Kereső toggle

Kényszermunka világméretű burjánzása

Rabszolgasorsok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) idei, nemrég elkészült jelentése szerint világszerte legalább 12,3 millió ember dolgozik kényszermunkásként. A Globális
összefogás a kényszermunka ellen cím? jelentés szerint a magánszektorban megközelítőleg 10 millió embert köteleznek kényszermunkára, akik közül legalább 2,4 millióan az emberkereskedelem áldozatává is válnak. Az ILO egyben közzéteszi az első becslést, mely szerint az emberkereskedelemből származó évi profit 32 milliárd dollár, ami azt jelenti, hogy 13 ezer dollár haszon származik minden egyes kényszermunkás kizsákmányolásából. Az ILO kiemeli, hogy a kényszermunka világméretű probléma, amely minden régióban és mindenfajta gazdaságban jelen van. A legsúlyosabb helyzet Ázsiában állt elő, ahol 9,5 millió embert kényszerítenek rabszolga-munkára, míg Latin-Amerikában és a Karib-térségben 1,3 millió embert, a szubszaharai Afrikában 660 ezret, és a sor még hosszan folytatható.



Lagoszi utcakép. Könny? elmenni a gyermekszegénység mellett Fotó: Reuters

A rabszolgaságot nem söpörte el a történelem, sajnos napjainkban is világszerte burjánzik. Sok esetben megtévesztéssel csalják tőrbe a mit sem sejtő áldozatot, aki egy ígéretesnek tűnő álláshirdetésre jelentkezett. A leginkább kiszolgáltatottak pont ezért azok, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, és szeretnének kitörni a nyomorból. Ennek ékes példája
a szexipar, melyről tudni lehet, hogy a prostituáltakat a legszegényebb régiókból "szervezik" be. (Évi egymillió gyermek a szexipar igénye. Hetek, 2004. június 11.) Európában főként Albániából, Moldáviából, Romániából és Ukrajnából. Az ILO adatai szerint térségenként változó a prostitúcióból származó haszon. Egy örömlány munkaadójának éves bevétele az ipari országokban a legmagasabb, közel 70 ezer dollár. Közel-Keleten 45 ezer dollár, Ázsiában és Afrikában pedig 10 ezer dollár. Az átmeneti gazdaságokban ez az összeg évi 23 500 dollár, így a szexrabszolgaság ezekben a térségekben tízszer jövedelmezőbb, mint bármely más típusú kényszermunka.

A BBC több megtörtént esetről szóló interjút is közzétett, melyek jelzik, milyen méreteket ölt napjainkban az embertelen kizsákmányolás. Indiában helyi bennszülött törzsek tagjait dolgoztatják éhbérért több száz rizsmalomban, embertelen munkakörülmények közt – számol be egy indiai nőjogi aktivista. Elmondása szerint, e kihasznált törzsi indiánok nagy többsége analfabéta, és semmilyen szinten nincsenek tisztában a jogaikkal. Jobb híján kénytelenek a szabad ég alatt aludni, mi több, fürdő- és illemhelyiség sem áll rendelkezésükre. A gyerekek rendszeresen veszélynek vannak kitéve, iskolába pedig nem járhatnak. Megesett, hogy egy harmadik gyermekét váró nőt terhessége végéig keményen dolgoztatták, aki a szülésbe belehalt, férjének pedig még annyi esélye se volt, hogy tisztességesen eltemethesse. Azok a munkások, akiknek sikerült kiszabadulni, hiába fordultak a hatóságokhoz, azok nem állapították meg a kényszermunka tényét. Annak ellenére sem, hogy a munkások napi 19 óra munkáért mindössze 15 rúpiát, azaz 0,03 dollárt, vagyis 3 cent (!) napibért kapnak. Ugyanakkor az Indiában érvényben levő törvények értelmében 8 órai munkáért a munkavállalók részére minimum 86 rúpiát, azaz 2 dollárt kell fizetni. 



Pakisztáni fiúk munka közben egy szövödében. Filléres ügyek Fotó: Reuters

Kínában is hasonló esetekkel találkozunk. 1949-ben, a kommunista párt hatalomra jutásakor egész Kínában a szovjet gulágok mintájára bevezették a kényszermunka rendszerét. Azóta sok minden változott Kínában, azonban a kényszermunka mint "átnevelési" eszköz ma is jelen van mind a börtönökben, mind a civil életben. Egy amerikai aktivista, Harry Wu, úgy véli, hogy a kínai kényszermunkatáborok jelentős szerepet játszottak az ország gazdasági felemelkedésében, ugyanis a kínai kényszermunkások a zöld teától kezdve a m?anyag papírcsiptetőig mindent előállítanak.

Világszerte több civil szervezet is felvette a harcot az emberek igazságtalan kizsákmányolása ellen. Ilyen például a fent említett ILO, az Anti-Slavery International, de maga az Unicef is. Az utcákon és a tereken már több országban láthatók megtépázott, síró fiatal lányokat ábrázoló óriásplakátok, melyek felhívják a figyelmet a külföldi munkalehetőséggel kecsegtető hirdetésekre, az azok mögött rejlő veszélyekre, csapdákra. Bár hatóságilag sokat lehetne tenni a kényszermunka és az emberkereskedelem megfékezésére, a probléma gyökere azonban a szociális és gazdasági nyomorban, valamint a korrupcióban van.
(Rabszolgasorsok. Hetek, 2003. május 30. ) Ennek érdekében a Világbank idén egymilliárd dollárral növeli kölcsönkeretét az infrastruktúra fejlesztésének elősegítésére a szegény országokban.

Rendkívül fontos új munkahelyek teremtése, a vidéki emberek oktatásának fejlesztése, valamint a hatékonyabb munkaügyi ellenőrzés – mondja Alison Sutton a Unicef brazíliai munkatársa. Kína már megtette az első lépéseket, többek között egy törvénymódosítással, mely a továbbiakban tiltja, hogy rendőrök bárkit is munkatáborba küldjenek bírósági kihallgatás nélkül. Brazíliában is oldódni látszik a helyzet. Inacio Lula da Silva brazil elnök már 2002-es hatalomra jutásakor hadat üzent az illegális kényszermunkát végeztető szervezeteknek. Afrikai látogatása során nyilvánosan bocsánatot kért, amiért Brazília a rabszolgatartó társadalmak sorába tartozott, és a rabszolgaság intézményét hivatalosan csak 1888-ban törölték el. Létrehozta a Nemzeti Akciótervet, mely koordinálja a kényszermunka ellen fellépő szervezeteket és kezdeményezéseket. A brazil kormány együttműködési egyezményt írt alá az ILO-val, melynek keretében a szervezet szemináriumsorozatot fog tartani brazil bíróknak.

Olvasson tovább: