Kereső toggle

Az EU nem elég jó a briteknek

Lesöpri Blairt az utód

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tony Blairnek 10 év alatt sem sikerült megszerettetni a britekkel az Európai
Uniót és az eurót. Blair utódja, Gordon Brown brit miniszterelnök várhatóan
feleleveníti Margaret Thatcher „haszonelvű” politikáját, és az unióban csak azt
támogatja, ami Nagy-Britanniának előnyös. Blair német és francia „kollegájával”
egyetemben úgy vélte, irányíthatatlan a 27 tagországra bővült unió, egyszemélyű
vezetésű EU-modellje azonban idő előtt elhalt.

Miért szkeptikusak a britek az Európai Unióval és annak hivatalos
fizetőeszközével, az euróval szemben? Erre a kérdésre kereste a választ Sir
Stephen Wall, egykori brit uniós nagykövet, a brit miniszterelnök főtanácsadója
az Európai Politikai Központ egy brüsszeli rendezvényén. Wall elmondta, hogy
Tony Blair elődei leginkább az uniós tagságból fakadó előnyöket keresték, de nem
támogatták igazán az integrációs folyamatot. Blair szakított elődei
politikájával, és hitt az integrációban, vagyis hogy Európa egyetlen
szuperállammá egyesül, de elképzelhetetlennek tartotta, hogy ez a jelenlegi
struktúra keretein belül megvalósulhat. Az iraki háborút követően részt vett egy
háromoldalú tárgyaláson Gerhard Schröder német kancellárral és Jacques Chirac
francia elnökkel, ahol kifejtették, hogy a 27 tagállamra bővülő EU a jelenlegi
struktúrában kormányozhatatlanná válik. A felek egyetértettek abban, hogy a
három legnagyobb tagállamnak kell kezébe vennie az irányítást. Ebből az elvi
állásfoglalásból végül semmi nem realizálódott a három résztvevő egymás közötti
nézetkülönbségei miatt, valamint a többi tagország, élen a spanyolok és olaszok,
– nem meglepően – megvétózták az őket kirekesztő elképzelést.

Blair mindent elkövetett azért is, hogy megszerettesse a britekkel az eurót. Az
euró öt évvel ezelőtti indulásakor számtalan szkeptikus vélemény fogalmazódott
meg az eurózóna működésével kapcsolatban. A britek ekkor látványosan leszavazták
az eurózónához történő csatlakozást, és a mai napig nem bánták meg, hogy
ragaszkodtak a fonthoz. Pedig az euró a kezdeti nehézségek után bizonyított, és
mára stabil, nemzetközi fizetőeszközzé vált. 2006-ban az euró a világ
tartalékvalutái között az erős második helyen állt a dollár mögött. Ez az
induláskor még nem látszott, többen a csúfos kudarcot prognosztizálták, és az
európai közös valutát a szárnyaló amerikai gazdaság miatt erős dollárral szemben
versenyképtelennek tartották. De ki emlékszik már arra, hogy az euróárfolyam
sokáig a dolláré alatt volt, és az Európai Központi Bank állandó stresszben
volt, hogy életben tartsa az újszülött fizetőeszközt? Mára az euró árfolyama
tartósan erősebb a dollárénál. A britek mégis jól jártak a fonttal, így
megmaradt a londoni tőzsde kivételezett szerepe a térségben, valamint a gazdaság
stabilitása miatt az eurózónán kívül is jól teljesített a brit gazdaság. Ugyanez
sajnos nem mondható el a kelet-európai tagállamokról, így hazánkról sem, mivel
az államadóssággal terhelt és importfüggő tagállamok folyamatosan veszítenek,
amíg az eurózónán kívül vannak. A britek eurószkepticizmusa jóval mélyebben
gyökerezik egy-két gazdasági indoknál. Wall elmondta, hogy Nagy-Britannia akkor
lett az európai integráció tagja, miután elveszítette gyarmatait és ezzel
világbirodalmi státuszát, amit a brit társadalom a mai napig nem dolgozott fel
teljesen. Nyilvánvaló történelmi ok a második világháborúban betöltött
ellentétes szerepkör a kontinens országai és a szigetország között, ami a britek
idősebb generációjában még mindig elevenen él.



Gordon Brown

Tony Blair volt az első olyan miniszterelnök, aki tudatosan próbálta a
britekkel megszerettetni az EU-t, és az euró elvetése után is demonstrálni
akarta azokat az előnyöket, amelyek a britek számára az EU-tagságból fakadnak.
Blair ez irányú törekvései hiábavalónak tűnnek, mivel a brit közvélemény
hozzáállása a tíz év elteltével sem változott látványosan. Ráadásul utódja,
Gordon Brown (képünkön) konzervatívabb uniós politikát fog folytatni, amiben
sokkal inkább kiszolgálja a brit közvéleményt és az erősen eurószkeptikus brit
médiát. Brown jelmondata, hogy semmit nem tesz az integrációban, ami nem áll
Nagy-Britannia érdekében. Ütközőpont lehet a Nicolas Sarkozy francia
köztársasági elnök által már előre jelzett tárgyalási igény az új közös
agrárpolitikáról (CAP), mivel Brown nem kíván tárgyalni a britek számára
folyósított visszatérítésekről. Wall elmondta azt is, hogy a brit társadalomban
az iraki háború miatt kiábrándulás tapasztalható a „régi szövetséges”, az
Egyesült Államok felé, ez azonban még nem hozza őket közelebb Európához. A
briteket igazából csak az győzné meg, ha azt tapasztalnák, hogy az EU az ő
javukra működik.

Olvasson tovább: