Kereső toggle

Mérlegen a kettős állampolgárság

Határokon túli számháború

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Továbbra sem csitul a számháború a kettős állampolgárság gazdasági hatásait illetően. Érveit mindkét oldal szakértői hatástanulmányokkal
igyekeznek alátámasztani: az eredmények azonban fényévnyi távolságra vannak egymástól. Míg a kormány 800 ezer betelepülő esetén évi 502 milliárd forint többletteherrel kalkulál, addig a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elemzése – hasonló létszám esetén – közel 85 milliárdos haszonra számít. Szakértők szerint lehetetlen igazságot tenni, hiszen a kettős állampolgárság kérdése valójában nem a számokról szól. 



Kolozsvár főtere Hunyadi-szoborral Fotó: Somorjai L.

Míg a kormányzati hatástanulmány fejezeteit az egyes szaktárcák vezetői, az MVSZ elemzését három szakember, többek között a volt fideszes miskolci alpolgármester, Alakszainé Oláh Annamária készítette. 

Ha a decemberi népszavazás eredményes lesz, és igennel zárul, az arra kötelezi az országgyűlést, hogy törvényt alkosson a kettős állampolgárságról. Ám azt, hogy ezek a jogszabályok pontosan mit fognak tartalmazni, nem lehet előre tudni. Számtalan kétoldalú tárgyalást kell majd lebonyolítani, például az úti okmányok kapcsán. Ezek után pedig mindent egyeztetni kell az EU-val is. Sokak szerint felelőtlenség azt hinni, hogy az unió majd mindezt egy szó nélkül jóváhagyja. "Nem lehet megjósolni, hogy mikorra lesz kész a törvény, de abban biztos vagyok, hogy a kormány ez esetben nem fogja az időt húzni" – nyilatkozta lapunknak a Kormányszóvivői Iroda munkatársa.

A kormányzat által kiszámított többletköltség az államháztartásra nézve meglehetősen nehezen kezelhető helyzetet hozna létre. Még ha egyetlen egy ember sem költözne Magyarországra az érintettek közül, akkor is 250 millió forintba kerülnének az alanyi jogon járó juttatások. A juttatások teljes köre ugyanis mindazoknak jár, akik állampolgársággal rendelkeznek, függetlenül attól, hogy életvitelüket Magyarországon folytatják-e – mondta a kormányzati megbízott. Tovább erősíti a negatív szaldót a különböző utazási okmányok kiállításának mintegy 15 milliárd forintos technikai költsége. Nem is említve – a tanulmányokból egyébként kimaradt – kormányzati tájékoztató kampány 50 milliós tételét, illetve a népszavazás lebonyolításának közel 1 milliárd forintra rúgó kiadásait.

Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint az a probléma, hogy egyáltalán nem készültek független gazdasági elemzések, így a politikai értékítéletek is meglehetősen egy irányba húznak. A gazdasági hatások pontos megítéléséhez egy nagyon részletes jogszabály-ismeret is szükséges. A kettős állampolgárság azonban alapvetően nem gazdasági kérdés.

Hegedűs furcsának tartja azt az ellenzéki érvelést, hogy egy nagyobb arányú áttelepedés a gazdasági növekedést segíthetné elő. A magyar társadalom egyik alapproblémája éppen az – mondta a Heteknek –, hogy a 10 millió magyarból csupán 3,9 milliónak van kereső foglalkozása. Az ideális arány 5-5 és fél millió fő lenne. Ennek elérése még egy évtizeden belül is irreális, ha pedig most "bezúdul" néhány százezer fő, teljesen lerontja majd ezt az esélyt.

A hazai munkaerőpiacon az aktuális felmérések szerint mintegy 25 ezer betöltetlen álláshely van. Minden egyes, ezenfelüli áttelepülő a munkanélküliek számát növelné, illetve hazai munkavállalót szorítana ki. Ez növeli a munkanélküliségből adódó kiadásokat és magát a munkanélküliséget is. "Ha pedig egy kettős állampolgárságú munkavállaló egy itt élő magyart szorít ki a munkaerőpiacról, akkor az egyik oldalon nő a befizetett jövedelemadó, a másik oldalon viszont ugyanennyivel csökken az eddigi termelés. Tehát összességében még romlana is a gazdaság a kiindulóponthoz képest" – tette hozzá a kutató.

A szakértő szerint ma a magyar gazdaság növekedésének nem az az akadálya, hogy nincs elegendő szakképzetlen, kétkezi, olcsó munkaerő. Ha Magyarországon munkaerőhiányról beszélünk, az a magasan képzett, rugalmas, innovatív munkaerőre vonatkozik. A beáramlók tömege egyetlen esetben jelenthetne lökést a gazdaságnak: ha a gazdaság teljesen fel tudná "szívni" őket anélkül, hogy a mostani négymillió aktív dolgozó esélye romlana. De ha már így állunk, akkor miért nem azt a sok inaktív főt szívja fel a munkaerőpiac, akik most is a határokon belül vannak – tette fel a kérdést Hegedűs. Érdemes megjegyezni, hogy az inaktívak jó része éppen a fekete gazdaságban található, és 70-80 százalékuk nem magyar állampolgár! Félő, hogy a betelepülők közül is sokan ezt a szektort erősítik. Adóbefizetési hajlandóságuk nulla, akárcsak a GDP-növekedéshez való hozzájárulásuk. Ugyanakkor az alapvető szociális juttatások alanyi jogon járnak számukra.

Hegedűs kissé túlzónak találta a kormányzati tanulmány végeredményét is. A szaldó valószínűleg negatív lesz, ez aligha kétséges, csak a mértéke megbecsülhetetlen. Nem mindegy azonban, hogy az 1200-1300 milliárdos költségvetési hiányunkat most 10-20 milliárd terheli még meg, vagy több százmilliárd. Nem hiszem azt sem, hogy a betelepülések miatt sokan elvándorolnának itthonról – mondta –, és attól sem kell tartanunk, hogy "lezüllik" az ország. Ezek rémmesék. Nem gondolnám, hogy egy ilyen kijelentés mögött komoly érvek vannak.

A kutató úgy látja, a népességbeáramlás nem azonnal és nem egy tömegben jelentkezik majd. Inkább egy lassú szivárgás valószínűsíthető. Ha az első pionírok nem járnak sikerrel, nem találják meg a számításaikat, akkor biztosan nem válik tömegessé. Tehát ez a magyar gazdaság alapvető folyamatait mint uniós konvergenciát vagy az euró bevezetésének időpontját nem befolyásolja. Bár a kormányzat által prognosztizált tehernövekedés meglehetősen nagy, Hegedűs nem tartja reálisnak, hogy mindez adóemelést von maga után. Egy esetleges adóemelésnek nagyon súlyos politikai kockázatai lennének.

(Bővebb információ a www.magyarorszag.hu és a
www.kettosallampolgarsag.hu címen.)

Nem mindegy, hogy hol vagyunk, és hányan vagyunk

Interjú Alakszainé Oláh Annamáriával, az MVSZ hatástanulmányának szakértőjével
Míg a kormány a tetemes várható kiadásokkal sokkolja a közvéleményt, az MVSZ inkább a betelepülések pozitív hatásait igyekszik kiemelni. Növekvő magyar népességet, emelkedő járulék- és adóbevételeket… egy szóval gazdagabb országot látnak lelki szemeik előtt. A betelepülők életviteléhez kapcsolódó adóbevételeket illetően az MVSZ közel hússzor akkora összeggel számol, mint a kormányzat. Emellett nagy eltéréseket mutatnak a nyugdíjjal és az egészségügyi ellátással kapcsolatos becsült költségek is.

– Mi a véleménye a kormányzati hatástanulmányról?

– Summásan? Egyoldalú. Csak a költségvetési kiadásokra gyakorolt hatásáról szól, jóformán semmi másról. Holott egy hatástanulmánynak pont az lenne a lényege, hogy egy adott döntés összes körülményét, kihatását bemutassa. Nos, a kormány anyagát nemigen lehet hatástanulmánynak nevezni. Azt feltételezik, hogy 25 ezer munkavállaló tud elhelyezkedni. Ugyanakkor arra számít, hogy 800 ezer ember fogja eltartottként a költségvetést terhelni. Tehát 25 ezer a bevételi oldalt és 800 ezer a kiadási oldalt. Tehát 32 eltartott jut 1 aktív dolgozóra. Ilyen a világon nincsen! Ráadásul számítási hiba is van az anyagban.

– Igen? Hol?

– Egy szorzási hiba, a fogyasztásiadó-kalkulációban. 100 ezer főre 4 milliárdot ír, 800 ezer főre pedig 25 milliárdot. Holott nyolcszor négy az 32. 

– De ha azt vesszük, hogy a minimálbér is adómentes, és sokan csak ezen a szinten tudnak majd elhelyezkedni…

– Mi nem minimálbérrel kalkuláltunk, hanem átlagbérrel. Lehet szélsőséges adatokat is használni, de ha korrekt számításokat akar valaki végezni, akkor mindenképpen a középértékkel érdemes dolgozni. 

– És mennyire reális, hogy a most betelepülők átlagbéren tudnak majd elhelyezkedni?

– Ha minimálbérekkel számolnánk, ezzel semmi mást nem feltételeznénk, mint hogy kizárólag iskolázatlan, képzetlen munkaerő áramlik majd be. Ez pedig alapvetően nem igaz. 

– Akkor nyilván azzal a kormányzati nyilatkozattal sem ért egyet, amely szerint a potenciális betelepülők 16 százaléka még tanul, 30 százaléka nyugdíjas, 50 százaléka munkanélküli és mintegy 4 százaléka aktív dolgozó?

– Ezt ugye senki sem gondolhatja komolyan… Aki útnak indul, az először is családdal indul útnak. Tehát letelepedik. Az
összes költségvetési kiadás a letelepedéshez kötődik: szociális kiadások, a nyugdíj… Mi egy világos családmodellben gondolkodunk: két eltartó, két kiskorú, két nyugdíjas. Igazán sajnálom, hogy ekkora publicitást kapott a kormányzati anyag, mert megtéveszti az embereket. 

– Nagyon nehéz összehasonlítani a két tanulmányt. A legkirívóbb eltérés a két elemzés bevételi oldalában van. Mi alapján kalkuláltak Önök 200 milliárd forint közeli adóbevételekkel, holott a kormányzat csak 10 milliárdot valószínűsít?

– Egy átlagos család, azaz két szülő, két nyugdíjas, két kiskorú fogyasztásából összesen 1,56 millió forint adóbevétel jelentkezik évente, és közel ugyanennyi jövedelmük megadóztatásából és az egyéb járulékokból. Ez 800 ezer főre kivetítve megadja a kérdezett összeget. 

– Akkor vegyük sorra a kiadási tételeket is. Egészségügy?

– Az egészségüggyel kapcsolatban valami félelmetes, hogy hányféle adatot publikáltak. Az első számok havi 8 ezer forintról szóltak, aztán megjelent ennek a háromszorosa, ötszöröse… Egy idő után már nem is követtem. Egy biztos: az egészségbiztosítási alapnak nyilvános a költségvetése. A mi adataink azonosíthatóan ezeket tükrözik. Így jött ki a mi tanulmányunkban 45 milliárd, szemben a kormányzat 101 milliárdos prognózisával.

– A következő neuralgikus pont a nyugdíj…

– Mi családonként két nyugdíjast vettünk. Ez évi 1,2 millió forint kiadást jelent a költségvetésnek – feltéve, hogy a magyar államnak kell a nyugdíjat állnia. Mi ezt feltételeztük, de nem azért mert ez "az élet szava", hanem hogy ne legyen támadható…

– Ma is létező probléma, hogy sokan egy percet nem dolgoztak Magyarországon, mégis magyar pénztár fizeti a nyugdíjukat. Mi erről a véleménye?

– Persze ez így summásan nem igaz. Ez csak és kizárólag ott fordul elő, ahol még érvényben vannak a közel negyven éve megkötött szociális egyezmények, vagyis egyetlen EU-tagállammal kapcsolatban sem igaz. Kizárólag Románia és Ukrajna esetében élnek még ezek a kedvezmények, de már az ő irányukban is megkezdődtek a felmondását irányzó kormányzati tárgyalások.

– Mennyi időbe telne, míg mindenki átjön, aki szeretne? Mekkora a hivatalok áteresztőképessége?

– A kérelmet jóvá kell hagyni, az útlevelet el kell készíteni, a honosítási dokumentumokat a köztársasági elnök írja alá, esküt kell tenni, vizsgát kell tenni. Ha
könnyített az eljárás, talán gyorsabb, de minden esetben hetek telnek el, mire a hivatal végez egyetlen személlyel. El nem tudom képzelni, hogy néhány ezernél több ember át tudna jönni évente. De nem is kell, hiszen nem egyszerre jönnek. Ez nem életszerű. Csak azért, mert most nekem adódik az állampolgársági státus, nem fogok mozdulni. Aki akart, eddig is átjött. De a többségnek ott van a háza, temploma, temetője… az élete.

– Ha nincs is erre igény, akkor mi a célja az egész népszavazásnak?

– A határon túl élőknek hihetetlen biztonságot jelentene a magyarságuk megerősítése. Ne becsüljük le az érzelmi motívumokat, amelyet az anyanemzethez való tartozás tárgyiasult bizonyítéka jelent! Sok helyen tapasztaltam, hogy a magyarigazolvány milyen hatást gyakorol az emberek érzéseire. Pedig ez csak egy enyhített formula… 

– Nem gondolja, hogy ha valaki ezek után helyben maradva Ukrajnában vagy Kárpátalján elkezdi lobogtatni, hogy ő magyar állampolgár, sőt uniós állampolgár, akkor ez csak tovább szítja az indulatokat?

– Remélem, hogy lesz olyan bölcs a magyar politikum, hogy ebben segítséget nyújt a leendő magyar állampolgároknak. Ezért is nagy kár, hogy ilyen őrült vita alakult ki az ügy kapcsán. Ha valamiben egyet kellene értenünk, akkor ez a kérdés. Nem mindegy, hogy hol vagyunk és hányan vagyunk…

Olvasson tovább: