Kereső toggle

Harc Arafat titokzatos vagyonáért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jasszer Arafat halála után nemcsak politikai űr keletkezett a palesztin autonómia területén, hanem súlyos pénzügyi válság is fenyegeti a térséget. A CIA információi szerint Arafat magánvagyona fénykorában elérte a 6 milliárd dollárt, ám az izraeli titkosszolgálat szerint a vezér halálakor 1 milliárd dollárra apadt a mesés vagyon. Multinacionális cégek vagyonának lefölözése, olajcsempészetből származó bevételek, segélyek és adók elsikkasztása és az autonómia vagyonának önkényes kezelése is összefüggésbe hozható a Nobel-békedíjas népvezérrel. Miközben a palesztin autonómia a gazdasági összeomlás szélére került, megindult a harc a lehetséges utódok és örökösök között Arafat örökségéért.



Arafat fotójával díszített kendő egy palesztin gyermek fején. Előtérben a jövő Fotó: Reuters

Arafat kormányzási technikája abban állt, hogy összegyűjtötte a palesztin autonómia bevételeit, és a pénzt személyesen osztotta ki. Ezzel a módszerrel a palesztin minisztereket és középvezetőket a kezében, illetve a zsebében tartotta, hiszen a személyes kapcsolattól függött a jövedelmük. De nemcsak az állami vezetők, hanem az egész nép a vezér tenyeréből evett. Az öngyilkos merénylők családtagjai számára is Arafat személyes engedélyével juthatott el a segély, ilyen kifizetésekről az izraeli hadsereg bizonyítékokat is szerzett, melyeket az interneten is közzétettek. A palesztin közép- és felsővezetés tagjait rendszeresen zsebből jutalmazta a vezér, ezáltal mindenkit személyes függőségben tudott tartani. A miniszterek havi jövedelme 1500 dollár, Arafat viszont több ezer dolláros jutalmakat osztott ki kénye-kedve szerint a hozzá lojális vezetőknek. Ehhez természetesen komoly anyagi források kellettek. Az izraeli titkosszolgálat információi szerint az Izraelben dolgozó palesztinok adóinak jelentős része, amit Izrael a palesztin önkormányzatnak átutalt, Arafat svájci magánszámláin landolt. Egy 1994-es párizsi megállapodásban Izrael vállalta, hogy a palesztin területekre eladott áru után befolyt adókat átutalja a Palesztin Hatóság számára. A Világbank szerint ez az összeg elérte a 600 millió dollárt. A pénz "természetesen" nem maradt a Palesztin Hatóság számláin, hanem egy jelentős része Arafat saját bankszámláira került. Többek között ezért is állította le Izrael a
kifizetéseket a 2000-es év végén. A Blomberg hírügynökség úgy tudja, egy jövedelmező vállalat sem működhetett az autonómia területén, amiben ne lett volna Arafatnak tulajdonrésze. Multinacionális cégek sem léphettek az ígéret földjére másként, csak ha tulajdonrészt adtak Arafatnak. A Coca-Cola helyi palackozó üzemében, a National Beveragesben például 15 százalékos részesedést kapott a vezér. De részesedést kapott a Bioniche gyógyszergyárban, valamint a Jericho Tourist Resort nev? kaszinóban. Érdekes, hogy a kaszinó hozta a legtöbb bevételt, ugyanis Izraelben illegálisnak számít a szerencsejáték, ezért az izraeli polgárok csak itt hódolhattak játékszenvedélyüknek, ami a palesztin vezért gazdagította. A kaszinó, a gyógyszergyár és a palackozóüzem forgalma is beáramlott a Palesztin Kereskedelmi Szolgáltató pénzügyi vállalkozáshoz, amely természetesen szintén Arafat ellenőrzése alatt működött. Arafat bevételi forrásai nem merültek ki a multinacionális cégektől kierőszakolt jövedelemmel, hanem a palesztin gázipar, cementipar, a PalTel, a palesztin távközlés, valamint a palesztin bankszféra, a Padico is érdekeltségi körébe tartozott. 

A Time magazin szerint Arafat a kilencvenes években csak az illegális gázolajcsempészetből havi 2 millió dollár bevételre tett szert. A vezér akkoriban legalább 3 milliárd dolláros vagyont gyűjtött, de az is elképzelhető, hogy pénzügyi portfoliója elérte a 6 milliárd dollárt. 2002-ben véget ért a gázolajbiznisz, mivel amerikai könyvelők leleplezték az illegális olajüzletet, és Arafat a külföldi támogatói nyomására kénytelen volt a Palesztin Hatóság kasszájába irányítani az olajkereskedelemből befolyó bevételeket. Az eredmény nem is maradt el,
ezután a Palesztin Hatóság bevételei havi 10 millió dollárral emelkedtek, és a palesztinok jóval olcsóbban juthattak üzemanyaghoz. 

Az intifádára válaszként született izraeli blokád szinte minden befektetést és céget csődközeli állapotba sodort, mivel a palesztin gazdaság független anyagi bázissal gyakorlatilag a mai napig nem rendelkezik. A palesztin gazdaság Izraelre épül, ezért ha a kétoldalú kereskedelem lezárul, az gyakorlatilag már másnap gazdasági válságot okoz az autonómia területén. A Bank of Israel felmérése szerint az intifáda kirobbanása miatt az izraeli GDP mindössze 3 százalékkal csökkent, szemben a palesztin GDP 50-60 százalékos visszaesésével. A blokád sem tudta teljesen elapasztani a bevételeket, hiszen a külföldi segélyek jelentős része is Arafathoz került. Az Európai Unió pedig 10 millió eurót utalt át minden hónapban, egészen addig, amíg komoly kétségeik nem merültek fel a segélyek legális felhasználásáról. Az USA összesen 1,1 milliárd dollárral támogatta a palesztin népet 1994 óta. Az Arab Liga országai havi 45 millió dollárt folyósítottak az Iszlám Fejlesztési Bankon keresztül. 2001-ben közel 1 milliárd dollárt tett ki a palesztin segélyek summája a Világbanknál. Arafat irányítása alatt álló három szervezet, a Palesztin Hatóság, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) és az általa alapított Fatah nev? gerillamozgalom mind külön költségvetésből gazdálkodott, amit természetesen a vezér személyesen kontrollált. 

A Palesztin Statisztikai Hivatal elnöke, Hassza Abu-Libdeh szerint átláthatatlan pénzügyei ellenére Arafat "nem (volt) korrupt ember", mivel vagyonát népe érdekeinek előmozdítására használta fel. Erről a vélemények egyre inkább megoszlanak. Mindenesetre a palesztin vezér halála nem csak a politikai örökségéért, hanem tekintélyes vagyonának a megszerzéséért való harcot is kiváltotta, mélyítve ezzel a terület gazdasági és pénzügyi válságát.

Olvasson tovább: