Kereső toggle

Sereghajtó magyar fizetések

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Senkinek nem üti meg a fülét, ha azt hallja, hogy a magyar bérek jóval alacsonyabbak a nyugat-európaiaknál. Az viszont már igen, hogy a magyar fizetések egyre jobban távolodnak az EU-hoz velünk egyszerre csatlakozott kilenc ország béreitől. Lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint a probléma gyökere nem a tavaly kirobbant válságban keresendő.

Az UBS nemzetközi bankhálózat aktuális jelentése szerint a legjobb bruttó fizetéseknek Koppenhágában, Zürichben, Genfben és New Yorkban örvendhetnek, míg a listát Dzsakarta és Mumbai zárják. A felsorolás első felében nyugat-európai és amerikai városok állnak, Kelet-Európa viszont távol-keleti, afrikai és dél-amerikai városok között tűnik fel a lista háromnegyedénél. Budapest a régióból csak Bukarestet és Szófiát előzte meg. Fővárosunk munkavállalói az „aranyérmes" Koppenhágában dolgozók béreinek nem egészen 15 százalékát kapják, míg a kelet-európaiak között vezető Prágában már 20 százalékot. A lista végén található Bombayhez képest azért mégis bőven több, mint háromszoros a különbség a mi javunkra.

Még rosszabb képet kapunk, ha a nettó béreket rangsoroljuk. Így Budapest lemaradása még jelentősebbé válik a régióhoz képest. A magas jövedelemadók és járulékok hatására a 73 szereplős lista 55. helyéről a 61. helyre szorultunk vissza, ha a bruttó helyett a nettó fizetéseket tekintjük.

A legmagasabb adók érdekes módon épp a listavezető Koppenhágában jellemzőek, ám e tekintetben mi is az „előkelő" 13. helyet foglaljuk el.

Lejtőn a reálbérek

Ennél is fontosabb azonban azt vizsgálni, hogy adott fizetésből mit tudunk megvásárolni, vagyis hogy mekkora a reálbérünk? Lapunknak nyilatkozva Udvardi Attila, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a bérek alakulásában - és a gazdaság egész működésében is - meghatározó szereppel bír a cégek eredményessége, mivel egy jól teljesítő cég, amelynek a termékeire megfelelő kereslet van, magasabb béreket tud biztosítani. „Ez is közrejátszhat abban, hogy Románia és a balkáni államok a magyar teljesítmény alá szorultak az UBS listáján is" - magyarázta a kutató. A jelenlegi válságos időszakban, amikor a kereslet csökken, a vállalkozásoknak alkalmazkodniuk kell, ennek egyik módozata lehet akár a létszámcsökkentés, akár a bérek befagyasztása. Változatlan nettó bérszínvonal mellett csökken a reálbér.

A probléma gyökerei azonban nemcsak a tavalyi évre nyúlnak vissza: a magyar reálbérek már 2007 óta csökkenő tendenciát mutatnak, amit nem foghatunk az egy éve kirobbant válságra. „Míg Magyarországra úgy gyűrűzött be a gazdasági világválság, hogy közben az ország a saját gazdasági válságával küzdött, addig a régió többi országának csak a globális válság hatásaival kell megbirkóznia. Hazánkban már a válság kezdetekor is nagyon alacsony volt a növekedés. Míg például a válság előtti évben Romániában 16 százalékkal nőttek a reálbérek, addig ez a szám nálunk sokkal kisebb volt - 2008-ban például csak 1,5 százalék körüli. Azaz mi kifejezetten hátrányos helyzetből indultunk neki a válságnak" - fejtette ki a Heteknek, Telegdy Álmos, a CEU professzora.

„Adócsökkentés kell!"

A jelenlegi válságra a legtöbb állam a költségvetési kiadások megemelésével reagált, hogy serkentse a gazdaságot. Hazánkban azonban a kormányzat 2009-ben a közszférában dolgozók bérének befagyasztása mellett döntött, ugyanakkor az itt dolgozók létszáma nem csökkent - mondta Udvardi Attila. A döntés hatékonyságáról Telegdy Álmos így fogalmazott: „Magyarországon az állam az egészséges vállalkozói szférát agyonnyomja a magas adóterhekkel, valamint a rosszul teljesítő közszférával."

Szél Katalin, az Ecostat elemző közgazdásza Lengyelország ellenpéldáját említette a Heteknek. Itt a válság alatt sem állt meg a reálbér-növekedés: a nyugdíjakat 4,8 százalékkal emelték idén, a tanári fizetéseket pedig 7 százalékkal. Ennek következtében viszont 4,6 százalékosra tervezik az idei államháztartási hiányt, jövőre pedig 7,3-ra. A reálbér növekedését tehát ezen az áron fizetik meg.

Kormányzatunk mozgástere nyilvánvalóan szűkös a költekezésekben, habár már így is kiemelkedően magasak az adóterheink. „Európában Belgium után a második helyen állunk a munkát terhelő járulékok rangsorában. Szlovákiában és Romániában is erősen növekedni kezdett a GDP és a bérek színvonala is, miután csökkentették a béreket sújtó járulékokat. Rövid távon feltétlen szükséges az adócsökkentés" - nyilatkozta Telegdy professzor a kiút irányát sejtetve.

Végül Udvardi Attila hozzátette: 2010. január 1-jétől jelentős adóváltozás lesz, aminek hatására várhatóan meg fog emelkedni a nettó bér. A GKI prognózisa szerint jövőre körülbelül 3 százalékos lesz a reálbér-növekedés. A szakértők egyetértenek abban, hogy adócsökkentéssel kell növelni a gazdaság nemzetközi versenyképességét, mert csak így várható a bérek emelkedése. (Összeállították: Lénárt Nikoletta, Magonyi Erika, Mosberger Pálma)

Egy óra munka = egy hamburger

A The Economist című gazdasági lap idén – szakítva az eddigi hagyományokkal – nem aszerint állított fel sorrendet, hogy egy városban mennyit kell fizetni a globalizáció egyik jelképéért, a Big Macért, hanem azt vizsgálta, mennyi ideig kell dolgozni azért, hogy az ember a kemény munka után megjutalmazhassa magát egy ilyen szendviccsel. Tizennégy meghatározott foglalkozás nettó bérének átlagát hasonlították össze a Big Mac árával. Idén a világ nagyvárosaiban átlagosan 37 percet kell dolgozni egy szendvicsért. A lista élére a legkevesebb ledolgozott idővel, 12 perccel Chicago, Tokió, valamint Toronto került. Budapesten majdnem egy órát kell dolgozni érte, míg ez az idő három éve csupán 48 perc volt. A vizsgált városok közül a világon a legtöbbet Nairobiban kell munkálkodni a szendvicsért, összesen 158 percet, azaz több mint két és fél órát.
Az UBS 2009-ben nemcsak a Big Mac indexet vizsgálta, hanem annak is utánajárt, hogy melyik országban mennyit kell dolgozni egy iPod Nanóért. Hazánkban 68,5 órát kell munkával eltölteni, míg Zürichben csupán 9 óra munkára van szükség ahhoz, hogy valaki boldog iPod-tulajdonos lehessen. Itt a lista végére Mumbai került, ahol 177 órát kell, vagyis 40 órás munkahéttel számolva 4 és fél hétnyi munka bére lehet egy ilyen eszköz.

Olvasson tovább: