Tőkés László. Vonaltorlódás az RMDSZ-ben Fotó: Lukács András
– Lát-e annyi erőt az RMDSZ-ben, hogy az erdélyi magyarság érdekeit továbbra is képviselje?
– Csak abban az esetben, ha át tud alakulni, és változtat a jelenlegi politikáján. Véleményem szerint az RMDSZ olykor egy kisebbségi szemlélettel, opportunista módon politizál, valódi stratégia nélkül, ugyanakkor a hivatalos vezetés nem vesz tudomást a – tusnádfürdői tábort is szervező – Reform Tömörülésről. Ezen például mindenképpen változtatnia kell.
Mindemellett az RMDSZ politikája eltért az eredeti céloktól, például az 1992-ben Kolozsváron meghirdetett és 1993-ban a brassói RMDSZ- kongresszuson elfogadott erdélyi gazdasági autonómia ügyében is, ezért szerintem az RMDSZ már nem képviseli a teljes erdélyi magyarságot. Erdélyben a magyarság érdekérvényesítése szempontjából a civil szféra mindig is meghatározó volt – mindaddig, míg fel nem számolták a kommunizmus idején.
1989-ben olyan nagy múltú szervezetek születtek újjá, mint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, vagy az Erdélyi Múzeum Egyesület. Az egyházi szerveződések is ide sorolhatóak, mert nem szigorúan egyházi keretben tevékenykedtek.
Az erdélyi magyarság érdekérvényesítése tehát három lábon áll: a politikai képviseleten, a civil képviseleten és az egyházakon. A baj az, hogy az RMDSZ kisajátította magának mind a civil szférát, mind a politikumot és ezáltal szerepzavarba került.
– Hogyan látja az erdélyi magánegyetem, a Sapientia jövőjét?
– El kell mondanom, hogy már 1990 májusában – amikor láttuk, hogy az állami magyar egyetem ügye Romániában zátonyra futott, célul tűztük ki, hogy ha kell, kerülő utakon, de lesz önálló magyar felsőoktatás Erdélyben. Ezért is alakítottuk meg a nagyváradi Sulyok főiskolát, melyből később a Partiumi Keresztény Egyetem lett. Ez utóbbival egyidőben rajtolt két éve az egész Erdélyre kiterjedő egyházi hátter? magánegyetemi hálózat, amelynek beindítását nagyon helyeseltem, mivel ekkor egy teljes sakk-matt helyzet alakult ki az állami Magyar Egyetem ügyében Ennek szinte nagyobb politikai jelentősége volt, mint szakmai, mert kiutat mutatott egy vert helyzetből. Aki ugyanis nem tud alternatívát nyújtani a politikában, az meghalt. Én azt remélem, hogy öt-tíz éven belül mégis lesz állami magyar egyetem Romániában, s annak teszi le az alapjait a mostani magánegyetem.
– Hogyan ítéli meg a státustörvényt és a nyomában kialakult helyzetet?
– A magyar kormány nehezen tudta felmérni, hogy meddig mehet el. Jól mondta egyik politikusunk, hogy egyesek túl keveset látnak benne, mások pedig túl sokat. Ez a maga nemében előzmény nélküli páratlan lépés, amely sokat váratott magára, éppen ezért nagyon nehéz volt megítélni, hogy mekkora is legyen ez a lépés. A merészebbek kettős állampolgárságot akartak, a jelenlegi törvény azonban csak kedvezményeket biztosít a határon túli magyaroknak. Őszintén megvallva én nem tudom megítélni, hogy mi a helyes, de az biztos, hogy ha ez a törvény ilyen félelmeket és reakciókat vált ki, lehet, hogy a kettős állampolgárság a kívánttal még inkább ellentétes hatást ért volna el.
Ezeket figyelembe véve én örvendek ennek az eredménynek, első lépésnek tartom azon az úton, amely áttörést jelent Magyarországnak a határon túli magyarokkal szembeni politikájában, és talán teljes stratégiaváltás ígéretét hordozza, mert ami mostanig volt, az csak késleltetheti az erdélyi magyarság elpusztulását, de nem tudja azt feltartóztatni. Gyökeres változtatásra van szükség, és ezt érzi a román politikai osztály is, amikor enynyire "fel van tépődve". Én azt mondanám, hogy jelzésnek kellene vegye, hogy változtasson a nyolcvanéves trianoni irányvonalán, az egységes nemzetállami politikán, az asszimilációs és diszkriminatív politikán.
– Milyen szerepe lehet az egyházaknak a magyar igazolvány kiadásában, hiszen ennek körülményei még eléggé tisztázatlanok?
– Megítélésem szerint az egyházak megint abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy megmenthetik az ügyet, ugyanis véleményem szerint, ha egyházközségeink kiadnak egy ajánlást a híveinknek, azzal már a nyolcvan százalékát az erdélyi magyarságnak lefedték, és ezt nekünk nem tilthatja meg senki, ugyanis az egyházi autonómia keretein belül bármilyen igazolványt kiállíthatunk, amennyiben az nem ütközik Románia törvényeibe.
2001. 07. 28. (V/30)
