Utcakép a fővárosból. Hárommillió magyar a létminimum alatt Fotó: Somorjai L.
Már-már közhelyszámba megy a rendszerváltással járó, a társadalom többségét a vesztesek közé taszító átalakulás, pedig a vesztesek és nyertesek aránya azóta is csak kis mértékben változott. Ma is tetemes a társadalmi csoportok közötti különbség, főként az életszínvonal tekintetében, és a gazdasági növekedés hasznából a legesettebb csoportok alig részesülnek. 1996-97 táján jelent meg a tartós szegénység, ami egyre nagyobb kört érint. Megfigyelhető, hogy 1997-ig évente a társadalom minden rétegében csökkent a nettó jövedelem, egyedül a legfelső réteghez tartozók körében emelkedett kis mértékben.
2000-ben 700 ezer ember élt a nyugdíjminimum, azaz havi 16 600 forintból, de a KSH által kiszámolt létminimum – 32 ezer 852 forint – alatt 3 millió ember tengődött! Egy felmérés szerint 2 millió embert kellene szegénynek tartani akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ennyien vallották magukat "nagyon szegénynek".
A kutatók a szegénység vizsgálatakor több dimenziót vizsgálnak. Így a jövedelmi viszonyokat, a fogyasztás színvonalát, a lakhatási körülményeket, a szubjektív megítélést veszik figyelembe. A szegénység a háztartások 28 százalékban nem önálló, hanem halmozott jelenség. Ha előfordul a jövedelmi, a lakás-komfort szegénység, akkor gyakran egy vagy két másik szegénységi tényező is társul. A halmozottan szegények az átlagnál kisebb lakásokban laknak, ahol gyakran nincsen folyóvíz, a kútból húzzák fel a vizet, a lakások többségében nincsen fürdőszoba, sem WC. A kirekesztett szegénységben élők 31 százaléka nem rendelkezik megfelelő egészséges otthonnal. Ugyanennyien nem engedhetik meg maguknak, hogy melegen tartsák a lakásukat.
A lakások felszereltsége elmarad az országos átlagtól: 8 százalékuk rendelkezik automata mosógéppel, 6 százalékuknak van mikrohullámú sütője, viszont 63 százalékuk üzemeltet színes televíziót. A tanulmány leszögezi, a lakás állaga és felszereltsége, komfortja a tartós szegénység legmarkánsabb mutatói.
Az alacsony jövedelem szigorú kényszerpályára kényszeríti az érintetteket a fogyasztásban és a kiadásaikban. Jellemzően az élelmiszerekre költik a jövedelmük felét, ehhez járul még a lakásfenntartási kiadás. A maradék 30 százalékot kell "beosztani" a ruhára, gyógyszerekre, szórakozásra, művelődésre, közlekedésre.
A tartós szegénységben levők kilenc tizede vidéken él, jellemzően szakképzetlenek, nyolc általános iskolát végzettek, tartós munkanélküliek, általában alkalmi munkából, segélyekből élnek. A veszélyeztetettek rétegéhez tartoznak még az egyedül élő idős emberek is, hiszen egy nyugdíj gyakran nem fedezi a lakás rezsijét és a megélhetéshez szükséges kiadásokat. Minél idősebb az egyedülálló személy, annál nagyobb a valószínűsége a szegénység kialakulásának. Talán a legkiszolgáltatottabb helyzetben a szegény családokba született gyerekek vannak. Fóti Klára szerint a hátrányos körülmények, a megfelelő oktatás, és ellátás hiánya gyakorlatilag determinálja őket az eltanult életvitelre. Mély jövedelmi szegénység leginkább a
6–14 év közötti gyermeket és a 25 évnél idősebbeket veszélyezteti. Csak embertelen erőfeszítés árán van esélyük a kitörésre. A felmérés igazolta, hogy a három vagy annál több gyermekeket nevelő családok nagyobb eséllyel kerülnek a szegények táborába.
A halmozottan szegények és kirekesztettek körében a betegség előfordulása jóval gyakoribb. A gyakori megbetegedések összefüggésben vannak a szociális és anyagi körülményekkel, illetve az egészségkárosító szokásokkal, úgy mint az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a zsíros és magas kalóriatartalmú ételek fogyasztása mozgásszegény élettel párosulva. A megfelelő ruházat, az egészséges életmód és lakhatási körülmények, a művelődés hiánya lehetetlenné vagy legalábbis nagyon nehézzé teszi számukra a társadalmi életbe való egyenrangú bekapcsolódást. Az előnytelen külső hátrányt jelent az álláskeresésben, az ügyintézésben, az iskolázatlanságuk miatt pedig az érdekeik
érvényesítése akadozó. A kirekesztődés és az izoláció együtt garantálják a szegénység újratermelődését. A tanulmány szerint a tartós szegénységben élők 70 százaléka teljesen reményvesztett, semmilyen esélyt nem lát jövőbeni helyzete javulására!
Ferge Zsuzsa neves szociológus a rendszerváltást követő valamennyi kormány felelősségét hangasúlyozza a kialakult helyzetért. "A kormányzati politika a szegénységet és a kirekesztetést soha nem tartotta elsőrend? fontosságú társadalmi és politikai kérdésnek." Fóti Klára hozzáteszi, a mindenkori kormánynak fel kellene ismernie és vállalnia a problémát. A szegénységben lévők helyzetén csak a vidék felzárkóztatását, a beruházás ösztönzését, az oktatás színvonalának emelését eredményező összehangolt kormányzati intézkedés javíthatna. Ha mindez holnaptól be is indulna, csak hosszú távon jelentkezne a változás. A helyzet súlyossága miatt ma már csak kényszerpályák között dönthetünk.
2003. 06. 27. (VII/26)
