Kereső toggle

Szívnak, szívunk

Évente több százmilliárdba kerül az alkohol- és nikotinszenvedély

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egymillió alkoholista, négymillió dohányos. Ennyi szesz-és nikotinfüggő él
Magyarországon. Káros szenvedélyük árát mindannyian fizetjük. Az összköltséget
csak becsülni lehet, a nagyságrend több százmilliárd forint évente.

Magyarországon közel egymillió ember szenved alkoholizmusbetegségben, és
mintegy 440 ezer májbeteg él közöttünk. Az alkoholizmus gazdasági kárával
kapcsolatban hazai felmérések híján nemzetközi vizsgálatok eredményeinek
adaptálására hagyatkozhatunk: így 2003-ban az alkoholbetegség hazai gazdasági
terheit összesen 87 milliárd forintra, a közvetlen egészségügyi költségeket
14-15 milliárd forintra becsülték.

1995-ben az USA mentálhigiénés szakemberei kutattak Magyarországon: eszerint a
dohányzás 96,7 milliárdos, az alkoholizálás 69,7 milliárdos, a drogfogyasztás
pedig 16,3 milliárdos kiadást jelentett az akkori költségvetésnek. Más
számítások szerint Magyarországon a társadalombiztosítási (tb) befizetések
egyharmada megy el a szenvedélybetegségek következményeinek orvoslására.

A szakemberek szerint az alkoholizmus negatív következményeit nehéz felmérni,
mert jóval áttételesebben és elaprózottabban jelentkeznek, mint például a
dohányzásé. A pszichés vagy idegrendszeri problémák, a depresszió, az
öngyilkosság, az elmebaj, a balesetek, a válások, a munkanélküliség, egyes
rákbetegségek, szexuális zavarok stb. formájában jelentkező tünetek „beköltségelése”
beláthatatlan feladatnak tűnik. A drogfüggés okozta kiadások pedig első sorban a
bűnüldözés terén jelentkeznek, miután a drogfogyasztás hazánkban illegális
tevékenység, így legfeljebb évi tíz-tizennégyezer drogfogyasztó kerül az
egészségügyi ellátórendszer látószögébe. A rendszeres drogfogyasztók számát ma
150-200 ezerre becsülik Magyarországon.

A dohányzás évi 28 ezer ember haláláért felelős a KSH 2002-es adatai szerint. A
magyar lakosság mintegy harmada (a férfiak közel fele, a nők egyötöde)
dohányzik, a lakosság 65 százaléka pedig a passzív dohányzástól szenved (ODE
Dohányzás Monitor, 2006). Ezzel a számmal ugyan Európa középmezőnyébe tartozunk,
ám a férfiak tüdőrákos elhalálozásában évtizedek óta világelsők vagyunk. A
daganatos betegségek okozta halálozás terén összességében is a világ élvonalába
tartozunk.

Az uniós felmérés összegzése felhívja a figyelmet, hogy riasztó méreteket ölt a
munkaképes, aktív lakosság, különösen a férfiak elvesztése: egy dohányos várható
élettartama 8 évvel rövidebb nemdohányzó társaiénál, de nem meglepő az akár
20-25 évvel korábbi halál sem. Ráadásul az idő előtt elhalálozók fele a
legproduktívabb életszakaszban (35-69 éves korban) hal meg. A felsorolt számok
mögött orvosi ellátások, betegszabadságok, korai elhalálozások miatti
jövedelemkiesések is meghúzódnak, amit természetesen a dohányzókon kívül a
társadalom többi része is fizet.

Az uniós és hazai számítások alapján is nettó terhet jelent a dohányzás: az
európai szövetség évi 98-130 milliárd eurót kénytelen erre fordítani, de mi
magyarok is kifizetjük az árát, évi 96,7 milliárd forintunk látja kárát (Rupp
Éva, 1997). Mivel a költségek a kelet-európai országok csatlakozásával (magasabb
dohányzási ráta, hiányosabb egészségügyi rendszer, nagyobb igény az orvosi
ellátásra) nő, ezek a számok még nem véglegesek. Az EU ezért a dohányipar
keményebb megadóztatása és korlátozása mellett tör lándzsát, melyet hazánk
egyelőre 2008-ig elhalasztott, az Orbán-kormány külön kérelmére, melyet aztán a
Medgyessy-kormány is helybenhagyott.

Dr. Szilágyi Tibor, a magyarországi dohányzásellenes küzdelem nemzetközileg
is elismert szakembere lapunknak elmondta: az egészségbiztosítás átalakításának
problémájára részben vagy akár egészben is megoldás lehet a dohányipar gazdasági
szankciója. Számos eszközzel, például a dohánytermékek adója egy részének
visszaforgatásával (korábban termékdíjjal) lehetne csökkenteni a kiadásokat,
amire külföldön élő példák vannak. Ausztráliában például Victoria tagállamban az
ebből származó bevétel 26 millió dollár, és ez nemcsak a dohányzás okozta
veszteségek enyhítését, hanem a teljes népegészségügyi programot finanszírozza,
mely 28 millió dollár, így az államot direkt módon összesen 2 millió dollár
terheli. Más megoldás lehet esetleg, hogy a dohányosoknak magasabb egészség- és
lakásbiztosítást kell fizetniük, ahogy erre magánbiztosítóknál is létezik példa.

Olvasson tovább: