Benita Ferrero-Waldner, az Európai Bizottság külügyi biztosa
Az Európai Unió 2010-ig 500 millió eurós támogatásról döntött Grúzia számára
a háború nyomán bekövetkezett károk enyhítése céljából – jelentette be a hét
elején Brüsszelben Benita Ferrero-Waldner, az Európai Bizottság külügyi biztosa.
Már a háború kirobbanásakor több politikai elemző jelezte, hogy a grúz
konfliktus valójában nem Dél-Oszétiáról szól, hanem az Oroszországtól független,
Grúzián keresztül kiépítendő energiaútról, amit Moszkva akár egy háború
kiprovokálásával is kész megakadályozni. Persze ehhez tisztázni kellene, hogy a
háborút az oroszok kiprovokálták-e, vagy inkább belerángatták őket. Bárhogy is
van, Moszkvának jól jött Grúzia destabilizálása, ugyanis így még kevésbé
valószínű, hogy megvalósul a Nabucco vezeték, amely az Azerbajdzsánból származó
földgázt az oroszoktól független csatornákon juttatná el Európába, és az EU
orosz energiahordozóktól való függőségét csökkentené. Az oroszok kaukázusi
politikája arra utal, hogy Oroszország olyan energiaszállító akar lenni a Nyugat
és elsősorban Európa számára, akit „se megkerülni, se átugrani” nem lehet. A
Nabucco-projekt megtorpedózása is erre irányul. Oroszország nem nézte jó szemmel
az amerikai kezdeményezésre létrejött 1774 kilométer hosszú Baku–Tbiliszi–Ceyhan
kőolajvezetéket sem, amely az azeri kőolajat szállítja Moszkva fennhatóságán
kívül a nyugati világ számára. Grúzia szerint az oroszok augusztusban huszonhét
bombát dobtak le a vezeték környékére, de komoly kárt nem okoztak. A grúz
helyzet miatt megfélemlett Azerbajdzsán már most elzárkózik a Nabucco-projekttől,
ami azt jelentheti, hogy a jelentős azeri földgázkészletek orosz közvetítéssel
kerülhetnek Nyugatra. A Nabucco-projekt az unión belül hazánkat is érinti, a
magyar kormány kezdeményezésére Budapesten Nabucco-csúcsértekezletet kívánnak
tartani a jövő év elején. Az EU a grúz támogatással a humanitárius célokon kívül
azt is jelezte, hogy nem kíván lemondani az Oroszországtól független
energiaútról.
Az orosz gazdaság a magas infláció és korrupciós index dacára jó mikro- és
makrogazdasági mutatókat produkált. A kőolaj- és a földgázexport busás hasznot
hoz a kormány és az oligarcha réteg számára. A világ ötödik legnagyobb
devizatartaléka, 590 milliárd dollár az energiakivitelből származik.
Természetesen jóléti társadalomról távolról sem beszélhetünk, de Moszkvában több
dollármilliomos él, mint Londonban, New Yorkban vagy akár Dubaiban. A
multinacionális cégek nagyon jól érezték magukat mindeddig Oroszországban,
élvezték a gazdasági prosperitás előnyeit. A grúz háború és a Nyugattal való
politikai pengeváltás azonban pánikhangulatot keltett, és az orosz tőzsdeindex,
az RTS kétéves mélypontra zuhant. Eddig mintegy 35 milliárd dollárt vontak ki az
orosz piacról nemzetközi befektetők a francia Paribas Bank becslése szerint.
Ennek ellenére az ország hitelminősítése nem romlott, mivel a hatalmas kőolaj-
és földgázbevételek jelentős részét tartalékalapba helyezik. A tőzsde ugyan
esett, és a rubel is gyengült, ami kissé váratlanul érte az orosz politikai
elitet, mégis valószínű, hogy az orosz gazdaság nem szenved komolyabb károkat.
A Kreml újjáéledő nagyhatalmi politikája felkészületlenül érte az EU-t. Az unió
energiaszektora jelentős részben ráépült az orosz energiahordozókra. Az EU
földgázbehozatalának 26, míg a kőolajimportjának 29 százaléka származik
Oroszországból. Az európai integráció gazdasági alapokon indult el 1951-ben a
Montánunióval, és jelenleg is elsősorban gazdasági alapokon áll. A
nyugat-európai tagállamok rendkívüli energiaigényét az unió saját forrásokból
nem tudja fedezni. A lisszaboni szerződés alapján Jose Manuel Barosso bizottsági
elnök kijelentette, hogy az EU fő stratégiai programja az energiakérdés. Maga a
lisszaboni szerződés írek általi megvétózása is jelzi, hogy politikai alapokon
nem lehet Európát integrálni, csakis a jól működő gazdaság és ennek vonalán
meghúzódó érdekek tartják össze a tagállamokat. Európának létkérdés a független
energiaforrások biztosítása.
Az EU-ban az új, megújuló energiaforrások, a bioenergia, sőt az atomenergia is
még inkább előtérbe kerül a jövőben. Ezekkel nem lehet a fejlett uniós
gazdaságok igényét teljesen ellátni, ezért az EU az OPEC-tagállamok felé is
nyit. A francia elnökség megpróbálja az évtizedek óta politikai okokból
elszigetelt Líbiával feleleveníteni a kapcsolatokat. Az OPEC-kel való
együttműködésnek megvannak az ismert politikai akadályai, ráadásul az oroszok
némely OPEC-tagállamban – fegyvereladásaik révén – befolyásosabbak Európánál. Az
EU nehezményezi, hogy az oroszok az OPEC-tagállamokkal szorosabb együttműködést
szorgalmaznak. Az OPEC titkára októberben utazik Moszkvába, hogy tárgyaljon egy
hosszabb távú szövetségről Oroszország és a világ kőolajtermelésének 40
százalékát adó OPEC-államok között.
2008. 09. 19. (XII/38)
