Kereső toggle

Enron-csőd: bukás felülről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Még a terrorizmus ellen folyó harcot is háttérbe szorította az az országos, de mondhatni egész világra szóló botrány, amely az Egyesült Államok legnagyobb energiaellátó vállalata, az Enron bukását kíséri. A 31 milliárd dolláros csőd az eddigi legnagyobb méret? az Egyesült Államok történetében, amelyben több vezető republikánus politikus – köztük nem kisebb személyiségek mint Bush elnök és Cheney alelnök – jó hírneve is besározódhat.

A történet a nyolcvanas évekre, vagyis a féktelen felvásárlások idejére nyúlik viszsza. Az akkor még közepesnek számító Houston Natural Gas túlélte ugyan ezt az időszakot, de tulajdonosa, Kenneth L. Lay rájött: vállalata csak akkor maradhat talpon, ha elég nagy lesz ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy bekebelezni. 1985-ben ügyesen megszervezte a vállalat fúzióját az Internorth of Nebraska céggel, amely a világ legnagyobb távvezeték-tulajdonosa volt. Lay kezébe kaparintotta a vezetést, s az új vállalatot Enron névre keresztelte. A cég új vezetősége úgy határozott, hogy ezután nemcsak gázeladással és szállítással foglalkozik, hanem villanyáram- és földgáz-kereskedelemmel is. Az üzlet ragyogóan ment, és 1995-re az Enron az észak-amerikai földgázüzlet egyik legnagyobb szereplője lett. 

Ettől kezdve azonban megindult a lavina. A vezetők úgy gondolták, hogyha egy árucikk milliókat hozott, akkor a dolog ugyanúgy fog működni mással is. A villamosság, az acél, a hitelbiztosítás, mind új és új lehetőségeket kínált a villámgyors növekedésnek indult Enron számára. A következő újítás az volt, hogy az ügyletek oroszlánrészét az interneten bonyolították. A vállalatot nemsokára a háló legnagyobb globális kereskedelmi birodalmaként tartották nyilván. Ennek megfelelően részvényeinek ára is felszökött. Az évi forgalom 100 milliárd dollár fölé emelkedett, az alkalmazottak száma pedig meghaladta a húszezret. A további cégépítéshez 10 milliárd dolláros beruházásra volt szükség, ám eközben a vállalat pénztárába egyre kevesebb pénz folyt be. A tőzsdén persze ebből vajmi kevés jutott az Enron-támogatók tudomására. A vállalat pénzügyi vezetése korlátozott társas viszonyok létrehozásával próbálta eltussolni a pénzügyi nehézségeket, nem sok sikerrel, hiszen a cég 2001 harmadik negyedévét már 618 millió dolláros veszteséggel zárta. A hosszú időn át derűlátó Wall Street a társas viszonyokat illetően határozott válaszokat követelt. A Részvényeladásokat Ellenőrző Bizottság és a kongresszus megindította a hivatalos vizsgálatot. A részvényárak pedig estek, a hitelezők kezdték lehívni a kölcsönöket, míg végül a vállalat december másodikán csődöt jelentett. A dolog azonban nem ilyen egyszer?! Az Enron vezetősége nem egy olyan dolgot követett el, amely voltaképpen már bűnügynek számít. A vállalat ugyanis kisebb-nagyobb támogatásokat nyújtott politikusok egész hadának választási kampányaihoz, beleértve az elnököt is. Az Enron bukásával kapcsolatban további igen magas rangú republikánus személyiségek nevei is szóba kerültek, köztük az alelnöké, a texasi kormányzóé, az igazságügy-miniszteré, aki érdekütközésre hivatkozva magát még a nyomozás irányítása alól is kivonta… 

A 31 milliárd dolláros csőd a legnagyobb méret? az Egyesült Államok történetében. Önkéntelenül is felmerül a kérdés: hogyan juthatott idáig a dolog, hiszen a köztulajdonban lévő vállalatoknak kötelező az évi mérleg nyilvánosságra hozása, amelyet hites könyvvizsgálóknak – jelen esetben az Arthur Andersennek – kell elkészíteniük. Miként lehetséges tehát, hogy a cég, amely az Enron mérlegét készítette és egyike a legnagyobbaknak az országban, nem vette észre, hogy milyen kisded játékok folynak a vállalaton belül? A másik oldalon furcsa mód a Részvényeladásokat Ellenőrző Bizottság áll, amely a szövetségi kormány ellenőrző szerve, és feladata már a nevében is benne foglaltatik. Vajon ennek a szervnek miért nem tűnt fel, hogy ez a vállalat 1999-ben 40 milliárd dollár hasznot jelentett, majd 2000-ben ezt az összeget 101 milliárdra növelte? Nyilvánvalóan érdemes lett volna belenézni a cég könyveibe!

Olvasson tovább: