Kereső toggle

Nehezebb milliomossá válni

N eurós olaszok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ez alkalommal az euró miatt esett egymásnak Silvio Berlusconi olasz kormányfő és Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke. A nézeteltérést a miniszterelnök szokásos év végi beszédének a közös valutával kapcsolatos kitételei váltották ki.
Berlusconi ugyanis az "eddig igen sok gondot okozott" eurót tette felelőssé az olaszországi áremelésekért, valamint azzal riogatott, hogy az euró–dollár árfolyam kedvezőtlen alakulása hátrányosan érinti az unió gazdaságát. A "Lovag" kijelentéseit belföldi potenciális riválisa, Romano Prodi hazugságnak nyilvánította. Szerinte ugyanis az olaszországi áremelkedések okai nem az euró bevezetésében, hanem sokkal inkább a fegyelmezetlenségben és az ellenőrzés hiányosságaiban keresendőek. Kettejük ellentéte is érzékelteti, hogy a félsziget lakói mennyire felemásan ítélik meg az európai közös valuta 2002. évi honosítását.



Romano Prodi és Silvio Berlusconi. Összerúgták a port Fotó: Reuters

Az eurózóna országai közül kezdettől fogva Olaszországban volt a legszámottevőbb a fogyasztói elégedetlenség, de az olaszok továbbra is egyre többen vesztik el az EU-ba és annak valutájába vetett hitüket – derül ki egy közelmúltbeli felmérésből, amelyet a La Repubblica cím? napilap közölt. A Demos közvélemény-kutató csoport adatai szerint az euró megítélése az elmúlt év során alaposan leromlott: míg tavaly a megkérdezettek 27 százaléka hitte, hogy az egységes pénznem előnyhöz juttatja az országot, idén már csak hét százalékuk állította ugyanezt. Továbbá, a megkérdezett olaszok 46 százaléka tartotta "igazolhatatlan bonyodalomnak" az euró bevezetését – egy évvel korábban csupán 16 százalék gondolta így.

Az olaszok túlnyomó többsége érzéketlen maradt a pénznemváltást több éven át előkészítő méregdrága kormánykampányra, és nem is kapkodta el a líra le-, illetve beváltását. Őket az új valutával való első találkozás bizonyára a meglepetés erejével érte, amikor 2002. január 1-jének reggelén mit sem sejtve toppantak megszokott kávézójukba. Kedvenc cappuccinójukat ugyanis immár nem 1500 líráért, hanem az új euró pontosan 77 centjéért mérték – már ahol. Élelmesebb üzlettulajok ugyanis éltek az általános tanácstalansággal, amellyel az ezres váltószámokban gondolkodó, pénzérméket többnyire még soha életükben nem látott honfitársaik a csillagos fizetőeszközt számolgatták. Az Altroconsumo fogyasztóvédelmi szervezet tavalyi felmérése szerint az üzletek mintegy 80 százalékában kerekítettek a pontos ellenértékhez képest – természetesen fölfelé, a legközelebbi eurós számjegyig. "A teljes káosz szabadult volna el, ha nem kerekítettünk volna, mert mi, olaszok nem vagyunk a fillérezgetéshez szokva" – adja a magától értetődő magyarázatot egy szicíliai boltos egy őt faggató máltai újságírónak. Az euró első "áldozataként" lemondott Renato Ruggiero külügyminiszter, hogy ezzel tiltakozzon a Berlusconi-kabinet euroszkepticizmusa és a közös valuta iránti megvető közönye ellen.

Az olaszok tehát több okból is idegesítő értelmetlenségnek érezhették az euró bevezetését: nem elég, hogy – a csattanó szerint – egy olasznak ma már sokkal nehezebb milliomossá válnia, ráadásul a szélesebb bankjegyek és az apró miatt még Gucci is új szabású pénztárca, valamint nagyobb nadrágzsebek tervezésére kényszerült. Legtöbb okuk a méltatlankodásra mégis amiatt van, hogy szinte minden egy kicsivel drágább is lett. A sok kicsi pedig sokra ment. Olyannyira, hogy a fagylalt ma átlagban 50 százalékkal, egy pofa sör 76 százalékkal, egy palack ásványvíz pedig 25 százalékkal kóstál többet, mint annak előtte, pedig a kormány a nagyobb átláthatóság kedvéért idén arra kötelezte az árusokat, hogy portékájuk árát – a már csak az árcédulákon létező – lírában is feltüntessék. Nem véletlen hát, hogy az olasz gazdaság hagyományos hajtómotorja, a magánfogyasztás 1994 óta először tartósan stagnál. A Famiglia Cristiana cím? hetilap adatai szerint az olaszok 79 százaléka érzi magát szegényebbnek az euró bevezetése óta, és többségük már vissza szeretné kapni a lírát. Az is érthető, hogy fogyasztóvédelmi szervezetek minden rendelkezésükre álló eszközzel protestálnak: 2002 őszén például egynapos pizzabojkottot hirdettek afölötti felháborodásukban, hogy nemzeti ételük ára a (tizenkét) csillagos határt súrolja. Ez év szeptemberében pedig nyugdíjasok százai tüntettek a parlament előtt a 2002-ben ugrásszerűen megnőtt, s azóta is egyre növekvő infláció miatt, amiért szintén az eurót kárhoztatják.

Olvasson tovább: