánk áramellátásának 40 százalékát. Az üzemeltetés költsége évente mintegy 100 milliárd forintot emészt fel, s profit csak ennél nagyobb értékű áram termelése esetén realizálható. Felettébb meglepő azonban, hogy a fenntartásra fordított költségek akkor is kiteszik a fenti összeg 80 százalékát, ha az erőmű nem működik. Ez azt jelenti, hogy az álló reaktor fenntartása az egyik legdrágább dolog a világon, s egyben megvilágítja annak a találmánynak a jelentőségét, amelynek segítségével két és fél évvel hamarabb újra lehetett indítani a meghibásodott blokkot. Ez évente több 10 milliárd forintos megtakarítást jelent az erőműnek és az országnak egyaránt. A termelő reaktor ráadásul közel 60 millió forint értékű áramot termel naponta, teljes kihasználtság esetén.

A találmány Juhász László, az erőmű Karbantartási Igazgatósága azóta nyugdíjazott főosztályvezetőjének nevéhez fűződik.

A Paksi Atomerőmű (PA) belső szabályzata elvileg nagyvonalúan méltányolja a hasznot jelentő újításokat, papírforma szerint ugyanis a haszon 10 százaléka a feltalálót illeti. Elvileg tehát óriási összegről lenne szó, az erőmű vezetése azonban a gyakorlatban nem eszerint járt el. Amikor a feltaláló kérte az őt illető díjazást, előbb csupán 3 millió forint „eszmei tiszteletdíjat" szavazott meg a számára, melyet később 8 millióra emelt.

„Az ötletemből bejegyzett szabadalom született. A találmány segítségével két és fél évvel sikerült lerövidítenünk az üzemszünetet, vagyis 2007 közepe helyett már 2005 januárjában újraindulhatott a reaktor. Jómagam nem a 10 százalékos kulccsal számoltam, hanem csupán az adózott nyereség egy százalékára tartottam volna akkoriban igényt. Ez az összeg számításaim szerint 70 millió forintot jelentett volna, az erőmű vezetése azonban figyelmen kívül hagyva a belső szabályzatát, azóta sem akar érdemi díjat fizetni" - mondta lapunknak Juhász László.

Az üzemzavar

A történtek megértéséhez érdemes áttekinteni a PA szerkezetét, illetve a működés vázlatát. A reaktor valójában egy óriási kémcsőhöz hasonlító fémtartály. A tartály hossza 12 méter, átmérője 3 méter, falvastagsága 20 cm. A magas hőt fejlesztő nukleáris láncreakció a „kémcső" belsejében elhelyezkedő urániumpasztillák által történik. A hőt egy zárt rendszerben keringő, 300 Celsius-fokra felhevített víz segítségével vezetik el (primer rendszer), hogy később gőzzé (szekunder rendszer), illetve mechanikai energiává alakítsák át. Az áramfejlesztő generátort az így nyert energiával működtetik.

A folyamatos működéshez a reaktort évente egyszer le kell állítani a szükséges munkálatok elvégzése érdekében.

Az urániumot ilyenkor át kell rendezni, a kiégett egyharmad részt pedig ki kell cserélni. A 25-30 napig tartó karbantartás során a kiégett urániumot tartalmazó kazettákat a reaktor melletti pihentető-medencébe rakják. A nukleáris anyag itt mintegy öt évig pihen, amíg a teljes reakció remanens hőfejlődés mellett annyira leáll, hogy léghűtéses tárolótornyokba szállítható. A kiégett kazettákat a rendszerváltás előtt az oroszok visszavásárolták, ezen egyezmény felmondása után már nekünk kell gondoskodnunk a tárolásukról.

A reaktorblokk másik része az 1. számú szerelőakna, amely a pihentetőmedence mellett található, s amely az érkező új, illetve a kiégett régi kazetták átmeneti tárolására is használható. Ezeket a kazettákat a rendszer vízzel történő elárasztása után robotok segítségével mozgatják.  A 2003-ban bekövetkező üzemzavar egy ilyen karbantartás során keletkezett, amikor is a reaktorban lévő kazettákat kiemelésük után gyenge savval tisztították a lerakódásoktól az 1. számú szerelőaknában. Egy hibás tervezés következtében azonban hideg víz árasztotta el a felhevült urániumpasztillákat tartalmazó kazettákat, a hősokk miatt ezek összetöredeztek, s egy részük a robotok számára elérhetetlenné vált. Szerencse a bajban, hogy nem indult be egy nukleáris láncreakció, azonban az erősen sugárzó anyagok eltávolítása így is négy évet vett igénybe - orosz segítséggel.

A találmány

Az 1. számú szerelőakna elfoglalta az üzemanyagtranszport útját, és csak lassan vált mindenki számára világossá, hogy a javítás négy évig is eltarthat. Noha nem tartozott munkahelyi kötelezettségeihez, ekkor lépett elő a karbantartási osztály vezetője azzal az ötlettel, hogy a reaktor tetejére építsenek egy olyan szerkezetet, amely segítségével a reaktor az 1. számú szerelőakna nélkül is feltölthetővé válik. Némi huzavona után a szükséges engedélyek birtokában az ötlet valóra vált, s azt végül a feltaláló neve alatt szabadalmaztatták. Juhász úr szerint érdemes lett volna a nemzetközi szabadalmat is megszerezni, hiszen hat országban létezik még a paksi rendszerű reaktor, s könnyen előfordulhat, hogy hasonló esetben alkalmaznák az általa kifejlesztett eljárást. A PA azonban sajnálta a nemzetközi szabadalomhoz szükséges 6 millió forintot erre a célra költeni, 2007 óta pedig Juhász Lászlóval sem sikerült megegyeznie. Hamvas István műszaki vezérigazgató-helyettes a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy „ha Juhász Lászlónak nincs ez az ötlete, megoldottuk volna másképp a problémát". A tény azonban tény marad: az említett találmányt alkalmazták. Mivel Juhásznak egyelőre nem sikerült megegyeznie a PA vezetőségével, hosszú évekig tartó per elé nézhet, s a találmány jelentőségét a Szabadal-mi Hivatal szakértői testülete vizsgálhatja, ha ezt a PA ígéretéhez híven a megfelelő adatszolgáltatással lehetővé teszi. A PA kommunikációs igazgatója, Mittler István lapunkat arról tájékoztatta, hogy a szakértői testület állásfoglalásának a megszületéséig az üggyel kapcsolatban nem kívánnak a sajtónak nyilatkozni.

Olvasson tovább: