Kereső toggle

Adómenekültek

Szlovákia élhetőbb ország lett?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Immár közel tízezer szlovák, lichtensteini és egyéb külföldi rendszámú
gépkocsi van hazánk útjain. Vajon az egységesülő Európa, a valóban könnyebben
átjárható határok az okai az egyre növekvő „turistaáradatnak”? Nem, valójában
egy újabb magyar leleményességről, az uniós tagság kínálta kiskapu
kihasználásáról van szó.



Fotó: Somorjai László

Hazánk gépjármű-adóztatási politikája alapjában elhibázott. A regisztrációs
adóból beérkező évi mintegy 100 milliárd forintos bevétel reménye fontosabb a
magyar állam számára, mint az, hogy észrevegye, hogy ezen adónem túlzottan magas
tételei miatt nem-csak egyes gépjárműveket regisztrálnak és üzemeltetnek szlovák
lakcímmel, illetve telephellyel, hanem immár tömegesen (ezerszámra)
vállalkozásokat is.

Szlovákiában egy gépkocsi regisztrálása 5-10 ezer korona, ami 30-60 ezer
forintos költség, miközben hazánkban ez egy átlagos új, 1500-1600 ccm-es
benzines gépkocsi esetében 480 ezer forint. Idősebb gépkocsiknál sem jár jobban
a hazai vásárló, mert egy hasonló 1-3 éves jármű szintén hasonló összeget fizet
itthon, mert hiába kap 20-35 százalékos adókedvezményt a használt volta miatt,
de a kedvezőtlenebb környezetvédelmi besorolása okán 50 százalék adótöbbletet
kell fizetnie. Emiatt egy 1 éves, még Euro 3-as besorolású autó 576 ezer
forintot fizet, és csak a 3 éves fizet az új autóra fizetendő 480 ezer forint
alatti összeget. Ezek az értékek a 1.8 benzines/2.0 literes dízel, úgynevezett
családi kategóriájú autók esetében már közelít a milliós nagyságrendhez.
Márpedig a használt autók behozatalának több mint felét ez utóbbi kategória
teszi ki több mint egy évtizede. Ezek az értékek 2006 januárjától ugrottak ilyen
horribilis magasságokba, addig mintegy 40-60 százalékát tették ki.

A magyar forgalomba hozatal költségei nem állnak meg itt, mert itthon a
regisztrációs adó mellett még egyszer kell fizetni egy másfajta regisztrálásért
– átírási illeték formájában. Ez ccm-enként 24 forint az említett „családi
autók” kategóriájában, azaz egy 2000 ccm dízel gépkocsi után 48 ezer forint. Már
ez önmagában annyi, amennyit Szlovákiában regisztrálás címén fizetni kell!

A már forgalomba helyezett gépkocsik fenntartási költségei is jóval olcsóbbak
északi szomszédainknál, s így nem viszik el ezek a tételek sem hosszabb távon a
regisztráláskor keletkezett kezdeti nyereséget. Súlyadót, kötelező biztosítást
ugyan-úgy kell fizetni, de jóval kevesebbet. A kötelező biztosítás átlagos díja
nagyjából a hazai úgynevezett bó-nusz 10-es, azaz legkedvezőbb itthoni
besorolással egyezik meg. Az „átlagos” kinti összeg, ami tartós kinti használat
során ott is elkezdi gyűjteni a maga bónuszbesorolását, azaz később még
kedvezőbb lehet.

A szlovák rendszámmal való közlekedésnek, s az adó megspórolásának vannak
természetesen feltételei. Az elmúlt hetek hírverése nyomán a VPOP szóvivője,
Sipos Jenő utalt arra, hogy a szándékos adóelkerüléssel szemben határozottan
kívánnak fellépni, s ennek érdekében minden lehetséges eszközt – akár
titkosszolgálati eszközöket is – bevetnek, ha ez szükségessé válik. Az tény,
hogy eddig ezzel nem nagyon foglalkoztak, mutatja ezt az is, hogy csak napok
után adtak ki nyilatkozatot e témában.

A használóknak be kell tartaniuk azt, hogy magánszemély esetén rendelkezniük
kell kint legalább ideiglenes lakcímmel, míg céges autó esetén a kinti gazdasági
tevékenységük és az adófizetésük folyamatos kell hogy legyen – papíron
legalábbis mindenképp. Magánszemély nevén történő használatkor a 30 napnál
tovább tartó magyarországi közlekedésnél elvileg a szlovákiai tartózkodásnak
„életvitelszerűnek” kell lennie. Itt természetesen már az vetődik fel, hogy
nyitott határok lévén miként tudják számítani a 30 nap kezdetét, s az is
kérdéses, hogy tudják-e azt bizonyítani, hogy valaki nem „életvitelszerűen”
tartózkodik Szlovákiában?

Mindenképpen látható az, hogy a hatóságokat felkészületlenül érte mind a nagy
sajtóérdeklődés, mind maga a tény, hogy immár valóban szembesülniük kell a
tömegessé váló külhoni adózás problémakörével, s a súllyal, hogy minderre
választ adjanak. Maguknak is, és a magyar közvéleménynek is.

A válasz pedig az, hogy a magyar nép mindig is híres volt arról, hogy az adózás
tekintetében a „legkisebb közös többszöröst” meg kívánja – és meg is fogja –
találni. Amiatt beszélhetünk itt a „legkisebb közös többszörösről”, mert a
regisztrációs adó csak egy adónem, de az ez alóli kibúvót teremtő szlovák
kiskapu esetében egy áttelepülő vállalkozás a többi adónemnél is kedvezőbbet
kínál. A magyar 20 százalékos áfa helyett 19 százalékosat, az iparűzési adó
miatt a hazai nyereségadó is kedvezőtlenebb már a kinti 19 százaléknál, a
magasabb jövedelmekre a hazai 36 százalék helyett kint fizetendő 19 százalékos
szja-ról már nem is beszélve. Mindezen látványosan kedvezőbb főbb adónemekhez
jött utolsó, de nagyon hatásos lökésként a regisztrációs adó autónként átlagosan
félmilliós-egymilliós adókedvezménye. Autónként!

Olvasson tovább: