Kereső toggle

Madoff ülni fog

Ítélet és tapsvihar

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

150 év börtönbüntetésre ítélték első fokon Bernard Madoffot, az eddig ismert legnagyobb tőzsdei csalás kiagyalóját és működtetőjét. A hét elején meghozott döntés hatására a főként károsultakkal zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben örömujjongás és tapsvihar tört ki – tudósított a BBC.

Ahogy arról már korábban beszámoltunk (Az évszázad csalása. Hetek, 2008. december 19.) a New York-i tőzsdeguru piramisjátékhoz hasonló rendszerben gyűjtötte befektetési alapja ügyfeleit, a régebbieket mindig az újonnan csatlakozók pénzéből fizetve ki. Madoff összesen 65 milliárd dollárral tartozik befektetőinek, akiknek nem sok reményük van arra, hogy megtakarításaiknak akárcsak egy részét viszontlássák.

A bíró az ítélettel azt az üzenetet kívánta küldeni a közvélemény felé, hogy a Madoff által elkövetett bűntény „rendkívül gonosz", és „a rendszer ilyen manipulálása nem csupán egy papíron elkövetett, vér nélküli rémtett (lásd keretes írásunkat), sokkal inkább egy megdöbbentő, áldozatokat követelő gonoszság". Madoff - ismételten - mély megbánását fejezte ki.

A rendszer 2008. decemberi összeomlásához közvetlenül az vezetett, hogy a pénzügyi válság miatt megszorult ügyfelei hirtelen 7 milliárd dollárt kívántak kivenni az alapokból, amely összeget Madoff nem tudta felmutatni. Ekkor vallotta be cégeinél vezetőként tevékenykedő fiainak, hogy „az egész egy óriási hazugság", és hogy a maradék pénzből az alkalmazottainak és a családtagoknak kíván idő előtti prémiumot adni. Saját gyermekei másnap feljelentették.

A korábban rendkívüli tiszteletnek örvendő üzletember mind a tizenegy vádpontban bűnösnek vallotta magát. A nyomozók azon kérdésére, hogy hová tűnt az elképzelhetetlen mennyiségű pénz, azt a választ adta, hogy „nincs rá ártatlan magyarázat".

A 89 éves Paul Allen befektető pont egy héttel a bukás előtt beszélt Bernard Madoffal, aki rendkívül nyugodt hangon biztosította őt arról, hogy semmi oka kivennie a pénzét, a sikerszéria folytatódik. Allen szerint ebben rejlett Madoff sikerének titka: mesterien színészkedett. Az exkluzivitás olyan légkörét építette fel maga köré, hogy ő válogathatta ügyfeleit, és nem fordítva. Befektetői csak személyes ajánlással kerülhettek a „kiválasztottak" közé, ügyfélkörét abból, a főként zsidó New York-i elitből merítette, ahová ő is tartozott. Társasági kapcsolatai révén, a keleti part milliárdosainak nyaralóhelyévé vált Palm Beach-i vidéki klubból, a jachtkikötőből, a golfpartnerek közül kerültek ki tiszteletre méltó ügyfelei, akik természetesen újabbakat vonzottak. Egy, a New York Times által meginterjúvolt cégvezető úgy utalt Madoffra, mint a „zsidó kincstárjegyre", annyira biztonságosnak tartották a befektetéseit. Ügyfelei között olyan jótékonysági szervezetek is voltak, amelyeknek azóta be kellett szüntetniük a tevékenységüket.

Bernard Madoff működtetett valódi tevékenységet folytató befektetési cégeket is, kockázatitőke-alapja viszont mindegyiktől elkülönítve, a New York-i felhőkarcolóban lévő irodákon belül egy külön emeleten működött. Bob McMahon, a cég egy korábbi alkalmazottja úgy emlékszik vissza, hogy a hírhedt „17. emelet" olyan volt, mint egy barlang: „sötét szobákban a plafonig tornyosodtak a kartondobozokba pakolt papírok, és fekete-zöld képernyős monitorok, nyolcvanas évekbeli számítógépek és pontmátrixos nyomtatók működtek" - idézi McMahont a BBC. Most már tudjuk, hogy a régi technika frissítésére azért nem volt lehetőség, mert Madoff nem vonhatott be külső szakembert, aki átlátta volna a rendszert.

