Kereső toggle

Magyarország is nyerhet az ügyön

Háborús gazdaságtan

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz – mondta Montecuccoli. A jelenleg egyre valószín?bb Irak-ellenes háborúval sem lesz máshogyan, azonban – ha valóban rövid lesz, és nem terjed Irakon kívülre – hosszabb távon jócskán hozhat a világgazdaság konyhájára. Egy biztos: a valószínűleg százmilliárd dolláron felüli számlát most jórészt az USA lesz kénytelen állni, szemben az 1991-es hathetes Öböl-háborúval, amelynek 80 milliárd dolláros számláját nagyrészt Amerika szövetségesei (egyes arab országok és Japán) fizették.

Jóllehet az amerikai GDP egy százalékát kitevő százmilliárd dolláros háború nem túl nagy összeg a szuperhatalom számára, senki nem láthatja előre, hogy a háború valóban gyors és átütő siker? lesz-e, az olajárak hamar visszaesnek-e a feszültség előtti szintre, illetve hogy sikerül-e a konfliktust Irak határain belül tartani. Ezeknek a tényezőknek a felmérése szinte lehetetlen, azonban számos közgazdász és befektetési bank az Öböl-háborút használva modellként megpróbálkozik a lehetséges alternatívák fölvázolásával.

Egy háború költségei három fő csoportba oszthatók: elsősorban – és ezek a legkönnyebben felmérhető költségek – a közvetlen kiadások foglalkoztatják a döntéshozókat. Az amerikai kongreszszus néhány hete jóváhagyott idei költségvetése és az Országgyűlés Költségvetési Bizottsága egyaránt 50 milliárd dollárra becsli a közelgő háború költségét. Másodsorban a háborút követő békefenntartás és a humanitárius segítségnyújtás indirekt költségeinek nagy része is valószínűleg az amerikai adófizetőket fogja terhelni. Ezek már kevésbé publikus és sokkal nagyobb számok. A Yale Egyetem egyik közgazdásza, William Nordhaus szerint az elkövetkezendő évtizedben ez 100 és 600 milliárd dollár közötti megterhelést jelenthet az USA számára. Utoljára, de nem utolsósorban a közgazdászok számon tartják még a háborúk miatt kiesett termelés veszteségét is. Ezek a tételek a legnehezebben megítélhetőek és – különösen, ha a háború nem a tervezettnek megfelelően alakul – szinte felbecsülhetetlen összegek lehetnek. Nordhaus becslése szerint itt a költségek felszaladhatnak 1,9 billió dollárig is az elkövetkező évtizedre elosztva.

A tágabb értelemben vett világgazdaságot alapvetően négy irányból befolyásolhatja majd a háború, ezek: az olaj világpiaci ára, a tőzsdék állapota, a dollár erőssége és az általános fogyasztói bizalom. Az olajárak a közelmúltban kétéves csúcspontra ugrottak, és a háború közeledtével várhatóan tovább emelkednek. Elemzők azt valószínűsítik – a 91-es háború tapasztalatai alapján –, hogy az olajárak a háború után meredeken zuhannak majd, és a mainál alacsonyabb, 20 dollár hordónkénti áron stabilizálódnak. 

A tőzsdei befektetők már alig várják a háború, illetve az azt övező bizonytalanságok korszakának végét. A legtöbb tőzsdeindex három éve folyamatosan esik, de nem biztos, hogy ez a trend megfordul a háború lezárásával. A sokak által mégis várt tőzsdei boom ellen szól az is, hogy a befektetők többsége már bekalkulált egy gyors, sikeres és fájdalommentes háborút jelenlegi pozícióiba.

A dollár viszont várhatóan erősödni fog, hiszen az árfolyamában bekövetkezett meredek zuhanáshoz nagyban hozzájárultak a háborús aggodalmak. Az Öböl-háború utáni kéthónapos időszakban a dollár tíz százalékot erősödött, most azonban más a helyzet. Az árfolyamkockázatok mellett mostanság nagyobb problémák is felmerülnek az európai–amerikai nemzetközi kereskedelem viszonylatában. A két gazdasági hatalmat megosztó Irak-ügy felszínre hozhatja az eddig sem problémamentes kereskedelmi vitákat a háború lezárása után. Amerikai üzleti körökben állítólag arról is beszélnek, hogy a "régi" Európából az "új" Európába fogja több amerikai cég itteni beruházásainak súlypontját tenni. Természetesen ez kevésbé az "amerikai sas" büntetésének, mint inkább a magas nyugat-európai termelési költségeknek és a beállt piaci szerkezeteknek köszönhető. Így Magyarország is méltán reménykedhet, hogy a háború közvetett hozadékaként a régi Európa haragjának kivívása mellett valószínűleg friss amerikai tőke is jön újra az immár visszavonhatatlanul az új Európába tartozó hazánkba.

Olvasson tovább: