Kereső toggle

Interjú Cséfalvay Zoltán egyetemi tanárral, a Gazdasági Konzultáció szóvivőjével

Nagyobb tortát kellene sütni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A napokban lezárult a Fidesz által kezdeményezett Gazdasági Konzultáció, melynek során a párt "megszondáztatta" a gazdasági élet szereplőit, szakmai szervezeteit a gondjaikról, nehézségeikről, javaslataikról. Az ellenzéki párt az összegyűjtött véleményhalmaz alapján készíti el a választási programját. 



Cséfalvay Zoltán, Orbán Viktor és Pelczné Gáll Ildikó. Megkonzultálták

– Milyen körben konzultáltak a gazdasági élet szereplőivel?

– Sűrű hónapok vannak mögöttünk: közel háromszáz gazdasági-szakmai szervezetet kértünk arra, hogy küldjék el már meglévő elemzéseiket, mintegy száz személyes párbeszédet folytattunk a vállalkozók legkülönbözőbb csoportjaival, az internetes adókirakó program segítségével pedig több mint tizenegyezer vállalkozó küldte el adójavaslatát. Konzultáltunk kisvállalkozókkal, multinacionális cégek vezetőivel, gyógyszerészekkel, mérnökökkel, roma vállalkozókkal, építészekkel, informatikai vállalkozásokkal, felvidéki vállalkozókkal, kiskereskedőkkel, női vállalkozókkal, és a sor még hosszan folytatható. Ami azonban végeredményben összeállt, nem a vállalkozók kívánságlistája, hanem az üzleti szektor üzleti ajánlata: alacsonyabb adókat és kisebb bürokráciát kérnek, továbbá egyensúlyokat várnak a verseny- és a támogatáspolitika terén, cserébe több százezer új munkahelyet ajánlanak.

– Milyen volt a fogadtatás? Mennyire válaszoltak szívesen, tettek javaslatot
a felkeresett vállalatok? 

– A vállalkozók méltányolták, hogy végre az ő megkérdezésükkel készül Magyarországon egy gazdasági program. Nálunk ugyanis egy nagyon rossz szokás honosodott meg: a gazdasági programok a pártközpontok homályos zugaiban készülnek, majd ezt a programot mint minden programok legjobbikát megpróbálják "eladni" a vállalkozóknak és a választóknak. Sőt, nálunk ennek valódi kultusza lett, kezdve a "szakértői kormánytól" a Bokros-csomagon át a száz lépés programjáig. Ám ezek nem gazdasági programok, csak reformdiktátumok. A szakirodalom az ilyen programalkotást – Platón után szabadon – a "jóakaratú diktátor" programjának nevezi. Európában éppen fordított a helyzet: a pártok előbb széles körben konzultálnak a gazdasági élet szereplőivel, és csak azután állnak elő programjaikkal.

– Melyek voltak a legmeglepőbb, illetve leggyakoribb javaslatok?

– Feltűnő, hogy a javaslatok szinte mindegyike egyetlen irányba húz: a vállalkozók szerint
az állam sokat vesz el adókban és járulékokban, de cserébe csak romló közszolgáltatásokat,
gyenge szakképzést és alacsony színvonalú infrastruktúrát nyújt. 

A vállalkozók azonban nem egyszerűen adócsökkentést javasolnak, hanem alapvetően a foglalkoztatásra rakódó magas járulékterheket ellenzik. Úgy látják, ma ez a legnagyobb akadálya nemcsak a munkahelyek bővítésének, de gyakran már puszta megőrzésének is. Hasonlóképpen méltánytalannak érzik a számtalan "kisadót" is, amelyek ugyan valóban kis tételt jelentenek az adózásnál, de papírmunkában annál nagyobb tehertételt okoznak. Ráadásul ezek zöme többnyire hárommilliárd forintnál kevesebb pénzt hoz az államkasszába, így az államnak is többe kerül a behajtása, mint
amennyi bevétele származik belőle. 

– Milyen tanulságokat szűrtek le a válaszokból: milyen a gazdasági élet szereplőinek a helyzete, milyen a kormány munkájának megítélése?

– A vállalkozók szerint ma olyan országban élünk, ahol felbillentek az egyensúlyok. Például egy-egy betelepülő külföldi nagyvállalat gyakran nagyobb támogatást kap, mint amennyi a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak együttesen jut. Miközben – tudjuk jól – éppen ők adják a munkahelyek nagyobb hányadát. 

A magyar adófizetők pénzéből finanszírozott közbeszerzéseken a hazai vállalkozások rendre háttérbe szorulnak a külföldiekkel szemben, miközben a szintén uniós közbeszerzési előírásokat alkalmazó Bajorországban, Dániában vagy Franciaországban éppen fordított a helyzet: a bajor, a dán és francia vállalatok nyerik a tenderek túlnyomó részét. A magyar vállalkozások tehát nem többletelőnyöket, és nem többletvédelmet akarnak, nem akarnak sem gyámkodó, sem osztogató államot. Mindössze azt szeretnék, hogy egyenlő feltételek között versenyezhessenek. Azt szeretnék, hogy ne hozza őket hátrányba másokkal szemben az állam, amit egyébként saját adójukból tartanak fenn. Olyan gazdaságpolitikát szeretnének, amely az adózás, a foglalkoztatás, a támogatások és a verseny területén is megteremti és megőrzi az egyensúlyokat.

– Mit tenne gyökeresen másképp a Fidesz, ha most lenne kormányon?

– A mai kormány és a vállalkozók gyökeresen eltérő gazdaságpolitikai felfogást vallanak. A kormány politikáját egyszerű jóléti osztogatásnak tartják, amit ráadásul egyre inkább csak növekvő adóssággal képes finanszírozni. Ezzel szemben a vállalkozók egy növekedéspárti és a foglalkoztatás bővítését szem előtt tartó politikát szeretnének, amely nem azon gondolkodik állandóan, hogy miként osszuk el igazságosabban a meglévő tortát, hanem azon, hogy miként lehetne nagyobb tortát sütni.

A Gazdasági Konzultáció 10 pontja

1. Kiszámítható gazdaságpolitikát – két évre előre szabályozott adó- és járulékrendszert és támogatási politikát

2. Csökkenjenek felére az élőmunkát terhelő járulékok a munkahelyteremtés és -megtartás érdekében 

3. Egykulcsos jövedelem- és családi adózást a gyermekvállalás ösztönzése érdekében

4. A "kisadók" eltörlését, melyek beszedése és ellenőrzése nagyobb költséggel jár, mint az ebből származó bevétel 

5. A kisvállalkozói tőkejuttatás visszaállítását – Új Széchenyi Terv az uniós források integrálásával

6. Fordulatot a közbeszerzési rendszerben – a hazai vállalatok 70 százalékban nyerjenek a kiírásokon

7. A körbetartozás megszüntetése

8. Egy hónapos fizetési határidő bevezetése a kereskedelemben

9. Az állami adminisztráció idejének és költségeinek felére csökkentése

10. Az euró 2010-es bevezetése

Olvasson tovább: