Kereső toggle

Nagyműtét

Vér és könnyek közt végrehajtott egészségügyi reform

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izzik a vita az egészségügyi reform körül. Maga az orvostársadalom is
rendkívül megosztott a kérdésben, de a többség egyetért abban, hogy
változtatásokra lenne szükség, ám nem mindegy, hogyan. A kórházreform csak része
az átfogó átalakításnak, azonban egyelőre kevesen látják a reformok
végeredményét. Tudósítónk egy szakmai kerekasztalvitán járt, és ellátogatott a
jövőjéért aggódó Szent László Kórházba is.

„Mivel ma egy járóbetegvizit egy Big Macet ér, kénytelenek vagyunk a beteget
befektetni, mert akkor többet keresünk a kórháznak, mint az ambuláns ellátással”
– fejtette ki prof. dr. Jermendy György, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főorvosa, a
Magyar Diabetológiai Társaság elnöke. Továbbá nyílt titok és bevett gyakorlat,
hogy a kórházi orvosok olyasmit is „odakódolnak” a dokumentációba, amiről szó
sincs, hogy a társadalombiztosítás (tb) többet fizessen, és valahogyan elodázzák
a teljes csődöt. Az is ismert, hogy olyanok fekszenek aktív ágyakon, akiknek
pusztán melegre és élelemre lenne szükségük. Ezért kívánja a reform növelni az
úgynevezett krónikus ágyak számát – sajnos az aktív ágyak rovására, így a
szakellátásra két-három hónapot is várni kell majd. Ez Nyugaton ma is így
működik, de a magyar társadalom arra van szocializálva, hogy az orvos azonnal
rendelkezésre áll – mondta a professzor.

A reformokkal kapcsolatos másik érzékeny kérdés a bérezés. Ma egy kezdő orvos
nettó 96 ezer forintot, egy húsz éve a pályán levő, két szakvizsgás főorvos
családi pótlékkal együtt nettó 201 ezer forintot keres. Ha bírják szusszal,
elmehetnek a központi ügyeletbe nettó 800 forint per óráért. Eközben az
építőiparban egy szakképzetlen vendégmunkás 120-150 ezer forintot is hazavisz
havonta.

Horváth Ágnes, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára kifejtette: „Ha a
béreket 100 százalékkal akarnánk emelni, az 360 milliárd forintba kerülne, ehhez
pedig 4 százalékos járulékemelés lenne szükséges. Ha ezt az egyénekkel akarnánk
kifizettetni, annak senki nem örülne, ha a munkaadókkal, akkor a multik
kivonulnának az országból.” Arról már nem szólt a fáma, mi lesz, ha az orvosok
„vonulnak ki”. Elhangzott az is: bizonyos réteg kifejezetten érdekelt a
paraszolvenciarendszer fenntartásában, hiszen soha az életben nem fognak akkora
fizetést kapni, mint így. Azonban éppen a kulimunkát végző beosztottak maradnak
így hoppon, s az ő jogos elégedetlenkedésük szüli a társadalomban azt a hamis
látszatot, hogy az orvosoknak soha nem elég.

„Veszedelmes” viszonyok

A hálapénz hatással van az orvosképzésre is, hiszen az mára eltolódott a
manuális szakmák felé – oda, ahol a paraszolvencia van. Patológust,
„röntgenest”, „laborost” lámpással kell keresni. „Az alapellátásban szintén a
hálapénz szül egy életveszélyes helyzetet – fejtette ki Mihályi Péter, a
veszprémi egyetem tanszékvezetője –, mégpedig azt, hogy az ország 6800
háziorvosa egyedül »barkácsol«: mellékes jövedelmének eltitkolása miatt érdekelt
abban, hogy magányos legyen.”

A másik közismert és sok port kavart reformintézkedés a kórházak súlypontivá
emelése, illetve az összevonások, bezárások, azaz az úgynevezett
„kórháztörvény”, melyet éppen a kerekasztal-beszélgetéssel párhuzamosan, hétfőn
szavazott meg az Országgyűlés. Mint azt Horváth Ágnes elmondta, az intézkedés
célja a szükségletekhez igazodó ellátás. „Százharmincezer szakember megszokott
viszonyaiba nyúlunk bele – leszámítva a gyógyszerszektort –, nem csoda az
ellenállás. De az embereknek ne kelljen több járulékot fizetniük, hogy fenn
tudjuk tartani ezt a nagy katyvaszt.”

Mihályi Péter szerint az ellenállás a kórházi főigazgatók felől jön, akik
mostanság egymásnak adják a kilincset a döntéshozó szerveknél. „A reform azonban
– mint mondta – a betegekért van, és nem az orvosok érdekében. Az átszervezések
vér és könnyek közepette fognak végbemenni.”

Egy súlytalan kórház?

Mindezzel egy időben, meglehetősen felemás hangulatban zajlott a Szent László
Kórház vadonatúj Infektológiai Gyermekcentrumának átadása. Noha éppen készen van
a profeszszionális ellátást biztosító, 21. századi módon felszerelt
gyermek-intenzívcentrum, s a személyzet szakmai felkészültsége
megkérdőjelezhetetlen, a Szent László Kórház nem tartozik a kiemelt kórházak
közé. „Ha a finanszírozás eltolódik a súlyponti kórházak felé, akkor a nem
súlyponti kórházakban az ellátás bármilyen formája teljességgel lehetetlenné
válik” – fejtette ki dr. Radnai Zoltán főigazgató.

A kórházvezető elismerte, hogy az egészségügy a jelenlegi struktúrában
alkalmatlan a feladatai elvégzésére, az új helyzet azonban nehezen értelmezhető,
maga a végrehajtás pedig olyan körülményes, hogy várhatóan évekig változatlan
lesz az ellátás.

„Szolgálunk és költünk”: ezzel a szlogennel nyitotta meg előadását Újhelyi
Enikő, a gyermek-intenzívosztály főorvosa. Elmondta, hogy a tb nem fizeti ki az
adott kezelés után járó összeget – az intenzív osztály esetében például évi 25
millió forintot –, az ott fekvő betegek ily módon a kórház „vendégei”. A
különböző beavatkozásokat különböző százalékban finanszírozza a
társadalombiztosító, holott a megoldás az lenne, hogy tisztességesen fizessék
meg a profiljukból fakadóan ma még mínuszos tevékenységeket is.

Alaptalan gyász

A Szent László Kórház hagyományosan a súlyos fertőzések és immunhiányos
állapotok kezelésének szakintézménye. Az elmúlt 13 évben minden 100 gyermekből
96-ot vissza tudtak adni a szüleiknek. A gyermek-intenzívosztály 600 ezer
gyermek infektológiai intenzív ellátásáért felelős: a főváros, Pest megye,
illetve indokolt esetben az ország egész területéről vesz fel betegeket. Az idei
nyolcvan átvételből harminckettő súlypontinak nevezett kórházból történt –
mondta el Újhelyi főorvosnő, szembeállítva ezzel a miniszterelnök szavait,
miszerint „jobb esélye van a betegnek, ha egy súlyponti kórházban látják el”.

Dr. Rabi Katalin egészségpolitikus szerint a hangulat alaptalanul gyászos. A
„súlyponti” jelző ugyanis nem azt jelenti, hogy amely kórház nem az, azt
bezárják, hanem azt, hogy ezeknek a kiemelt kórházaknak lesz a feladata a
folyamatos sürgősségi ellátás, mivel sok szakma van reprezentálva bennük. A
többi kórházzal kapcsolatban regionális döntés fog születni, s az olyan,
szakmailag megkérdőjelezhetetlen, egyedi profilú kórházaknak, mint amilyen a
Szent László is, nem kell tartaniuk a jövőtől.

Olvasson tovább: