Visszaköszönt a kádári módi

Kádári időket, reflexeket idéző módszerekkel "dobbantott" anno a Medgyessy-kormány. Mint két és fél évvel az események után kiderült, a Jóléti rendszerváltásnak nevezett program pontjait hitelekből, kölcsönökből hajtották végre – úgy ahogy ez a \'70-es, \'80-as években is történt. Legalábbis ez tetszik ki a miniszterelnök "védőbeszédéből". Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a következőkkel reagált Orbán Viktornak a kormányváltás óta eltelt időszak alatt felhalmozott 3500 milliárd forintnyi államadósságot számon kérő mondataira: "A közalkalmazotti bérekre, a nyugdíjakra, a családtámogatásra és a lakástámogatásra fordították az említett összeget." Nem szükséges a közgazdaság-tudományok doktorának lenni ahhoz, hogy lássuk hogy, a későbbiekben milyen árat kell az ilyen "adományokért" fizetni.

A Fidesz államadósság-ellenes kampánya. Mindenki ludas Fotó: MTI

Mint emlékezetes, a nagy lendülettel indult Medgyessy-kormány Jóléti rendszerváltás programja ötven százalékkal emelte többek között az egészségügyi dolgozók, a tanárok és a pályakezdő diplomások méltánytalanul alacsony bérét. Azóta minden érintett tudja, hogy a jó szándékkal ellentétben mindez nem hozott sem jólétet, sem rendszerváltást. Maradt ugyanaz az adórendszer, ugyanaz a rossz hatékonysággal működő egészségügyi finanszírozási rendszer és a korábbiakhoz hasonló életszínvonal. Azt pedig azóta sokan belátták, hogy a béremeléseknek egyáltalán nem volt meg a fedezete a gazdaságban, és ennek súlyos, hosszú évekre kiható következményeit nemcsak a béremelések élvezőinek, hanem az egész országnak viselnie kell. A történtek az egész magyar gazdaságot nyomják, hiszen az államháztartási hiány olyan gigantikus méretűre duzzadt, hogy nem maradt mozgástér az adócsökkentésre, a fejlesztésekre, a szükséges egészségügyi és oktatási reformra. Sőt az euró bevezetésének időpontját is ki kellett tolni. Azt azonban most tudhatta meg a magyar lakosság, hogy a Jóléti rendszerváltás színe alatt végrehajtott túlfűtött béremelést valójában hitelekből, kölcsönökből valósította meg a kormány. Ismerős ez a szisztéma? Nos azoknak, akik a \'70-es vagy a \'80-as években már éltek és dolgoztak, minden bizonnyal ismerős. A rendszerváltás után 15 évvel éppen az MSZP 15 éves szülinapi buliján derült ki, hogy napjainkban újjáéledtek a gulyáskommunizmus fenntartását szolgáló módszerek. Ám ahogy az "átkosban", úgy most is csupán egyfajta látszatjólétet, látszat-életszínvonalemelkedést sikerült elérni ezzel a módszerrel. S ahogy akkor, úgy most is hosszú évekre vagy évtizedekre megterhelik a gazdaságot és az embereket, a vállalkozókat a felhalmozott adósságállománnyal. 

Elődje "leleplezését" maga Gyurcsány Ferenc tette meg, amikor kifejtette, jóléti intézkedésekre fordították az elmúlt két és fél évben a hiteleket. Magyarázkodásra azért kényszerült, mert az ellenzéki pártelnök, Orbán Viktor kérdőre vonta hogy, hol van az a 3500 milliárd forint, amivel emelkedett az államadósság a Medgyessy-kormány megalakulása óta. A miniszterelnök – a születésnapjukat ünneplő tömeg előtt indulatosan reagált ellenfele szavaira. "Melyik intézkedést vegyük el, Orbán úr?" – tette fel a kérdés. Majd hozzátette: "A másik út az adóemelés, a harmadik pedig az, hogy fogja be a száját akkor, ha a költségvetés világáról beszél." A Fidesz kikérte magának a "pokróc stílusú" beszédet. A miniszterelnök elnézést kért ugyan, de az alapkérdés továbbra is fennmaradt.

Adósságállomány: kúszásban felfelé

Tény, hogy az államadósság évről évre nő, ám nem csupán a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kormány ideje alatt, hanem kimutathatóan 2001-től. Annak idején a Bokros-csomag hatásaként jelentősen csökkent az adósságállomány, amit a statisztika is jól mutat. 1994-ben még a GDP 86 százalékát tette ki, a csomag hatásaként 1996-ban már csak 71, két évvel később pedig 61 százalék volt. A mélypont 2001-ben érkezett el, amikor csupán 52 százalékát érte el a nemzeti összterméknek. Ezzel a végéhez is ért a szép történet, mert a következő évektől kezdve folyamatosan és jelentősen nőtt az adósságállomány, elérve mostanra a GDP 60 százalékát. A gyors növekedéshez tehát mindkét kormány, az Orbán Viktor és a Medgyessy Péter vezette koalíciók is hozzátették a magukét, évente 2–3 százalékkal növelve az adósságot, és az idei terveket ismerve 2005-ben is tovább gyarapodik. 

Államadósságról itthon és külföldön

Az államadósság valóban nagyon magas és dinamikusan nő, ám még mindig a "bűvös" határ, a GDP 60 százaléka alatt van, ami EU-szerte elfogadható szint. Az államadósság az egyik terület, amelyhez – mindkét politikai oldalon – ambivalensen viszonyulnak. A jobboldal némileg hiszterizálja a helyzetet, a nemzetvesztés egyik hatásos eszközének állítva be, a mindenkori kormány pedig "jótékony" hallgatásba burkolózva igyekszik elkerülni a színvallást. Nos, mi a helyzet az államadóssággal? Az államadósság korunk modern államainak egyik tipikus jellegzetessége. Igen nehéz lenne olyan országot találni világviszonylatban, amelynek egyáltalán nincsen, vagy csak elenyésző az adóssága. Még a fejlett nyugati országok is a hazai adósságszint környékén járnak. Sőt Belgium, Olaszország vagy éppen Görögország nem hogy nem tartja be az előírt GDP-arányos 60 százalékos limitet, hanem ennek közel a duplájával rendelkezik. A magyar állam adóssága pedig mondhatni teljesen EU-konform a GDP 60 százalékának megfelelő eladósodásával. Akkor mi a probléma velünk? 

Csaba László, a Közép-Európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára szerint nem az a baj a hazai államadóssággal, hogy túl nagy vagy kezelhetetlen nagyságú lenne, hanem az, hogy a gazdaság növekedésének az időszakában is növekszik tovább. Ebben a periódusban éppen csökkennie kellene – feltételezve természetesen az állam fegyelmezett gazdálkodását. Most, amikor növekedési pályán van a gazdaság, nő az export, és csatlakozni kívánunk az eurózónához, akkor gondot kellene fordítani az adósság lefaragására is, mert ha lelassul a növekedés, vagy egy recessziós időszak következik be, akkor másra kell fordítani a pénzt, egyfajta válságellenes politikára. Ha most, amikor jó évek vannak, nem csökken az adósság, akkor rosszabb években nem lesz tér a válságmenedzselésre – hangsúlyozta Csaba László. Ezt a negatív példát láthatjuk Francia-, illetve Németország esetében is, amelyek kihagyták azokat az éveket, amikor viszonylag jó volt a növekedés, amikor lehetett volna javítani az adóssághelyzeten. Az euró bevezetése után pedig elmúlt ez a politikai késztetés. Ennek a politikának nemcsak Nyugat-Európában, hanem nálunk is hamar jelentkeznek a következményei, amely – amint az említett országok esetében, nálunk is – legkönnyebben a gazdaság növekedésének lelassulásában mutatható ki. Ha visszaemlékezünk, hogy 2001-2002-ben milyen hosszú távú növekedési prognózisokat készítettek a kutatók, láthatjuk, hogy mostanra 6-7 százalék körüli növekedésre számítottak, ami nyilvánvalóan nem következett be. Az az aggasztó – mondta Csaba László –, hogy miközben a kormány tett és tesz is erőfeszítéseket az államadósság csökkentésére, láthatóan nem járt eredménnyel. Nem túlságosan megnyugtató tehát a hazai helyzet a jövőt illetően, mert előre jelez bizonyos folyamatokat. Az államadósság problémája tehát nem a jövő generáció gondja: következményei már most jelentkeznek, a mostani kormányra nézve is hatással vannak. Mert kisebb a mozgástere, kevesebb ígéretet fog tudni beváltani, mert nincsen miből teljesíteni.

Antal László, neves közgazdász úgy látja, nem szerencsés lépés az, hogy az államadósságot a fogyasztás növelésére fordították. Hiszen így nem befektettük a hiteleket, hanem feléltük. Ez veszélyes – tette hozzá. 

Csaba László is hasonlóképpen vélekedik. Hajmeresztőnek tűnik – mondta – , hogy mi mindenre fordították a hiteleket. Ez nem más, mint a tőkefelélés egyik közismert formája. A probléma az, hogy az ezekre a célokra fordított kölcsön nem teremti meg a visszafizetés feltételeit. Nem túl bölcs dolog az, hogy fogyasztási célokra veszünk fel hitelt, ez egyszer már okozott gondot. Később nagyobb teljesítménnyel lehet csak visszafizetni.