Az euró megszületésekor a dollárhoz képest gyenge árfolyam okozott hosszú
ideig csalódást, mivel gazdasági és presztízs szempontból is fontos lett volna,
hogy az euró erősebb legyen a dollárnál. A közös európai valutát a független
Európai Központi Bank (EKB) igyekezett életben tartani. Mára azonban az árfolyam
messze meghaladja a dollárét, sőt az EKB kamatemelése miatt történelmi
csúcsponton, 1,45 dollár árfolyamon is kereskedtek vele. Ehhez az is
hozzájárult, hogy Ben Barnanke, az amerikai központi bank szerepét betöltő FED (American
Federal Bank) elnöke kétszer is, mindkét alkalommal fél százalékponttal
csökkentette az alapkamat mértékét. Sokak szerint az EKB-nak is csökkenteni és
nem emelni kellett volna a kamatlábat. Az újdonsült francia köztársasági elnök,
Nicolas Sarkozy már választási ígéreteiben is hangsúlyozta, hogy kiszámíthatóbb
európai monetáris politikát szeretne. Sarkozy szerint tarthatatlan, hogy az EKB
szembemegy a német, a francia és a benelux exportcentrikus nagyipar érdekeivel.
A túl magas árfolyam drágítja az európai termékeket a tengerentúlon, ezért
rontja az exportőrök versenyképességét. A New Europe című politikai hetilap
szerint Sarkozy elfogadhatatlannak tartja, hogy az EKB élén egy önmagát
reprodukáló szervezet határozza meg, akár a vezető tagállamok érdekeivel szemben
is a közös európai valuta árfolyamát. A német elnökség alatt elfogadott új
Reform Szerződés (Reform Treaty) szerint a jövőben meg kell szüntetni az EKB
függetlenségét, hogy demokratikusan választott politikusok kontrollja nélkül ne
hozhasson lényeges döntéseket. Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke az infláció
elszabadulásától való félelmében döntött a kamatláb emelése mellett, ahelyett
hogy az amerikai példát követte volna. Az európai politikai és gazdasági elit
úgy véli, hogy az amerikai FED sokkal bátrabban képviseli az amerikai gazdasági
érdekeket, mint az EKB az övéket. Júliusban a megengedett 2 százalék alatti, 1,8
százalékos inflációt regisztrált az eurostat országaiban, és ez a szám
augusztusban 1,7 százalékra csökkent. Ezzel szemben az USA-ban 2 százalékos
infláció ellenére is inkább a kamatcsökkentés eszközéhez nyúltak az amerikai
versenyképesség megőrzése érdekében. A szemellenzős fiskális politika most
további muníciót szolgáltat Sarkozynek és a német nagyiparosoknak, akik már
eddig is az EKB-elnök fejét követelték.
Sarkozynek az sem tetszik, hogy az unió költségvetése a jövőben a mezőgazdaság
helyett a csúcstechnológiai fejlesztéseket preferálja. A Bizottság a múlt héten
eldöntötte, hogy további 2,4 milliárd euróval segíti az európai műholdas
navigációs rendszer, a Galileo kiépítését. Az unió high-tech büszkesége, a
Galileo mellett az Európai Technológiai Intézet további 309 millió eurót kap a
kutatás-fejlesztés megfelelő szintű emelésére, ami nyilvánvalóan az USA-val való
csúcstechnológiai verseny része. Hogy honnan lesz pénze az uniónak a
csúcstechnológiára, amire eddig mindig jóval kevesebb jutott, mint az Egyesült
Államokban? A válasz: a mezőgazdasági támogatások megnyirbálásából. Az uniós
mezőgazdasági támogatások fő haszonélvezője Franciaország volt. A 27 tagra
bővült unióban a fejlett országok nem vállalják a mezőgazdasági támogatások
eddigi rendszerének fenntartását, egyrészt azért, mert rengeteg pénzt kellene a
kelet-európai és balkán tagállamok agráriumába pumpálni, másrészt a WTO-n belül
a fejlődő országok nem nézik jó szemmel, hogy az európai mezőgazdasági termékek
magas szubvencióval jelennek meg a világpiacon. Az agrártámogatások
megnyirbálása ellen harcoló Sarkozy ezen a területen minden bizonnyal
sikerte-lenségre van ítélve. Magyarországnak még a franciáknál is nagyobb
szüksége lenne minél több agrártámogatásra, de ez a nettó befizető országok
érdekeit sérti. A pénzek átütemezése a kutatás-fejlesztés területére viszont
előnyt is jelenthet, hiszen Magyarország ezen a területen az alacsony
befektetések ellenére is ért el kiemelkedő eredményeket.
2007. 10. 04. (XI/40)
