Kereső toggle

Tizedfizetés, segítőkészség, összefogás

Adakozás felsőfokon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Fontos, hogy az emberek ne azért akarjanak gazdagok lenni, hogy azután a feleslegükből adjanak, hanem az adakozás az anyagi helyzettől függetlenül szokássá váljon" – mondta a Heteknek dr. Frimpong Manso Sámuel gyógyszerész, aki elnyerte az Év Egyéni Adakozója díjat. 



Dr. Frimpong, az év adakozója Fotó: NIOK

Az 1993-ban alapított Nonprofit Információs és Oktatási Központ Alapítvány (NIOK) immáron hetedszer osztotta ki az Év Vállalati Adakozója, Egyéni Adakozója és Nonprofit Civil Szervezete díjait. 

Dr. Frimpong Manso Sámuel ghánai születésű, négygyermekes gyógyszerész. Még a rendszerváltás előtt érkezett Magyarországra egy nemzetközi ösztöndíj révén. Elmondása szerint a szolidaritás náluk a családi örökség része. Anglikán vallású családjában nagy az összetartás, ha valaki szükségben volt, "szó nélkül összedobták a pénzt a többiek" – meséli. Számára természetes a tizedfizetés és az adakozás intézménye. Bevallása szerint nem tud úgy elmenni egy problémás dolog mellett – ha meg is kritizálja azt –, hogy ne gondolkodna el azon, hogyan lehetne rajta javítani. Így lakóhelyén, Szegeden támogatja a Vakok Intézetét és segíti a külföldi gyógyszerészhallgatókat. Sokéves tapasztalata szerint a magyarok családon belül kevésbé segítőkészek, mint az idegenekkel szemben. Úgy látja, sokan képmutatók, "jobban szeretik a szomszédokat, mint saját rokonaikat". A rendszerváltás előtt összetartóbbak voltak az emberek – mondja –, de ahol már valaki fél megmondani a valódi véleményét a másikról, ott nagy baj van. Mindezek ellenére nagyra értékeli a rendszerváltást és az ország felemelkedését. 

A NIOK az Év Vállalati Adakozója címet a Levi Strauss Magyarország Kft.-nek adományozta. A vállalat oklevelét átvevő Valcsicsák Zoltán lapunknak elmondta, hogy mint minden jelentős Levi Strauss-leányvállalat, ők is küldetésük részének tartják az adományozást és az önkéntességet. A száz százalékig családi tulajdonban levő vállalatláncolat szinte kötelességének érzi felvállalni környezete problémáit, segíteni az őt körülvevő társadalmat. Az amerikai eredet? modellt azonban nem lehetett egy az egyben importálni, sok magyarnak máig görcsbe rándul a gyomra az önkéntes munka hallatán – véli Valcsicsák. A kommunizmus idején bevezetett kötelező "önkéntesség" sokat rombolt az emberek munkamorálján. Támogatnak minden rászoruló, hátrányos helyzetű, de diszkriminációmentes szervezetet. AIDS- és drogprevenciós programokat szerveznek, és segítik a roma közösségeket. Véleménye szerint ez a karitatív jelleg? hozzáállás nagyban hozzájárult a világcég eddigi sikereihez. 

A Magyar Hospice Alapítvány a Nonprofit Civil Szervezet díját kapta. A Hospice – azaz menedékház – a már csak tüneti kezelésben részesülő daganatos betegek testi-lelki szenvedéseit próbálja enyhíteni, megőrizve emberi méltóságukat – ismertette az alapítvány tevékenységét Keresztes Cecília programvezető. A kezelések költségét adományok, pályázatokon nyert összegek és kis részben az OEP fedezi. Így tudnak évente mintegy száz beteghez eljutni, bár ennél sokkal nagyobb az igény. Keresztes Cecília a fő problémát abban látja, hogy a magyar társadalomra nem jellemző az önkéntesség, ezért a rászorulók gyakran nem mernek segítséget kérni a környezetüktől. Véleménye szerint ezen a mentalitáson kellene változtatni a közeljövőben.

Olvasson tovább: