Kereső toggle

Háborúk, spekulánsok, terroristák

Csúcsra járatott olajár

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem kecsegtetnek jó hírrel az elemzők az olajár jövőbeni alakulásának tekintetében. A feketearany-piaccal foglalkozó szakértők többsége azon az állásponton van, hogy a jelenleg történelmi csúcsot döntő árak tovább emelkedhetnek, ami egyre inkább hátrányosan érintheti a családok kasszáját, és kifejtheti negatív hatását a gazdasági növekedés kilátásaira is. Elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy a következő időszakban sem várható a nyersolaj világpiaci árára ható tényezők ellensúlyozása, a hátrányos következmények kivédése. 



Birkanyáj egy iraki olajmezőn, háttérben az ellenállók által felrobbantott kőolajvezeték Fotó: Reuters

A nyersolaj világpiaci ára hétről hétre megdönti a maga csúcsát, a héten tartósan 55 dollár fölötti áron kötöttek üzletet egy hordó fekete aranyért. Csupán az idén 70 százalékkal drágult a nyersolaj az elmúlt évhez képest, ennek megfelelően egyre többet kell fizetni a benzinkutaknál is. Hazánkban immár tartósan 250 Ft felett jár a 95-ös benzin literjének ára. Szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a közeljövőben nem várható árcsökkenés, sőt további drágulásra kell felkészülni. Egyes elemzők úgy vélik, az év végére 60-70 dollárra is emelkedhet a nyersolaj hordónkénti ára, ami természetesen magával hozza a motorbenzinek drágulását is. 

Az olaj árának ilyen gyors és jelentős emelkedése számos hátránnyal járhat, mind a privátszférában, mind a gazdaság egészében. Gyorsulhat az infláció: a magas energiaár továbbgyűrűző hatása miatt emelkedhetnek a vállalatok költségei, ami előbb-utóbb beépülhetnek a fogyasztói árakba. Ez nem csak a fogyasztók számára rossz hír, hiszen növekednek a kiadásaik, kevesebb elkölthető pénz marad, hanem negatívan befolyásolja a cégek működését is, sőt visszavetheti az egész nemzetgazdaság növekedését. 

Bár a világgazdasági növekedés az idén ígéretesnek, négy százalék körülinek ígérkezik, mégis a magas olajárak a számítások szerint 0,5-0,75 százalékkal csökkentik az USA és Európa fejlődését. Politikai vezetők és e területtel foglalkozó szakemberek ugyanakkor óva intenek a pániktól, az olajválságtól való félelemtől. Alan Greenspan nagy tekintély? pénzügyi szakember, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke nem aggódik a száguldó árak miatt, mint nyilatkozta, a világgazdaság képes alkalmazkodni az emelkedésükhöz. Ugyanakkor ehhez szükséges gyorsítani az energiakutatást, bővíteni a kitermelést, javítani az energiafelhasználás hatékonyságát. Nicolas Sarkozy francia pénzügyminiszter szerint lépni kell a magas árak ellensúlyozása érdekében. Úgy véli, enyhítene a nehézségeken, ha csökkentenék az államok az olajtartalékaikat, hiszen ezzel csökkenne a fekete arany iránti kereslet; illetve állami támogatásban kellene részesíteni azokat a szektorokat, melyeket érezhetően hátrányosan érint az árrobbanás. 

De mi okozza alapvetően az olaj árának ilyen gyors emelkedését? Számos tényező – háború, bizonytalanság, megugró kereslet, spekuláció –, melyek együttesen hatnak az árak alakulására. A nyersolaj árának kényes egyensúlyát a világpolitikában keletkezett feszültségforrások, így az iraki rendezés elhúzódása, az olajvezetékeket érő rendszeres támadások, a Közel-Kelet és Közép-Amerika ügyei, valamint a világ legnagyobb olajkitermelő térségeiben elmérgesedő politikai-katonai helyzet, a terrorizmustól való félelem mind jelentősen befolyásolja. Az említett tényezők mellett figyelembe kell venni a jelentősen növekvő keresletet is. 

A világgazdaság növekedésének a motorja az Egyesült Államok, az EU mellett pedig egyre inkább felzárkózik Ázsia két állama, India és Kína, melyek gazdasági növekedése messze meghaladja a fejlett országokét, elérve az évi 7-8 százalékot is. Ez a hatalmas növekedés óriási energiaigénnyel párosul, amely globális szinten is érzékelhető hatással bír. A gyors olajár-emelkedés mögött markánsan jelen van ez a dinamikusan növekedő kereslet, amely nyilvánvalóan felfelé hajtja az árakat. A nyersolaj-kitermelő országokat tömörítő szervezet, az OPEC ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem tudják az igényeknek megfelelően növelni a kitermelésüket, így továbbra is nagyobb marad a kereslet, mint a kínálat, s ez továbbra sem hat az árcsökkenés irányában. Az említett világpolitikai és gazdasági tényezők mellett a spekulánsok buzgalmának is érdemes figyelmet szentelni. Az emelkedő árak ugyanis csinos, mondhatni busás haszonhoz juttatják a kitermeléssel, kereskedéssel, értékesítéssel foglalkozó cégeket, így a tulajdonosaikat képviselő befektetési alapok brókerei tevékenyen részt vesznek az árak srófolásában. Kis malíciával élve, mindebben segítségükre vannak a természeti katasztrófák is, Közép-Amerikában például, ahol az idén több ízben is hurrikánok tomboltak, s nem kedveztek az útjukban álló olajkutaknak, vezetékeknek. A viharok Venezuelában például 20-30 százalékkal vetették vissza a kitermelést. 

Áll a bál a Jukosz körül

Nem csitulnak a viharok Oroszország egyik legnagyobb olajipari vállalata, a Jukosz körül. Mint arról már több ízben is beszámoltunk, jelentős átrendeződés zajlik az orosz kőolaj- és földgázvagyon tulajdonviszonyaiban. Az állam – tetemes adóhátralékokra hivatkozva – letartóztatta a cég vezetőjét, az oligarcha Mihail Hodorkovszkijt, s az elmúlt hetek eseményeiből úgy tetszik, a vállalat vagyonát "hatalmilag" újraosztják. 

A Jukosz, mely hazánk legnagyobb nyersolaj-ellátója is egyben, a csőd közelébe került, a hatóságok megszabadították legnagyobb olajmezőjétől, így nem csoda, hogy szállításai jelentősen visszaestek. Külföldi és orosz megfigyelők egyaránt találgatják, mi állhatott a mamutcég hatóságilag vezérelt szétszedése mögött. Egyes megfigyelők a hivatalos nyilatkozatok alapján azt bizonygatják, hogy Hodorkovszkijék pénzügyi visszaélések és adók elmaradása miatt kerültek az ügyészség kezébe. Mások inkább politikai indítékokat sejtenek a háttérben; szerintük a volt olajmágnás Putyin elnök és az általa képviselt irányvonal útjában állt. Vannak, akik úgy vélik, a független Hodorkovszkijt mint áldozatot kiválasztották a többi orosz oligarcha okulására, hogy leszoktassák őket arról, hogy túl nagy befolyást gyakoroljanak az államhatalomra, ahogyan azt tették Jelcin idejében.

Aztán van még egy verzió, amit Mihail Deljagin orosz közgazdász állított fel, aki az elejétől fogva ellenezte a Jukosz "bedarálását", de ugyanakkor az oligarchákat is kritikával illette. Szerinte "Hodorkovszkijt nem azért támadják, mert oligarcha, hanem azért, mert megpróbált ebből a státustól kinőni, és civilizált üzletemberré válni. Az oligarcha pedig abban különbözik az üzletembertől, hogy jelentős pénzeket keres az állam feletti kontrollból, szövetségben a hivatalnokokkal. A rendszer legalizálása – amibe Hodorkovszkij kezdett annak érdekében, hogy transznacionális szintre emelje a Jukoszt –, mindezt lehetetlenné tette. Hodorkovszkij baja – mondják –, hogy törvénykövető életmódra törekedett, s ez kizárta az illegális nyomásgyakorlás, megvesztegetés lehetőségét a csinovnyikok részéről. Ezért lett »megbüntetve.«

Nem elképzelhetetlen, hogy több új gazdája lesz az óriásvállalatnak, köztük állami fennhatóság alatt állók, például a Gazprom. Ahogy némely orosz szakember megfogalmazza: ma az állam céltudatosan saját olajtársaság létrehozásán fáradozik. Ami a gázt illeti, a belátható jövőben gyakorlatilag megmarad az állam monopóliuma. A Rosznyefty és a Juganszknyeftyigaz Gazpromba történő beolvadása esetén ez utóbbi olajkitermelése meghaladja a 81 millió tonnát, ami Oroszország egész olajkitermelésének 18 százaléka. A Jukosz többi részvényei és kisebb vállalatai orosz magántársaságok kezébe juthatnak. Nagy kérdés, hogy tisztességes árverés útján-e; nem titok, hogy az állami tisztviselőknek hatalmas szerepe van az ilyen árverések rendezésében. Ami a Jukosz sorsát illeti, itt még nagyobb lehet a szerepük. Az elosztandó "zsíros falatokra" pályázók között lehetnek majd Hodorkovszkij konkurensei, de olyan vállalkozók is, akik megvesztegethető hivatalnokokkal működnek együtt. Ha Putyin rendet akar teremteni az országban és megerősíteni az államhatalmat, igyekeznie kell, hogy a korrupciónak erre a fajtájára és a tisztességtelen kiárusításra ne kerüljön sor. Különben egyik igazságtalanságot – ha feltételezzük, hogy Hodorkovszkij valóban megrövidítette az államot – felváltja egy másik. (Vagyim Arisztov)

Olvasson tovább: