Az IBM nem is az első, és nem is az utolsó multinacionális vállalat, amelyik elhagyta az országot. Tavaly a Mannesmann után a Flextronics csomagolt, majd az év elején a Philips követte a példát. Mindannyian a Távol-Keletre telepítették át a gyáraikat. Hivatalosan minden esetben a világgazdasági dekonjunktúrára hivatkoztak, de pontosan lehetett tudni, hogy amit itt leépítettek, azt kicsivel távolabb felépítették. S most az IBM is a merevlemezpiac beszűkülésére hivatkozva zárja be székesfehérvári üzemét.
Mi állhat a háttérben? A gazdaságelemzők megegyeznek abban, hogy külső és belső tényezők kellemetlen együttes hatása húzódik meg a háttérben. Köztudott, hogy a hazánkban működő nemzetközi vállalatok termelik ki a GDP 70 százalékát, de az utóbbi években kettős nyomás nehezedik az exporttermelésre. Egyrészt a világgazdaság lassulása világszerte visszafogja a termelést, s ez előbb vagy utóbb még a legnagyobb cégek nyereségességét is kikezdheti. A gazdaságelemzők bírálatát kiváltva a recesszióval egy időben szélesítette ki az Orbán-kormány a forint árfolyamsávját, amelyre a forint erősödéssel reagált, s ez nagymértékben visszavetette az exportáló vállalatok nyereségességét, a kisebb volumen? cégeket pedig alapjaiban lehetetlenítette el, olyannyira, hogy mára néhány ágazat, például a textilipar válságba sodródott. Erre tette fel a pontot az áprilisban leköszönt kormány azzal, hogy jelentősen emelte a minimálbéreket, s a Medgyessy-kormány ezt tovább tetézte azzal, hogy a közszférában 50 százalékos béremelést hajtott végre. E három tényező együttesen – mérettől és tőkeellátottságtól függetlenül – lépések megtételére készteti a vállalatokat.
"Előre tudható, hogy a közeljövőben több multi is ki fog vonulni az országból – mondta a Heteknek Szalavetz Andrea, a Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa. – Azzal, hogy az elmúlt években a minimálbér drasztikusan emelkedett, és a 100 napos program nyomán 50 százalékkal nőtt nagyszámú közalkalmazott bére, csak felgyorsul ez a folyamat. A megoldás természetesen nem a bérstop, hanem az, hogy meg kell változtatni a külföldi tőkevonzás alapjait: ma már nem járható út – véli Szalavetz sok kutatóval egybehangzóan –, hogy az alacsony munkabérekkel igyekezzünk tőkét vonzani az országba. Elengedhetetlenek voltak az eddig végrehajtott béremelések, de mindez a gazdaság szerkezetének átstrukturálódásához vezet."
Figyelmeztető jel, hogy az elmúlt években látványosan (negyedére) visszaesett a beáramló külföldi tőke. Mindez cselekvésre kell hogy késztesse a kormányt. A Nemzeti Fejlesztési Tervben – amely több évre előre kitűzi a gazdaság fejlődési irányait – kiolvasható, hogy a Medgyessy-kormány felismerte azt, hogy az alacsony bérek országa helyett regionális szolgáltató központtá kell válnunk. A terv eleddig csupán szándék és elképzelés, konkrét lépés, törvényi háttér nem állt össze, pedig az átsrukturálódás folyamata felgyorsult. "Nehéz évek elé nézünk – szögezte le a kutató. – Nem lehet kétséges, hogy fájdalommal jár az átalakulás. Több nagyvállalat elmegy – persze újabbak jönnek –, sokakat elbocsátanak, ugrásszerűen megnő a munkanélküliek száma, kevesebb adóbevétel jut az állam kasszájába, tovább nő a deficit, ami jelentősen szűkíti a mozgásterét. Várhatóan tovább romlanak a makrogazdasági mutatók: egyedül az IBM kivonulásával nyolc százalékkal csökken az export volumene. A hosszú távú siker titka az oktatás, a szakképzés reformjában rejlik – véli Szalavetz –, hiszen már most, a multinacionális vállalatok eddigi visszajelzése szerint is a fejlődés egyik gátló tényezője a megfelelő, szakképzett munkaerő hiánya. Elengedhetetlen a magyar vállalatok technológiai fejlődése is, hogy a bérnövekedés ellenére is versenyképesekké válhassanak. S ma még igencsak gyengék vagyunk ezen a területen."
Vége a dalnak
Munkatársunktól
2002. 10. 31. (VI/44)
