Kereső toggle

Adidas–Puma párharc

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lassan hatvan éve, hogy a Dassler fivérek útjai egy kínos félreértés miatt
különváltak. Adolf „Adi” Dassler megalapította az Adidast, Rudolf „Ruda” Dassler
pedig a Pumát. A két „testvércég” tavaly szinte ölre menő csatát vívott a
németországi futball-világbajnokság csapatainak öltöztetéséért, amit végül a
Puma „nyert” 12:6-ra. Az Adidas azonban a 2004-es athéni olimpia után 2008-ban
Pekingben is hivatalos sportszergyártóként jelenik majd meg. Sőt, nemrég hírül
adták: a 2012-es londoni játékok egyik főszponzorává is megválasztották…

A „nagy szembenállás” valójában ma már csak annyira izzik, mint két bármelyik
más versenytárs cég között. A Dassler fivérek szülővárosa Herzogenaurach – ami a
két cég őstelephelyének is otthont ad – azonban mind a mai napig jól profitál a
sztoriból. „Mutasd a cipődet, és megmondom, ki vagy!” – állhatna mottóként a
városkapun. A „leszegett fejek” városának látképét különösen egyedivé teszi,
hogy a régimódi faházak között közlekedő emberek a legutolsó melegítő- és
sportcipő-kollekció darabjait viselik. „Egy Puma-lány sosem mehet hozzá egy
Adidas-fiúhoz!” – hangzik a honosított Shakespeare-i intelem. De túl a
ruházaton, rossz nyelvek szerint nem is lehet pontosan tudni, hogy ki
„Puma-lány” vagy ki „Adidas-fiú”, ugyanis a testvérpár anno sportot űzött egymás
feleségének a „lenyúlásából” – is. Sőt, újabban valódi „árulásra” is akadt már
példa: Rudolf Dassler unokája, aki évekig vezette a Puma USA-beli
leányvállalatát, ma az Adidas jogtanácsosa. De a lényeg a presztízs: amikor a
festőmunkások Adidas cipőben jöttek dolgozni a Puma telepére, öt percbe sem
tellett és már vadonatúj Pumákat adtak rájuk…

Az igazi kenyértöréshez azonban mégsem a sógorok és sógornők hűtlenkedése, de
még csak nem is a közös házipénztár rendszeres és rejtélyes megcsapolása
vezetett. A második világháború idején a meggyőződéses náci Dassler fivérek
éppen közös családi óvóhelyükre tartottak, amikor Adolf a lépcsőn lefelé menet
elhorkantotta magát: „Már megint itt vannak ezek a szemét disznók!” Adolf
„természetesen” a szövetséges bombázókat szidta, Rudolf azonban menthetetlenül
magára és pereputytyára értette a kiszólást. Ez a szállóige azóta is tartja
magát, lévén, a két fivér ezután halálukig egy szót sem váltott egymással.

Beindul az üzlet

Pedig annak idején milyen szépen virágoztak a Dassler-művek!

A 1900-as évek elején született testvérpár idősebbik tagja Adolf, eredetileg
péknek tanult, ám az első világháború után mégis régi szenvedélyének engedett
utat: anyja apró mosókonyhájában berendezte első cipészműhelyét. Nemsokára
társult hozzá öccse, Rudolf is. A fiúk remekül kiegészítették egymást: Adolf a
csendes álmodozó, Rudolf pedig a szószátyár kereskedő. Először 1928-ban
debütáltak az amszterdami olimpián, és ezután folyamatosan, még a nagy
világválság idején is, rendületlenül prosperáltak. A gyártásba is újabbnál újabb
anyagokat vontak be: így a kenguru- és cápabőrtől kezdve az amerikai
üzemanyaghordók gumi- és vászontömítéséig mindent hasznosítani tudtak. Talán
kevesek számára ismert, de az Adidas legendás három csíkja sem egy jól kigondolt
dizájnelem, hanem egy technológiai szükség eredménye. Sőt, eleinte nem is három,
hanem csak egy csík díszítette Dassler cipőit, kifejezetten azért, hogy
megerősítse a lábbelik oldaltartását. Adolf egykori cége ma már közel hétszáz
hasonló szabadalom jogos tulajdonosa.

Fogások és melléfogások

Az átütő siker 1936-ban következett, amikor – az anekdota szerint – Adolf
szinte rábeszélte cipőjét a futó Jesse Owens lábára, aki „ennek köszönhetően” a
berlini olimpián négy aranyat és öt világcsúcsot produkált. Miután azonban a két
testvér különvált, nemcsak az egyedi lábbelik és sportfelszerelések elkészítése,
hanem egymás sorozatos bosszantása is fő célkitűzéseik közé tartozott. 1954-ben
kezdetét vette a „stoplivita”: ki találta fel a stoplis futballcipőt? A Puma
egyik „házi történésze” szerint hiába állították annak idején, hogy az Adidas
dobta piacra az első stoplis cipőt, Rudolf már két hónappal korábban, a német
bajnoki döntőn ilyet húzott nyolc focista lábára. Sőt, Puskás Ferenc, a berni
csata előtt, állítólag személyesen járt Adidaséknál, hogy csodacipőket
vásároljon, ám a kommunista vezetés végül elzárkózott az „imperialista árutól”.
Vesztünkre…

1958-ban az Adidas a „világ legjobb sportcipője” mottóval hirdette portékáit,
mire Rudolf pert indított. A bíróság egy hetet adott Adinak, hogy eltüntesse a
feliratokat. A szlogen eltűnt, de a báty azért gondoskodott arról, hogy egy
kisteherautó – a már minden kétséget kizáró – „az Adidas a világ legjobb
sportcipője” jelmondattal az oldalán parkoljon a Puma főhadiszállása előtt.

Rudolf 1960-ban a római olimpián megkérte az addig Adidas-párti, síkfutó Armin
Haryt, hogy a döntő számban Pumát viseljen. Armin se volt rest, másnap Adolfék
ajtaján kopogtatott és némi pénzt kért „hűsége” megtartásáért. Adolf
felháborodott, így a sportoló aranyat nyert egy Pumában, de az
eredményhirdetésre már Adidasban ment el. Az eredmény: teljes botrány. A Puma
egyik legnagyobb arca a focista Pelé volt, akit már Rudolf fia szerződtetett a
hatvanas években. A cég számára biztosan emlékezetes pillanat volt, amikor az
1970-es világbajnokságon a kezdőrúgás előtt Pelé intett a bírónak, majd lehajolt
és milliók szeme láttára megkötötte Puma-cipőfűzőjét. Az Adidas egyik legnagyobb
sikersztorija pedig az volt, amikor a cég elérte, hogy az 1972-ben hét aranyat
nyerő úszó, Mark Spitz rendhagyó módon, egy Adidas cipővel integessen az uszodai
dobogóról. Az ifjú Boris Beckert viszont maga az Adidas hajtotta a nyolcvanas
években a Puma „karmaiba”, miután ismeretlenségére hivatkozva megtagadta tőle a
szponzori támogatást.

Olvasson tovább: