„Már háromszor kiáltottam, hogy »jön a farkas«, azonban csak most érkezett
meg” – fogalmazott Soros György magyar származású milliárdos és befektetési guru
Budapesten, az általa alapított Közép-európai Egyetemen tartott előadásában.
Bár Soros volt azon kevesek egyike, akik korán felhívták a figyelmet a
közelgő válságra, a krízis súlyossága – bevallása szerint – felülmúlta a
várakozásait.
A pénzember meglátása szerint a mostani válságban az a különös, hogy nem egy
külső véletlen sokk okozta, mint például egy jelentősebb olajár-emelkedés, egy
ország vagy egy pénzügyi intézet fizetésképtelensége, hanem maga a pénzügyi
rendszer generálta. Ez ellentmond az eddig uralkodó közgazdasági elméletnek,
miszerint a piacok önszabályozóak, azaz maguktól az egyensúly felé törekednek.
A periféria szenved
Ámbár a válság enyhült, és az amerikai és az európai pénzügyi hatóságok is
megígérték, hogy nem engedik összeomlani a fő pénzügyi intézményeket, a
periférián lévő térségek, mint például a kelet-európai, ázsiai, latin-amerikai
országok nem engedhették meg maguknak, hogy hasonlóan garanciát vállaljanak,
ezért újabb válság alakult ki – fogalmazott Soros. A jelek szerint – tette hozzá
– a tőke elkezdett a perifériától a központ felé áramlani, emiatt a dollárhoz
képest leértékelődtek a valuták, a kamatok szárnyalni kezdtek, a tőzsdei
árfolyamok pedig lezuhantak. Ámbár ezután az IMF bejelentette, hogy hajlandó a
periférián lévő, de szilárd gazdaságú országoknak az éves kvótájuk akár
ötszörösét is kölcsönözni, de Soros szerint ez megkésett lépés, és a kölcsönzött
összeg egyáltalán nem elegendő. Véleménye szerint, még ha sikeresen meg is
menekülnek a nemzetközi pénzügyi piacok, de a befektetők, a vásárlók, illetve a
vállalkozások egy olyan mély nyomot hagyó és megrázó megtapasztaláson mennek
keresztül, amelynek csak a jövőben fogjuk érezni az igazi hatását. Soros szerint
egy komoly recesszió és hanyatlás kikerülhetetlen. Ő maga sem gondolta, hogy
ennyire komoly lesz a válság, pedig az év elején éppen ő jelezte előre, hogy a
legsúlyosabb válsággal nézünk szembe az 1930-as évek óta.
Szuperlufi
A „gazdasági lufik” időről időre felfújódnak, amikor a piaci árak és az
azokat befolyásoló fundamentumok között eltorzul a viszony, illetve kipukkannak,
amikor nyilvánvalóvá válik a kettejük között feszülő szakadék – magyarázta a
befektető.
Jó példa erre az ingatlanpiac, ahol trend az árak növekedése és a bankok egyre
nagyobb kölcsönzési hajlandósága. A téves értelmezés pedig az – szögezte le az
előadó –, hogy az előbbi két tendencia független egymástól. Emiatt a bankok még
enyhébb feltételekkel adtak kölcsönöket, hiszen meglátásuk szerint a fedezet
egyre növekvő értéke kizárja az ügyfél fizetésképtelenségét. Emiatt még jobban
felmentek az ingatlanárak, majd még könnyebben lehetett hitelt kapni, ami
szintén növelte az ingatlanárakat.
Soros most megjelent könyvében, A 2008-as hitelválság és következményei – A
pénzügyi piacok új paradigmájában azt írja, hogy az amerikai ingatlanpiaci lufi
kipukkanása csak a gyújtózsinórja volt egy sokkal nagyobb „szuperlufi”
kipukkanásának, amely már az 1980-as évek óta dagad. A „szuperlufi” lényege a
második világháború óta a GDP-nél jóval gyorsabban növekedő hitelállomány. A
növekedés üteme azonban Ronald Reagan és Margaret Thatcher idején gyorsult fel
igazán, amikor megerősödött az a nézet, hogy a piacok maguktól is az egyensúly
felé tartanak, így az állam elengedte a pénzpiac kezét, és a piac önszabályozó
képességében bízva sorra gyengítette az ellenőrzéseket és követelményeket. Majd
a pénzügyi piacok globalizációjának előrehaladtával a tőke jelentős része
teljesen megszabadult az állami felügyelettől, amelynek az igazi nyerteseivé a
pénzügyi tőke tulajdonosai és menedzserei, illetve irányítói váltak.
Soros paradigmája szerint, mivel a piacok nem önszabályozóak, az államnak és a
jegybankoknak be kell avatkozniuk. De nem elég csupán a pénzmennyiséget
szabályozniuk, hanem kötelezni kell a pénzintézeteket, hogy több tartalékot
halmozzanak fel, szigorúbban bírálják el hiteleiket, és új pénzpiaci termékeiket
engedélyeztessék. Ezek a szabályozások jól működtek az ötvenes-hatvanas években,
mikor a központi bankok még arról is útmutatást adtak a kereskedelmi bankoknak,
hogy a gazdaság mely szektoraiba allokálják hiteleiket. Ezeknek az irányelveknek
a betartása nagyban segítene az irracionális lufik – mint amilyen például az
információs technológiai vagy az ingatlanpiaci boom volt, de szerinte akár a
legújabb, a most kialakulóban lévő bioenergiai lufi – elleni harcban is. Azonban
feltétlen szükséges, hogy ne merev túlszabályozások áldozata legyen a piac,
hanem a gazdaság aktuális állapotához képest a lehető legkevesebb hatékony
regulációt alkalmazzák.
Meglátása szerint fontos, hogy az Obama-kormány különleges hangsúlyt helyezzen a
racionális szabályozás kérdésére. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni, mert a
túlzott bürokrácia és a túlszabályozás sem jó, hiszen a bürokrácia is emberekből
áll, akik szintén torzítva látják a piacokat, sőt ezen túlmenően könnyen a lobbi
és a korrupció résztvevőivé is válhatnak.
Magyarország
Soros szerint a magyar gazdaságnak az a gyenge pontja, hogy túl kevés ember
fizet túl magas adót. Ezt nagyon nehéz kezelni, hiszen ha kevesen fizetnek adót,
akkor nem lehet az adót csökkenteni. Viszont ha több embert adóztatnak meg,
akkor a kormány népszerűsége drasztikusan csökken. Soros hozzátette, hogy bízik
benne: a mostani válság rábírja a magyar kormányt, hogy túllépjen ezen a
dilemmán.
