Szép lehetsz, de gazdag nem

Sok az eszkimó, kevés a fóka a szépségiparban

Napjainkban a szolgáltatás a legdinamikusabban növekvő ágazat, s ezen belül nagyon felfutott a szépségipar – hangzott el nemrégiben egy munkanélküliséggel foglalkozó konferencián. Valóban úgy tűnik, hogy gomba módra szaporodnak a szépségszalonok, azonban a szakmabeliek szerint ezek egyre kevésbé tekinthetők „aranybányáknak” - főleg a korlátozott fizetőképes kereslet és a szakma túltelítettsége miatt.

cosmetic

„Meglévő tőke és vendégkör nélkül elhelyezkedni és talpon maradni szinte lehetetlen manapság” – mondta el érdeklődésünkre Végh Zsuzsa, a fodrászokat, kozmetikusokat, manikűrösöket is tömörítő Magyar Országos Szakmai Ipartestület (MOSZI) ügyvezetője. A szakember szerint – más szolgáltatásokhoz hasonlóan – 2000 és 2005 között valóban nagyon felfutottak a hagyományos szépségipari szakmák, de tavaly óta ezen a területen is stagnálás vagy visszaesés figyelhető meg. Ennek oka egyrészt az országos szintű gazdasági viszszaesés, másrészt rendkívül telítődött a szakma. „Hosszú ideje nagyon népszerű a fodrász-, kozmetikus-, manikűrős-, pedikűrös- vagy masszőrképzés, de a végzettek egyre nagyobb hányada nem tud elhelyezkedni” – mondja Végh Zsuzsa. A kereslet is megnőtt ugyan, különösen a városokban, de egyre élesebb verseny dúl a szakmákon belül: csak az tud tartósan piacon maradni, aki az újdonságok tekintetében is naprakész, tehát állandóan képezi magát. A szépségipar ugyanolyan gyorsan fejlődik, mint az űrkutatás, egyre korszerűbb eljárások látnak napvilágot, haladni kell a korral, az üzleti dizájntól kezdve a legkülönfélébb szakmai módszerekig. Rengeteg gyakorlás, drága kellékek, naprakész információk és kapcsolatrendszer kell a megmaradáshoz. „Az is megesik – ismeri el Végh Zsuzsa –, hogy a fantasztikus üzletberendezés és a csillagászati árak csak a kábítás eszközei, és nem párosulnak megfelelő szaktudással.”
Átlagon felüli munkabírással lehet csak piacon maradni – vélik egybehangzóan régóta pályán lévő, pesti női mesterfodrászok is, akik viszonylag szolid árakon dolgoznak: egy hajfestés és vágás náluk 6-7 ezer forintba kerül, s havi jövedelmük tisztán 200 ezer forint körülire tehető, bár e tekintetben elég nagy a szórás. Ugyanakkor egy belvárosi „hajstúdióban” 10 ezer forint alatt nem nyúlnak hozzá senkihez, amibe a MOSZI vezetője szerint a magas rezsiköltségek is erősen belejátszanak. Ráadásul a szakképzés sem olcsó, amit szintén ki kell termelni: egy OKJ-s műkörmös- vagy kozmetikusképzés 3-4 hónapig tart, 300 ezer forintba kerül, a szükséges alapanyagokkal és eszközökkel együtt, amelyek önköltségesek. Nagyon feljött a műkörömépítés, ahol jelentős a diplomás átképzettek aránya. Annak ellenére nagy a kereslet a szolgáltatás iránt minden társadalmi szegmensben, hogy az árak a sima lakkozás 500 forintos tarifájától a leggyakrabban kért porcelán vagy zselés műköröm csodák 6-8 ezer forintos áráig terjednek, utóbbi művelet négyhetente renoválandó 3 ezerért.
Arról semmilyen kimutatás vagy becslés nem létezik, hogy a szépségipar Magyarországon mekkora éves forgalmat bonyolít le. A KSH-tól kapott, 2001–2003-ra vonatkozó információink szerint az derül ki: ebben az időszakban a fodrászat, szépségápolás és fizikai közérzetet javító szolgáltatások kategóriáiban egyaránt növekedés volt tapasztalható, országszerte nőtt a működő vállalkozások (25 ezer) és a foglalkoztatottak (34 ezer) száma.
A kilencvenes évek végéig a gépesítés jelentette a versenyt, azóta a talpon maradás sokhelyütt bevált módszere a komplex szolgáltatásokat nyújtó centrumok létesítése lett. Ez elsősorban a fitneszhez, mint alapszolgáltatáshoz kapcsolt „járulékos” szakmákat jelenti, ingyen vagy kedvezményes áron, ilyen a manapság húzóágazatnak számító szauna és szolárium, továbbá a manikűr, kozmetika, fodrászat stb., de például a 12 éve létező Arnold Gym Sportcentrumban internetezésre és gyermekvigyázásra is van lehetőség. Vezetője, Szatmári Szandra testnevelés–földrajz szakos tanárból lett személyi edzővé. Elmondása szerint délelőttönként a vállalkozók, délután a közalkalmazottak, hétvégeken a családok keresik fel a centrumot, a férfi-nő arány kiegyensúlyozott, a látogatók főleg 20–40 év közöttiek. A vevőközpontúság jele, hogy egy-egy exkluzív vendég igénye esetében akár éjfélkor is kinyitnak. Nyilván megéri, hiszen Török József, a Fila Fitnesz Centrum vezetője például a vendéglátóipart hagyta ott a szépségipar kedvéért, míg mások korábban őrző-védők voltak.
Az egészségiparral összefonódva feljövő szépségipar nem élvez különösebb állami támogatást. „Minden kormányzati retorikával ellentétben a mostani vagy az előző nemzeti fejlesztési terv keretében elnyert pályázatok között alig szerepel a szépség- vagy egészségipar” – erősítette meg kérdésünkre Oláh Ingrid, a nemrég zárult SPA&Wellness egészségturisztikai szakkiállítás igazgatója. A Magyar Turizmus Zrt. által tavaly a hazai gyógy- és wellness-szállodák vendégeinek körében végzett kutatás szerint évente 7 millió külföldi vendégéjszaka kapcsolódik a gyógyturizmushoz, a külföldiek 88,3 milliárd forintot költenek ebben a szegmensben, a belföldiek pedig becslések alapján 50 milliárdot. Érdekes módon a wellness-szállodák éves vendégforgalmának kétharmadát honfitársaink adják.

PARTNEREINK: