Kereső toggle

Hazai és uniós fizetések

Fapados orvosok bevetésen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mikor keresek majd annyit, mint egy dán vagy egy angol keres ugyanilyen munkakörben? – teszik fel bizonyára sokan a kérdést. Ez attól függ, hogy… Például attól, melyik országról, milyen munkakörről van szó, no és attól, most vagy több év múlva
tesszük-e fel a kérdést. 



Betegápolás Nagy-Britanniában Fotó: Reuters

Arra a kérdésre ugyanis, hogy mikorra tud hazánk felzárkózni az uniós szinthez, még barátok között végzett számítások szerint is legalább 20-25 év a válasz. Uniós tagországként egyre könnyebben megismerhető a nyugati állampolgárok fizetése és életszínvonala, és egyre plasztikusabb az ottani és a hazai viszonyok közötti szakadék. Erről részletes adatokat szolgáltatnak azok a honlapok, amelyek lehetőséget adnak az egyes uniós országokban jellemző bérek összehasonlítására. A hazai bérek felzárkózása természetesen nem megy egyik napról a másikra, hiszen ez a gazdaság teljesítményének, illetve növekedési ütemének függvényében lehetséges. Az elmúlt évek viszonylag dinamikus bérnövekedése után tavaly a növekedés drámaian visszaesett, olyannyira, hogy hosszú évek után először fordult elő, hogy – egy rövid időszakra ugyan, de – csökkentek is a bérek. Jó hír mindemellett az, hogy a tavalyi év stagnálását követően idén 3-4 százalékos reálkereset-emelkedésre számíthatunk a kormány előzetes ígéretei szerint.

Tavaly egész évben negatívan érintette a társadalmat a bérek erős visszafogása. Az előző években 11-13 százalékkal bővültek a jövedelmek, tavaly azonban jócskán a statisztikai hibahatáron belül, 1 százalék alatt nőtt csak – ha ezt egyáltalán növekedésnek lehet tartani. Az idén ennél némileg jobb lesz a helyzet, mert az inflációt leszámítva 3-4 százalékkal több pénzzel rendelkezhetünk, mint egy évvel korábban. Ez azonban kevés az uniós életszínvonalhoz való felzárkózáshoz, ehhez még sok-sok munka és türelem (is) kell, hiszen ez szakemberek szerint évtizedekben mérhető, akár 20-25 év is lehet. Ehhez pedig számos, politikai akaraton alapuló, az állami szférát, az egészségügyi, szociális rendszereket és a versenyképességet érintő adóreformra, az infrastruktúra, az oktatás fejlesztésére és persze stabil gazdasági növekedésre is szükség van. A fizetések pedig minden esetben – az előbbiekben említettekkel összefüggésben – a gazdaság teljesítőképességének arányában emelkedhetnek csupán. 

A www.paywizard.org honlapon található nyugat-európai bérek láttán is jól érzékelhető a jelenlegi hatalmas szakadék. Érdekes azonban, hogy amíg a hazai átlagfizetések jócskán elmaradnak az uniós bérektől – az alsó fizetési kategóriáknál szakadéknyi a különbség – a vállalati-szervezeti felsővezetők kereseténél alig van eltérés. 

Egy brit varrónő átlagosan 357 ezer forintnak megfelelő fontot keres, míg hazai kollégája minimálbér körüli összeggel kénytelen megelégedni, egy ápolónő 710 ezer forintnyi összeget kapna a munkájáért a szigetországban, míg egy magyar kolléga jó esetben 100 ezret. De a legkevesebb képzettséget, gyakorlatot, szaktudást igénylő munkakörök között is alig találunk olyat, amelyért az unióban átlagosan olyan keveset fizetnének, mint a nagyjából 150 ezer forintos magyar átlagfizetés. 

Az összehasonlítás persze nem teljesen mérvadó, mivel nem tükrözi az életszínvonalat, csupán a bérekre terjed ki. A fenti honlapon elérhető bérösszehasonlító kutatás ugyanis nem veszi figyelembe az adott ország eltérő adózási viszonyait, a társadalom-, egészség-, nyugdíjbiztosítási rendszerek különbségeit, de – és talán ez a legfontosabb – az eltérő árszínvonalat sem. Pedig ezek ismerete nélkül nem kaphatunk pontos képet a kinti fizetések valós értékéről. Ugyanis míg a magyar bérek az uniós átlagnak csupán egyharmadára rúgnak, életszínvonalunk ennél sokkal "jobb": az EU-s polgártársakénak a 60 százaléka (és nem egyharmada) körül mozog. Persze ez sovány vigasz. Mint ahogy az is, hogy az említett bérösszehasonlítás alapján egy jelentős szervezet igazgatója vagy felsővezetője átszámolva havi 3 millió 600 ezer forintot visz haza Nagy-Britanniában, s ez már egyáltalán nem állhat távol az itthoni vonatkozó adattól.

Az eredetileg Dániából elindult, s ma már nyolc országban (Nagy-Britannia, Németország, Spanyolország, Lengyelország, Belgium, Dánia, Finnország, Olaszország) működő bérösszevető projekt rendkívül széles kör? adatgyűjtésen alapul, s bár nem fedi le az unió összes országát, azért érdekes adatokat szolgáltat. Általánosságban azt vehetjük észre, hogy minél inkább haladunk a magasabb fizetést nyújtó munkakörök felé, úgy csökken a hazai és a nyugati átlagbérek közötti különbség – tehát akkor lehetnek jobbak az esélyeink, ha képzettebbek vagyunk, nagyobb szakértelemmel rendelkezünk, több nyelvet beszélünk. Kivételt ez alól például az orvosok képeznek, akiknek a havi appanázsa Nagy-Britanniában 1,7 millió forintnyi font átlagosan havonta, ami az itthoni béreket tekintve közel egy helyiértéknyi különbséget jelent. Nem véletlenül jelent meg az úgynevezett "fapados orvos" jelensége, aki külföldön hétvégi kórházi ügyeletet vállalva két nap alatt keres annyit, mint a hónap összes többi napján a magyar kórházban.

Olvasson tovább: