Kereső toggle

A vizitdíj hatása az idegrendszerre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hogy kerül Rákosi Mátyás az egészségügybe? És a vizitdíj-csekktömb az
újságoshoz? És hogyhogy azok szitkozódnak a 300 forint miatt, akiknek nem jelent
gondot kifizetni? Egészségügyi séta.

„Időnként 10 méteres sorok is feltorlódnak, főként azokon a napokon, amikor
időszakos rendelések is vannak – meséli az egyik fővárosi kórház
betegirányítója. Ilyenkor a biztonsági őr és néhány kolléga segít a
tájékoztatásban és a csitításban. – Azt látjuk, hogy a még türelmes betegek is
idegesen távoznak a fizetés után. A sorban állás közben sokféle hatásnak vannak
kitéve: sokan zúgolódnak, panaszkodnak, sőt szitkozódnak is, és ez könnyen
ráragad a békésekre is, felhergelik egymást – mesélte az egyik kórházi dolgozó.
Mások csak húzogatják a szájukat, csóválják a fejüket. „Gyakran lehet hallani a
kormánytagok neveit, és hogy kivel mit kellene csinálni, és hogy ki mennyit
keres ezen az egészen” – mesélik a kórházi dolgozók. Sokaknak láthatóan nehéz
ennyit állni, főleg az idősebbeknek. Az egyik reggeli tumultusban egy kismama
szitkozódott, fel volt háborodva a sorban állás miatt, és azt állította, eddig
nem is hallott a vizitdíjról.

Az intézmények vezetői igyekeznek több lehetőséget is biztosítani a vizitdíj
befizetésére. Az egyik jó nevű fővárosi kórházban például hat osztályon
teremtették meg ennek lehetőségét. Automata még kevés helyen üzemel, de a
főpénztárban készpénz mellett bankkártyával is lehet fizetni.

Az egyik budapesti intézményben a hírlapárusnál is van lehetőség a fizetésre,
itt legalább nem kell törődni az apróval. Az emberek többsége türelmesen vár,
kikészítve az aprópénzét és a TAJ-kártyáját. A hírlapárus egymás után írja a
számlákat. Türelmet színlel, de idővel kijön belőle: „Újságot nem kérne valaki?”
„Nem” – hangzik a válasz, mire megadóan írja tovább a tömböt. Néhány perc múlva
– miután magam is a vásárlók közé álltam – diktálom a nevemet és a
kártyaszámomat, hátulról rám tör egy idősebb hölgy, hogy ő nem hajlandó sorba
állni, mert csak újságot akar venni. Már fúrja is magát a pulthoz. A többség
felhorkan: „Mi is sorban állunk, várjon a sorára!” De az árus – érezve, hogy
eljött az ő pillanata – tudatja, hogy „ez újságospavilon!”, és soron kívül
ellátja a hölgyet kedvenc napilapjával. „Hogy fogy az újság mostanában? –
kérdezem a nyugtatás céljával, ám éppen az ellenkező hatást érem el. „Alig tudok
eladni valamit – bosszankodik –, egész nap csak a csekkeket írogatom. Holnap
felmondok.”

Egy épülettel arrébb, a kórház pénztárában kétszer akkora sor töltötte ki az
apró helyiséget. Itt akár hatféle bankkártyával is lehet fizetni. A békésen
ácsorogó 8-10 fős tömeg halk moraját egy hetvenes éveiben járó úriember érkezése
törte meg, aki rögtön hangos panaszkodásba kezdett. „Ezeket szidni kell. Én már
’52-ben is tüntettem a Nyugatinál „Matyi” ellen. Ezek ellen is fogok!” –
harsogott. A többség azonban türelmesen várt a sorára.

Dr. Szabó András pécsi körzeti orvos szerint jórészt a média hangulatkeltése
miatt reagálnak érzékenyebben az emberek. Tapasztalatai szerint a betegeknek
csak 15-20 százaléka panaszkodik a rendelőben, de érdekes módon nem elsősorban
azok, akiknek megterhelést jelent a 300 forint, hanem főként azok, akik
felháborítónak tartják az intézkedést, s akiknél közrejátszik a politikai
beállítottság is.

Bár a vizitdíj bevezetése óta sok helyen érezhetően visszaesett a betegforgalom,
Szabó doktor körzetében nem így történt, továbbra is magas létszámban érkeznek,
és csak túlórával tudja ellátni őket. Sok háziorvost terhelt meg, hogy sokan a
vizitdíj bevezetése előtt igyekeztek elintézni az orvosi ügyeiket, így nem volt
ritka, hogy 50-60 főt is el kellett látni naponta. Február 15-e óta azonban
15-20 főre esett a létszám.

Az orvosok számára egyértelműen a megnövekedett adminisztrációs teher okoz
többletfeladatot. De nem kizárólag a vizitdíj miatt, hanem a reformmal
kapcsolatos egyéb intézkedések miatt is. Egy vidéki kórházban dolgozó – neve
elhallgatását kérő – orvos szerint a betegek nyilvántartásba vétele eddigi is
hosszadalmas volt, most pedig tovább romlott a helyzet, akár 15-20 percet is
igénybe vesz a procedúra betegenként. Ha viszont nem sikerül hibátlanul az
adatlapok kitöltése, a TB nem fizeti ki a teljes összeget.

Általánosnak mondható a felháborodás, főként azon sajtóhírek miatt, melyek azt
feltételezik, hogy a kormánytagok anyagilag érdekeltek lehetnek a reformokban.
„Volt olyan esetünk – meséli Szabó doktor –, amikor a beteg viselkedése miatt az
orvos-igazgató segítségét kellett kérni. A kórház vezetősége úgy rendelkezett,
hogy védve az életünket és a testi épségünket, ne vitatkozzunk a fizetni nem
akaró betegekkel. Aláírattunk vele egy nyilatkozatot, miszerint nem hajlandó
fizetni. Ezzel tisztázzuk magunkat a TB előtt.”

Az igazi gondot mégsem a vizitdíj jelenti, a valódi kihívásokat az
ágyszám-leépítés hozhatja el – vélekedett az orvos. Már most is létezik a
várólista, akár 3-4 hetet is kell várni egy belgyógyászati vizsgálatra, az
érsebészeten pedig nem ritka a két hónap. Lehet, hogy eljutunk az angliai
szintre, ahol egy csípőprotézisre másfél évet, egy epeműtétre pedig fél évet
kell várni?

Olvasson tovább: