Kereső toggle

Reménnyel a cinizmus ellen

Mit kezd az uniós rendszer a magyar mutyival?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Per lesz, méghozzá nem is akármilyen. A regnáló miniszterek egyike, Bajnai
Gordon beperelte Orbán Viktort. Bajnai szerint a pártelnök alaptalanul
vádaskodott, és félrevezette a magyar közvéleményt, amikor azt állította, hogy
szervezetten, maffiamódszerekkel lopják az uniós forrásokat. Írásunk az uniós
támogatások felhasználását ellenőrző hálózatot tekinti át.

„Mélyen felháborított, ami történt, és személyes sértésnek veszem, ha valaki
csalni, lopni, szélhámoskodni, mutyizni próbál az uniós forrásokkal” – mondta a
szakminiszter. Bajnai Gordon megüzente a csalóknak: „Húzzanak el az uniós
pénzektől, fel fogjuk őket jelenteni, börtönbe fogjuk őket juttatni – jelentette
ki. – Most a cinizmus küzd a reménnyel, nekünk az a dolgunk, hogy ezt a reményt,
ezt a hitet erősítsük” – tette hozzá. Orbán Viktor nem állt elő állítását
alátámasztó konkrétumokkal, de újfent megerősítette álláspontját Bajnai
lépésének hírére.

A kormány mindenesetre siet eloszlatni a kételyt, módosíttatni kívánja az
összeférhetetlenségi törvényt, hogy ne legyen lehetőség egy személyben pályázni
és dönteni a pályázatok felől, továbbá internetes oldalt hoz létre, ahol bárki
bejelentést tehet az uniós források szabálytalan felhasználásáról.

Nem hazánk az egyetlen, ahol felmerül az uniós pénzekkel való viszszaélés
lehetősége, számtalan ügyre derült fény Európa-szerte, sőt előfordult, hogy egy
egész bizottságnak kellett leköszönnie, miután az egyik tagja, Edith Cresson
korrupciós botrányba keveredett.

Az unió kiépített egy belső ellenőrző hálózatot, amelyen belül a tagországok és
uniós intézmény is vizsgálják a pályázati pénzek felhasználását. A többszintű
hálózat első lépése, amikor maguk a pályáztatók vizsgálják a felhasználást a
bekért dokumentumok alapján, illetve a helyszínen szúrópróbaszerű ellenőrzéseket
végeznek. Második szinten maga a forrásgazda, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség
figyeli a pénzek szabályszerű felhasználását. Ezenfelül a Kormányzati
Ellenőrzési Hivatal (KEHI) is vizsgálódik, igaz, a projektek kis százalékát
csupán.

A KEHI minderről beszámolót ír az Európai Bizottságnak. A láncolatban részt vesz
még az Állami Számvevőszék, az Európai Bizottság és az Európai Számvevőszék,
melyek az intézményrendszer egészét veszik górcső alá.

A tagállamok ellenőrzési rendszere felett az unió létrehozta a maga intézményét,
az OLAF-ot, (European Anti-Fraud Office), azaz Európai Csaláselleni Irodáját. A
hivatal elé azok a visszaélések kerülnek, amelyek a tízezer eurót meghaladják. A
tagországok abban az esetben értesítik a brüsszeli szervet, ha egy illetékes
közigazgatási vagy bírósági szerv írásban megállapította a csalás tényét.

Az OLAF jelentéséből kiderül, hogy meglehetősen magas a visszaélések száma.
1999-ben 1487 esetről derült ki, hogy visszaéltek a támogatásokkal, ebből
1235-öt maguk a tagországok, a maradékot a hivatal tárta fel. Érdekes, hogy a
tagországokban ismertté vált nagyobb számú esetek által okozott kár 190 millió
euró, miközben a hivatal által feltárt 252 visszaélés 223 millió eurónyit ért
el.

2006-ban már 12 ezerrel ugrott a tagországok által feltárt szabálytalanságok,
csalások száma, és ezeknek az eseteknek az értéke meghaladta az 1,1 milliárd
eurót. Leginkább a strukturális és kohéziós alapok a „veszélyeztetettek”, azaz
ezekből a pénzügyi forrásokból igyekeznek nem tisztességes módon forráshoz
jutni. Jelentős tétel még a vám- és adóbefizetések elmulasztása is, illetve az
előcsatlakozási és az agrártámogatások.

Bár 2006-ra számszerűen lényegesen több esetre derült fény, az OLAF jóval
kevesebb ügyet vizsgált. Emögött az áll, hogy a tagországok igyekeznek maguk
kivizsgálni a kétes ügyeket. Abban az esetben ugyanis, ha a tagállam fedezi fel
és jelenti a visszaélést, van lehetősége arra, hogy visszakövetelje a pénzt a
szabálytalankodótól, és más célra felhasználja. Ha viszont az uniónak lesz
gyanús az ügy, és indít vizsgálatot, vissza kell adni az összeget Brüsszelnek,
és ennyivel kevesebb lesz az adott ország számára felhasználható támogatás.

Az uniós pénzekkel való visszaélést az is nehezíti, hogy a támogatás
utófinanszírozásként működik, tehát a pályázat nyertese csak abban az esetben
kapja meg a pénzt, ha végrehajtotta a beruházást, és az időközi ellenőrzések
során semmilyen szabálytalanság nem merült fel.

Az unió csalásügyi hivatala 2006-ban 430 ügyet vizsgált, ebből csupán 4 volt
hazai eset, közülük egyik sem fejlesztési, hanem mezőgazdasági, vám- és adóügyi
területre vonatkozott. A hazai ellenőrzéseket végző hivatal, az NFÜ eddig
összesen 904 ügyben indított vizsgálatot, ebből tavaly 124 esetben. Ezzel a
mérleggel a 25 tagország közül hazánknak volt a harmadik legkevesebb gyanús
ügye.

Zuschlag és a dögei polgármester ügye kapcsán felmerülhet a kérdés: alkalmasak-e
az ellenőrző rendszerek olyan esetek kontrollálására, amikor az elnyert
támogatást ugyan szabályszerűen használják fel, de „megcsapolják” annak
megszerzését.

Olvasson tovább: