Kereső toggle

Kaviárt kérnek az orosz államadósságért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A már csak ügyvezetőként funkcionáló kormány – tényleges hivatali ideje utolsó napjainak egyikén – eladta az orosz államadósság 250 millió dolláros részletét az osztrák Meinl Banknak. Tette mindezt anélkül, hogy erről az orosz kormányt tájékoztatta volna. Vagyis olyan szerződést kötött az Orbán-kormány, amely feltehetően érvénytelen. Az oroszok egyébként az ügylethez nem adták volna beleegyezésüket, ugyanis ,,vigyázó szemüket" már a május utolsó hetében tevékenykedni kezdő Medgyessy-kabinetre szegezik, s lényegében – a nemzetközi szokásjognak megfelelően – már a szocialista pénzügyminisztert tekintik tárgyaló- partnerüknek.

Az orosz államadósság 1994-ben még 1,7 milliárd dollár volt, az akkori kormány a jelentős részére, 1,3 milliárd dollárra megoldást talált: MiG–29-es vadászgépek, Lada Nivák s egyéb harckocsik fejében kötött üzletet. Nehéz kibogozni, mi is történt valójában a fennmaradó 400 millió dolláros résszel. Nem könny? megítélni, hogy reális volt-e az állítólagos harmincegy százalékos áron való értékesítés. Mint ahogy az sem mérvadó, hogy 2001-ben Csehország csak huszonkét százalékos árfolyammal számolhatott. Igaz, nekünk legutóbb ötvennyolc százalékon sikerült túladni az előző csomagon. Az árfolyam ugyanis alku kérdése, amennyiben az eladónak – esetünkben a végnapjait élő Orbán-kormánynak – sürgős, akkor ez ront pozícióinkon.

Az is kérdés, miért ment bele a Meinl Bank az üzletbe. A Magyarországon is évszázados tapasztalatot szerzett – a kávépörkölésből vagyonra szert tett – vállalat utódai a kiskereskedelemből gyakorlatilag kivonultak. A bécsi Stephansplatzon, a ház sarkán a szokásos sapkás szerecsen szobrával díszített hitelintézet jó üzletet vélt felfedezni az orosz élelmiszerpiacon. Az olyan csemegékben, mint a tőkehalmájkonzerv vagy a kaviárok még mindig dúskáló Oroszország esetleg ,,letudná" az adósság egy részét. A gond azonban az, hogy ezeket az értékes élelmiszereket és a kőolajat – az eddigi tapasztalatok szerint – egyáltalán nem lehet ellentételezni. (Általában haditechnikát, repülőgépet szoktak beletenni az adósságcsomagba.) De fájjon ezért az osztrákok feje!

A 250 millió dolláros ügyletet már egy éve előkészítették. Eredetileg ugyan negyvenszázalékos árfolyamról beszéltek, s a megállapodás azért húzódott el, mert a magyar fél kevesellte az összeget. A mérték csökkenése feltehetően a sietség számlájára írható. A Meinl Bank az alacsonyabb árfolyamba azt a kockázati felárat építette be, amit a moszkvai fejbólintás hiánya okozott. Kérdéses, hogy mit szól mindehhez az osztrák kormány, hiszen az ilyen típusú megállapodások kormányfői szinten szoktak jóváhagyást nyerni, esetleg egy külügyminiszteri találkozó napirendi pontjaként. Egy esztendeje például magyar–orosz miniszterelnöki megállapodásra volt szükség ahhoz, hogy az Örs vezér terén, az Árkád Üzletház számára kinézett orosz állami tulajdonú földingatlanért cserébe Magyarország mit adjon kártérítésként.

Arra már nem is érdemes szót vesztegetni, hogy az Orbán-kormány azt is kijelölte a következő kormány számára, hogy mire költse az államkincstárba befolyó pénzt…

Olvasson tovább: