Kolosi Tamás és Gyurcsány Ferenc. Együtt hiteltelen? Fotó: MTI
A vihart az a sajtó által felkapott megállapítás váltotta ki, hogy 2003-hoz képest 2005-ben 135 ezerrel kevesebb honfitársunk él szegénységben Magyarországon, és ebben az időszakban 2-3 százalékkal nőtt az elégedettek száma. A tanulmány azonban egyetlen mondatában sem mond ítéletet egyik párt teljesítménye felett sem, és az adatok éppenséggel a szegénység kiterjedtségére és tartósságára hívják fel a figyelmet.
A kutatóintézet felméréséből kiderül, hogy 2005-ben a magyar lakosság 23 százaléka a legelemibb létszükségleteit is csak korlátozottan tudta kielégíteni. Minden harmadik (37 százalék) honfitársunk halmozottan hátrányos körülmények között vagy jövedelmi szegénységben él, és a lakosság 8 százaléka mélyszegénység „foglya”. A magyarok 28 százaléka elemi hiányokkal küzd a lakásfelszereltség tekintetében, komoly szegénységérzete pedig 46 százalékuknak van. A 21. században a lakások 9 százalékában nincs WC, 7 százalékában pedig meleg víz.
Kedvező tendenciára utal ugyanakkor, hogy 1998 és 2005 között mintegy a felére (8 százalékra) csökkent azoknak az aránya, akiknek nem jutott elegendő pénz élelmiszerre. Néhány százalékkal kevesebben vannak azok, akiknek nem volt elég a pénzük ruházatra, fűtésre, rezsire. Többen nyilatkozták ugyanakkor, hogy kevesebb pénzük marad üdülésre, vendégek fogadására, mint korábban.
A felmérés alátámasztotta, hogy a szegénység függ az iskolázottságtól és a lakóhelytől. A budapestiekhez képest a községekben élők kétszer nagyobb eséllyel kerülnek a szegények közé, mint a fővárosiak. Minél magasabb az egy háztartásban élők iskolai végzettsége, annál kisebb az esély arra, hogy szegénységbe kerüljön a család. A szegénység kialakulásánál a gyermekek száma is meghatározó. Főként a három gyermeket vagy ennél többet nevelő, illetve az egykeresős családok veszélyeztetettek. A szegénység kockázata az életkorral is összefüggésben van, a legkiszolgáltatottabbak a 0–15 éves korosztályba tartozók, de az idő haladtával javulhat a helyzet. A családfő etnikai hovatartozása is befolyással lehet az anyagi viszonyok alakulására. A romák szegénységi kockázata 5,5-szeres volt 2000-ben, ez 2005-re 3,1-szeresre csökkent.
Mindezek mellett nem meglepő, hogy a magyarok általában elégedetlenek az anyagi körülményeikkel. Az 1997. évi mélypont után lassan csökkenni kezdett az elégedetlenek száma, de 2001–2003 között megtört a pozitív trend, 2003-ban 2-3 százalékkal kevesebben voltak elégedettek, mint korábban. 2003 és 2005 között pozitív irányba fordult a trend, a felmérés időszakában többen voltak elégedettek az életszínvonaluk alakulásával, mint 2001-ben.
2006. 03. 17. (X/11)