A szélhámos több évtizede tartó zavartalan ténykedésének hallatán két kérdés is felmerülhet bennünk. Miként maradhatott rejtve egy ilyen mértékű csalás egyrészt a tőzsdefelügyeletet ellátó hatóság (SEC) előtt, másrészt a New York-i pénzvilág krémje előtt?

Az első kérdésre az érdekes válasz az, hogy a SEC számára nem volt ismeretlen a felvetés, miszerint Madoff egy szélhámos. A konkurens cégnél dolgozó Harry Markopoulos modellezni próbálta, hogy miként érheti el Madoff a megbízható, 10 százalék fölötti hozamokat minden évben - akár emelkednek a piacok, akár esnek - és arra a következtetésre jutott, hogy valami nem stimmel a Madoff-alapokkal. 2001-től folyamatosan panaszt tett a tőzsdefelügyeletnél, 2005-ben 21 oldalas dokumentumban bizonyította, hogy Madoff a „világ legnagyobb Ponzi-sémáját (piramisjátékát)" tartja fenn. A „befektetők védelméért" jelszóval tevékenykedő felügyelet azonban az elmúlt 16 év 8 vizsgálata alatt semmilyen lényeges szabálytalanságot nem talált Madoff cégeinél. Ez részben azért volt lehetséges, mert Madoff karrierje minden gyanú felett állt (ezzel egy időben a Nasdaq elektronikus tőzsde elnöke is volt), másrészt mert több cégben folytatott legális tevékenységet is, a felügyelet pedig mindig ezeket vizsgálta.

A második kérdésre adható válasz már lélektani. Madoff valójában az emberek sznobizmusát kihasználva egy közönséges terméknek csinált ördögi marketinget: minél inkább elérhetetlennek, exkluzívnak állította be a befektetéseit, annál inkább vágytak rá. A befektetések aranyszabályát, miszerint egy invesztíció vagy biztonságos, vagy nagy hozammal kecsegtet, de mindkettőt nemigen teszi, figyelmen kívül hagyták abban a hitben, hogy létezik valamiféle befektetői belső kör vagy gyorsítósáv. Utólag nyugodtan lehetünk bölcsek: ami túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen, az többnyire nem is az. Bernard Madoff ugyanúgy az iránta bőségesen meglévő bizalmat használta ki, mint ahogy azt számos pénzügyi intézmény tette világszerte - így hasonló okai voltak a bukásuknak is. Nouriel Roubini világhírű közgazdászprofesszor szerint Madoff esete nem egyedi, és sokaknak kell most megfizetniük korábbi ügyeskedéseik árát - írja a The Independent. „Itt az ideje, hogy mindnyájan a tükörbe nézzünk mi, amerikaiak. Madoff mi vagyunk" - véli a New York-i Egyetem tanára.

A halállista folytatódott

Madoff az eljárás alatt többször is bocsánatkérését fejezte ki az áldozatok felé, akik között hollywoodi sztárokat, jótékonysági szervezeteket, angol nagybankokat ugyanúgy megtalálunk, mint átlagos kisbefektetőket (Svindler listája. Hetek, 2009. március 20.). Sokan közülük egész aktív életük befektetéseit veszítették el.
A legtragikusabb sorsú áldozatok közé tartozik a nemrég elhunyt Willard Foxton 65 éves brit őrnagy is. Foxton megtakarításai elvesztésének hírére főbe lőtte magát egy southhamptoni parkban. Mint arra feleségének hagyott búcsúlevelében utalt: nem tudná elviselni, hogy anyagi nehézségek között lássák őt. Foxton 400 millió forintnak megfelelő összeget helyezett el Madoff kockázati tőkealapjánál.

Olvasson tovább: