Kereső toggle

Reform előtt a hitleri jóléti szociális rendszer

Kiált a rabolt vagyon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hitler a hódító háborúkból és a zsidók tömegméret? kifosztásából szerzett pénzen megvette a németeket, korrumpálta az egész országot – állítja Götz Aly, német történész legújabb könyvében. Meggyőződése szerint a német antiszemitizmus és a pénz nagyon is szoros összefüggésben álltak egymással. Hitler a rablott vagyonból korát megelőző jóléti államot hozott létre, mely a mai napig is stabilan áll. Az évek óta tartó gazdasági nehézség miatt azonban úgy tűnik, Németország rákényszerül arra, hogy fokozatosan lebontsa a Fürher jóléti államát. 



Deportálás a második világháborúban. Hatmillió meggyilkolt zsidó vagyona gazdagította a hitleri Németországot 

Götz Aly Hitler népállama cím? művéből kiderül, hogy Hitler alacsony adókkal és munkalehetőségekkel hizlalta népét, az ehhez szükséges tőkét tömegméret? rablógyilkosságokból fedezte. A Der Spiegel magazin könyvbemutatója szerint a németek többségét elsősorban nem a náci ideológiával nyerték meg, hanem olyan előnyös szociális juttatásokkal, melyek a mai napig a legtöbb állam számára megvalósíthatatlanok. Családtámogatási rendszer, ingyenes beiskoláztatás akkoriban nagy szó volt. A Führer kényeztette a népét, garantálta számukra az állami gondviselést, ezért aztán rajongtak érte. 

Götz azt vizsgálta, mivel tudta a diktátor az egész nemzetet egy emberként maga mögé állítani. Talán minden német antiszemita volt? A történész szerint az első világháború kudarcait elszenvedett és a gazdasági világválság által megtépázott német nép sokkal inkább a szociális biztonságot kereste, mint bármiféle ideológiát. A gazdasági problémákat felszámoló Führertől aztán készségesen elfogadtak minden teóriát. Az ördögi egyezség alapja az volt, hogy a kormány munkát, jólétet és szociális biztonságot teremt, ezért cserébe a nép elfogadja a kormány ideológiáját, ami ráadásul a német nép felsőbbrendűségét hirdette. A csere első pillantásra kedvezőnek tűnt, azonban egy megállíthatatlan lavinát indított el. A rablásokból fedezett jólét fenntartása folyamatos hódításokra ösztönözte a náci elitet. A terjeszkedés befejezése a gazdasági rendszer összeomlásához, államcsődhöz vezetett volna. 

A Harmadik Birodalom azt az érzést közvetítette minden német számára, hogy az állam személyesen törődik velük. A diktátor gondoskodott arról, hogy egészen a háború végéig egyetlen német se éhezzen. Meglepő, de igaz, hogy a nácik által bevezetett szociális juttatások a mai napig érvényben vannak Németországban. Gyakorlatilag Hitler rakta le a jóléti társadalom alapjait. A német katonák és családjuk számtalan előnyt élveztek. Az amerikai vagy brit zsold dupláját kapta egy német katona, és halála esetén a családja kiemelt juttatásokban részesült. Ám a "boldog Németország" megteremtése és finanszírozása nem volt egyszerű, sem olcsó. A zsidók kifosztása és legyilkolása, a kényszermunkások kiszipolyozása, a leigázott területetek kirablása olyan "velejárók" voltak, ami fölött a társadalom többsége szemet hunyt. A zsidók kirablása öt ütemben ment végbe. Először elvették állásaikat és vállalkozásaikat. Deportálásukkor el kellett hagyniuk házaikat, lakásaikat és nagyobb értékeiket. Egy-két bőrönd személyes holmival vághattak neki a nagy útnak, de a táborokban ezt is elkobozták. A munkaképeseket étlen-szomjan, kegyetlenül dolgoztatták, munkaerejükkel fizettek a Harmadik Birodalomnak. Haláluk után pedig a hajukat és aranyfogaikat is eltulajdonította a halálgyár. A testekből való szappankészítés is csak azért maradt el idővel, mert nem volt gazdaságos. Hatmillió ember járta végig ezt a poklot. A megszállt szovjet területek kifosztása is szisztematikusan zajlott. Három év alatt annyit raboltak, hogy az élelem és a nyersanyag huszonegy millió német számára jelentett bőséges ellátást. Egyedül Leningrád ostroma után a német katonák hárommillió csomagot postáztak haza, főként műtárgyakat, műkincseket küldtek szeretteiknek. A kutatás szerint a német társadalom 95 százaléka profitált a náci rablógépezetből. Azt mindenki elismeri, hogy a német bankok, gyárak és nagytőke illetéktelen profitra tett szert, de az átlagemberek hasznát eddig senki nem firtatta.

A történész szerint a németek akkori viselkedése meglehetősen kiszámítható volt. Ha ma valaki lecsökkentené az adókat, emelné a béreket és munkát biztosítana, valószínűleg minden választást megnyerne és a többség nem kutatná, honnan szerezte a pénzt mindehhez. 

Néhány történész kolléga kritizálja Götz anyagias szemléletét. A szerző állítja, hogy munkája kutatásokon alapul és a tényeket elemzi csupán, ezért nem is a nagyközönségnek írta a művét. Götz négy évet töltött a fennmaradt bizonyítékok, számlák, jegyzőkönyvek és archív cikkek elemzésével. Kutatásai a német középosztály megdöbbentő korrupt magatartásáról húzzák le a leplet. Más tanulmányok is elemezték már, hogy a munkanélküliség felszámolásáért, a
hosszú autópályákért, a szegények iskoláztatásáért, az infrastruktúra kiépítéséért a nép rendkívül hálás volt a Führernek. De nem csak a német társadalom bukott meg erkölcsileg azokban a napokban. Götz a magyar holokausztról írt tanulmányában és nyilatkozataiban megemlékezik arról, hogy a magyarok hozzáállása a deportálásokhoz még a németeket is meglepte. Valószínűleg az üresen maradt állások, házak, lakások, a hátrahagyott értéktárgyak és üzemek, gyárak jobban motiválták a lakosságot, mint a fajelmélet. Minél keletebbre mentek a németek, annál nagyobb támogatást kaptak a lakosságtól a deportálásokhoz. A jóléti országokban, például Hollandiában, Belgiumban, a skandinávoknál vagy Franciaországban sokkal nehezebb dolguk volt a náciknak, mint az elszegényedett keleti államokban. Götz felvetette, hogy mivel a kényszermunkások és legyilkolt emberek javaiból az egész társadalom hasznot húzott, a német nyugdíjalap egy részét fordítsák a túlélők kárpótlására. A történész javaslata azonban nem aratott osztatlan sikert. Azt mindenki készségesen elismeri, hogy a német nagybankok és a nagyvállalatok extraprofithoz jutottak a háború alatt, de az egyének hasznát már senki nem firtatja szívesen. Az újraegyesítést követően a német gazdasági növekedés megtorpant, a magas munkanélküliség és a népesség fogyása a Hitler óta fennálló szociális háló megnyirbálására kényszeríti az államot. Hogy ezt mennyire tolerálják majd a jóléthez szokott németek, az kérdéses. Götz a Süddeutsche Zeitung lapjain kifejtette, hogy a Schröder-kormánynak most kell szakítania a Hitler által létrehozott szociális állammal. Tény, hogy a német lakosság is sokat szenvedett a háborúban, főleg a vége felé, például a szövetségesek bombázásaitól. Götz szerint ezt saját agressziójuk visszacsapásaként lehet helyesen értelmezni.

Olvasson tovább: