Kereső toggle

Kövérnek lenni drága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kövér dolgozók nehezebben jutnak munkához, és kevesebb fizetést kapnak,
míg például a magas és jóképű kollégák többletteljesítmény nélkül is jobban
keresnek, mint átlagos társaik.



Fotó: Somorjai László

Annak ellenére, hogy számos fejlett országban már népbetegségnek számít a
túlsúlyosság, a társadalom részéről egyre erősebbnek bizonyul a kövérek
elutasítása. A houstoni egyetem felméréséből kiderül, hogy kimondottan
elutasítóan, udvariatlanul viselkednek az üzletekben az eladók a kövérkés
vevőkkel. Nem kapnak annyi figyelmet, mosolyt, mint sovány társaik. Az
elutasítás azonban nemcsak az üzletekben jelentkezik, hanem a társadalmi
érintkezés valamennyi területét érinti. Általánosságban elmondható, hogy a
kövérek nehezebben boldogulnak, mint normál testsúlyú embertársaik. Az előítélet
a munka világában is markánsan jelentkezik. Egy túlsúlyos ember lényegesen
hátrányosabb helyzetben van egy állásinterjún: bizonyos pozíciókra – például a
marketing vagy a média egyes területein –, illetve felsővezetői posztra
gyakorlatilag esélytelenek. Sőt a súlyfelesleggel küzdők mérhetően kevesebb
fizetést kapnak, mint sovány társaik. Az Economics and Human Biology felmérése
szerint a normál testtömegindextől való 10 százalékos eltérés 3 százalékos
fizetéscsökkenést jelent.

De testközpontú világunkban nemcsak a kövérség jelent hátrányt, hanem az
átlagostól eltérő külső is. Az USA-ban, de Nagy-Britanniában sem szerencsés
csúnyának lenni, hiszen – a London Guildhall University adatai szerint
legalábbis – 15 százalékkal kevesebb bért vihetnek haza, mint a mai ideálnak
megfelelő, jóvágású kollégáik. Hasonlóképpen az alacsony növésűek is hátrányba
kerülhetnek. A Federal Reserve Bank of St. Louis felmérése azt bizonyítja, hogy
a magas, sármos dolgozók öt százalékkal magasabb fizetést kapnak, mint átlagos
magasságú kollégáik. Hasonló következtetésre jutott a Német Gazdaságkutató
Intézet is: a magasabb emberek könnyebben érvényesülnek, és magasabb fizetést
kapnak. Egy centi plusz 0,6 százalékos többletet hoz, tehát egy 10 centivel
magasabb dolgozó éves szinten akár 2000 euróval, mintegy 500 ezer forinttal több
fizetéshez jut, mint alacsonyabb, ám azonos végzettséggel rendelkező és
teljesítményt nyújtó kollegája.

„Nemcsak Nyugaton, hanem nálunk is hasonló a helyzet” – mondta kérdésünkre
Gábor Edina (kis képünkön), az Országos Egészségfejlesztési Intézet
főigazgatója. „Nincsenek ugyan felmérések – tette hozzá –, de a tapasztalatok
azt igazolják, hogy elengedhetetlen az előnyös megjelenés, a szép, ápolt külső.
Általános emberi hozzáállásnak számít, hogy az átlagostól, a standardtól való
eltérő külsejű emberek felé előítélettel, egyfajta megkülönböztetéssel viszonyul
a társadalom többsége. A túlsúlyosokkal szembeni előítélet hasonló gyökerekből
táplálkozik, mintha valaki piszkos ruhában jár, vagy esetleg fogyatékos.”

A munkaadók a kövérekkel szembeni megkülönböztetést főként gazdaságossági
szempontok alapján fogalmazzák meg. Statisztikai adatok támasztják alá, hogy a
túlsúllyal küszködő alkalmazottak többletkiadással járnak. Mivel a kövérség
számos betegség előidézője lehet, a tapasztalat szerint többször és hosszabb
ideig tartózkodnak betegszabadságon, mint sovány kollegáik. Európában a
közvetlen egészségügyi költségek hat százaléka ebből fakad, de probléma lehet a
csökkent munkahelyi teljesítmény, vagy korai elhalálozás is.

A WHO adatai szerint a német egészségügyi rendszer évente 27 eurót költ
fejenként a kövérségből fakadó problémák kezelésére, Svédországban ennél is
többet, 35 eurót. Spanyolországban becslés szerint 2,5 milliárd euróba, az
Egyesült Királyságban évente 1 milliárd fontba kerülnek évente a túlsúlyból
származó egészségügyi kiadások. A WHO szerint ez komoly kihívást jelent a
fejlett országok számára, hiszen a kiadások évente akár egy százalékkal is
csökkentik az EU gazdasági teljesítményét.

A kövérek számára sovány vigasz lehet csupán a civil szervezetek életmódváltást
szorgalmazó kezdeményezése, mivel a kormányok, illetve a munkaadók eddig nem
ismerték fel és nem kezelik kellő súllyal a problémát. Elszigetelt jelenségként
említhető a franciák törekvése, ahol bevezették az úgynevezett zsíradót azon
reklámozók számára, akik hirdetésükben nem adnak tájékoztatást a termékek
egészségre gyakorolt hatásáról.

„Sajnálatos módon Magyarországon sem került előtérbe ez a kérdés – mondta a
Heteknek Gábor Edina. A vállalatoknak 90 százaléka, főként multik és némely
állami szerv, minisztérium tesz valamit annak érdekében, hogy egészségesebbek
legyenek a dolgozóik. De csak 20 százalékuk támogatja a fizikai aktivitást, és
elvétve tesznek csupán erőfeszítéseket a dohányzás megszüntetésére. A magyar
kézben levő kis- és közepes cégek pedig egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a
kérdéssel, pedig tapasztalatunk szerint lenne rá igény. Intézetünk tavaly ősszel
öt hónapos testsúlycsökkentő programot hirdetett meg kollektívák számára,
amelyen országosan kilencszázan vettek részt. Célunk nemcsak a helyes
táplálkozás, hanem az egészséges életmód kialakítása is volt. A program
sikeresnek bizonyult, hiszen ez idő alatt másfél tonnát adtak le a résztvevők,
és összességében 25 méterrel kisebb lett a derékbőségük” – mondta a főigazgató.
A résztvevők 66 százaléka jobban érzi magát, 48 százalékuk azt vallotta, hogy
egészségesebb életmódot él, mint korábban.

Olvasson tovább: