Kereső toggle

EU-csatlakozás: az euró a nyerő

Brüsszel vár a választásokig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy visszhangot váltott ki a miniszterelnök hétvégi beszédének néhány kijelentése, amikor is a Fidesz sikerének egyik zálogát abban jelölte meg, hogy az "ellenszéllel" is dacolva mindig kitartott az eredeti elképzelései mellett. Erre példaként felemlítette, hogy kiálltak a Schüssel-kormány mellett, amikor az Európai Unió bojkottal sújtotta, korábban pedig Horvát-országgal ápolt szoros kapcsolatot az Orbán-kabinet akkor, amikor az EU ezt rosszallotta. A történet legújabb fejezeteként pedig az olasz Berlusconi melletti kiállást szorgalmazta a kormányfő, amikor európai államok egy részétől ellenérzést vált ki a jobboldali politikus fellépése. Az említett esetekkel kvázi büszkélkedő Orbán gyakorlatilag tudatosan szembe helyezkedett az európai uniós állásfoglalással, értékrendszerrel. Dezséri Kálmánnal, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének főmunkatársával arról beszélgettünk, hogy ez a kormányzati magatartás illetve a MIÉP-pel tartott "baráti" viszony mennyiben ronthatja az ország uniós csatlakozási esélyét.



Dezséri Kálmán Fotó: Somorjai L.

– A Fidesz–MIÉP flört határozottan ronthatja az ország csatlakozási esélyeit, lassíthatja a folyamatot. Sőt abban az esetben, ha koalícióra lépnének még esetleg vissza is vetné az országot a másodkörös országok közé, azaz Bulgária, Románia társaságában találnánk magunkat. 

– Ez az a fajta szembehelyezkedés, amely szembeötlő a kommunikáció szintjén, mennyire jelentkezik a csatlakozási tárgyalások hétköznapjaiban? 

– Sajnos nemcsak a kommunikáció szintjén van jelen ez a magatartás. Diplomáciai körökből lehet tudni, hogy Romano Prodi látogatása során nem csupán annyi történt, hogy Orbán "határozottan" képviselte a magyar álláspontot például a médiakuratóriumok ügyében vagy a kergemarhakór miatt hozott szigorú intézkedéseket bírálva, hanem a háttérben is úgy alakította a dolgokat, hogy azzal éreztette, kifejezte a véleményét. 

– Mire gondol?

– Romano Prodi, az Európai Unió Bizottságának elnöke Günter Verheugen, az EU bővítési biztosa társagában tette tiszteletét Budapesten. A szervezők az utolsó pillanatban számos olyan eseményt kihagytak az előre meghirdetett programból, amelyek direkt a tiszteletadást, az udvariasságot hivatottak kifejezni. Ezek nem kerültek a nyilvánosság elé, de az érintettek felé a diplomácia nyelvén üzenetet hordoznak – és nem túl pozitívat.

– Mindez megjelenik a hivatalos tárgyalások során is?

– A tárgyalások szintjén nem látok jelentős változást, a szakértői gárda normális keretek között végzi a munkáját. Úgy vélem, van, amikor Orbán elsősorban pártpolitikusként nyilvánul meg, és nem az egész ország érdekeit képviselő miniszterelnökként. 

– Ön szerint mekkora esélye van annak, hogy a Fidesz koalícióra lép a MIÉP-pel, annak ellenére, hogy a Fidesz vezető politikusai többször is kijelentették, hogy ezt nem lépik meg?

– Láthatjuk, hogy Orbán kockázatfelvállaló típus. Az említett esetekből – amelyekkel Szegeden büszkélkedett – pedig egyértelm? az irányultsága. Nem véletlenül volt jelen Schüssel kancellár a kongreszszuson, hiszen ezzel fejezte ki a köszönetét és a támogatását. Én úgy gondolom, hogy ha a Fidesznek nem lenne más lehetősége a hatalom megtartására, tehát kényszerhelyzetben lenne, belemenne a MIÉP-pel a koalícióba.

– Egyébként hogyan látják mindezt Brüsszelből? Milyen Magyarország és az Orbán-kabinet megítélése ilyen aspektusból nézve?

– Éppen Brüsszelben tartózkodtam, amikor Orbán az ominózus kijelentését tette. Emlékszik talán, így hangzott: "van élet az EU-n kívül is". Az Európai Parlament titkárságának több munkatársa is engem kérdezett: mit jelent ez, hogyan kell érteni. Az interparlamentáris delegáció titkárságának egyik vezetője pedig így reagált: "Ja, mi ki tudunk várni más kormányt is, ha ők nem akarnak velünk megegyezni, nem probléma."

– Ebből az a következtetés szűrhető le, hogy nem veszik túl komolyan a miniszterelnököt?

– Elég csak megnézni, hogy milyenek a kapcsolatai a magyar miniszterelnöknek az európai politikai vezetőkkel, milyen változás történt a hagyományosan jó német–magyar viszonyban: Gerhard Schröderrel kimondottan hideg a kapcsolata. A Bush elnökkel történt minapi találkozó kirívóan pozitív. Kérdés is számomra, hogy fel akarja-e az USA értékelni az Orbán-kabinetet, mert hogy ez olvasható ki a fogadtatásból. Az EU főtisztségviselői politikájában talán már egy ideje a kivárásnak is szerepe van. Megvárják a jövő évi választások eredményét. 

– Sok honpolgárnak ugyanakkor tetszetős ez a keményebb hangvétel, amit a kormányfő megüt a Nyugattal szemben, mondván: a korábbiakhoz képest határozottabban kell képviselni a magyar érdekeket. 

– Kérdés az, hogy a kemény fellépés mennyire hasznos vagy káros. A tárgyalások taktikai szempontjából lehetnek jók, tartalmi szempontból viszont kedvezőtlen hatásai is vannak ennek a politizálásnak. Valóban, kemény tárgyalópartnernek kell lenni, de meg kell találni a határt a kettő között, és nem vagyok biztos benne, hogy Orbán Viktor ezt jól tapintja ki.

– Romano Prodi ittlétekor azt nyilatkozta az egyik hetilapnak: "Ha elég okosak leszünk, pozitív összeg? lehet a játszma, de ha nem vigyázunk, negatív is lehet." Mire gondolhatott?

– Tudni kell, hogy a csatlakozás nemcsak pozitívumot hoz, lesznek negatív hatások is. Azzal, hogy csatlakozunk az unióhoz, az ország az egységes európai piac részévé válik, ami azt jelenti, hogy sokkal nagyobb lesz a verseny, és megszűnnek a most meglevő védettségek. A vállalatok még inkább ki lesznek téve az egyébként normális piaci versenynek. Ha erre nincsenek felkészülve, könnyen kiszorulhatnak a piacról és tönkre mehetnek. Prodi valószínűleg olyan hatásokra utalt, amelyekre időben fel kell készülnie a vállalati szférának és a társadalomnak is. Szemléletváltásra van szükség, mindenkinek előre látnia kell, hogy őt hogyan és mennyiben érintik a csatlakozás okozta változások, akár át kell magát képeznie vagy átvonulnia más iparágba. Részben hasonló folyamat zajlott le egyébként a rendszerváltás után is, amikor versenyképtelen ágazatok tűntek el, és hasonló átrendeződés várható a csatlakozás miatt is – remélhetően kisebb megrázkódtatásokkal. 

– Tehát a kapitalizmus folyamatosan tör ránk.

– Igen, valaki egyszer azt mondta: kiderült, hogy amit a szocializmusban a szocializmusról és a jövőről mondtak, az hamis volt, de amit a kapitalizmusról beszéltek, az viszont igaz.

– A nizzai csúcs óta behatárolható a csatlakozás dátuma, az első körben csatlakozó országok nagy valószínűséggel már 2004-ben teljes jogú tagként vehetnek részt az Európai Parlamentbe küldendő képviselők megválasztásában. Mi vár addig ránk? Milyen fontos, és a hétköznapi életet megváltoztató lépések várhatók?

– Bár szembeötlő az eltérés az európai, és a hazai áfa- és az adórendszer tekintetében, mégsem várható drámai változás. Egyrészt azért, mert ugyan szükséges lesz a változtatás, de nincsen egy egységes etalon, amihez igazítani kellene az adósávokat, vagy a magasnak mondott 25 százalékos áfát csökkenteni, illetve növelni az alacsonynak tartott 12 százalékos áfát. Lesz tehát változás e tekintetben, és emiatt módosulnak majd az árak is, de nem lesz megrázó az átmenet. 

– Kényesebb területnek tűnik az élelmiszer- és az energiaárak kérdése, hiszen ezek napjainkban is feszültségforrásoknak bizonyultak.

– Arra kell készülni, hogy az agrár- és az energiaárak biztosan emelkedni fognak, és emiatt nagyobb lesz az infláció is. A kormányzati várakozásokkal ellentétben az infláció nem fog fokozatosan csökkeni a következő években, a csatlakozás környékén pedig újra emelkedni fog. A szükséges változtatások miatt lesz tehát egy újabb inflációs lökés, amit egy majdani gazdaságpolitikának kell újra leszorítani.

– Mindenki arra kíváncsi, hogy mikor emelkedhetnek a bérek érzékelhetően, mikor közelítik meg az uniós átlagot. Milyenek a kilátásaink?

– Akkor lesznek EU-szint? bérek, ha majd EU-szint? lesz a termelékenység. A bérszínvonal tehát olyan ütemben fog emelkedni, amilyen mértékben növekszik a termelés. E tekintetben sokat segítenek a külföldi vállalkozások. Jól szervezett vállalatokban, jobban gépesített, magasabb technológiai és infrastrukturális adottságok mellett többet lehet termelni. A termelékenység javulásához még hozzá kell venni a strukturális átalakulást is. A minimálbér emelése ebben a folyamatban pozitív hatást fejt ki. Ha ugyanis egy cég nem tudja kitermelni a megemelkedett bért és egyéb költségeket, be is bizonyította, hogy nem életképes. Más tevékenységbe kell fognia, talán más ágazatba átigazolnia, azaz az élethez, a kereslethez kell alkalmazkodnia. Tudni kell, hogy ez nem spontán folyamat, szükséges a külső támogatás, például sokat segíthet a Gazdasági Minisztérium részéről megfelelő ipar- és adópolitika. 

– Mennyire tudatos ebben a tárca? A Széchenyi-tervre gondolok konkrétan. 

– Azt, hogy a Széchenyi-terv mennyire hatékony, majd az idő mutatja meg. De minden kormány természetszerűen nagyobb propagandát csinál a programja körül, mint ami megvalósul. A Széchenyi-terv problematikus részét én abban látom, hogy alapvetően politikai indíttatású. Az előző kormánynak volt egy Bokros-csomagja, amit a mostani kormány úgy állít be, mint ami teljesen elhibázott, holott ez volt a gazdasági stabilizáció lényege. Ennek a kormánynak pedig nem Bokros-csomagja van, hanem Széchenyi-terve, úgy tűnik, egyfajta ellenképet akar kialakítani. A jövő mutatja majd meg, hogy nem üres-e ez a kép. 

– Többféle számítás van forgalomban a tekintetben, hogy hány évet is vesz igénybe a bérek felzárkózása. Van olyan kutató, aki húsz, más harmincöt, megint más negyven évet is szükségesnek tart ahhoz, hogy utolérje a magyar bérszínvonal az unió átlagát. A gazdasági miniszter tizenöt évvel kalkulál. Ön hogyan számol?

– Ez nem egyszer? kérdés, nagyon sok összetevője van. Annyi azonban figyelemre méltó, hogy a spanyolok és a portugálok közel húsz éve csatlakoztak az unióhoz, és ez idő alatt 15-20 százalékot dolgoztak le a hátrányukból. Tehát van még min munkálkodni. De annyi valószínű, hogy a ma élő generáció még az uniós átlag alatt fog élni.

– Egyébként milyen hatással lesz a csatlakozás az életszínvonalra?

– Reális az a várakozás, hogy összességében fokozottan emelkedni fog az életszínvonal, mert növekedni fognak a bérek, fejlődik az infrastruktúra és a szolgáltatások színvonala. Azt nem lehet előre tudni, hogy milyen gyors lesz ez a növekedés. Arra kell számítani, hogy több generáción keresztül tart majd, de már a most élő generáció is érezni fog belőle valamit. 

– Bő fél év múlva radikális változás áll elő az euró tényleges színre lépésével. Milyen gyakorlati vonzatai lesznek?

– Kéthavi átmenet után 2002. márciusától eltűnik tizenegy európai valuta, köztük a német márka, a francia frank, az olasz líra stb. Igen előrehaladottak az előkészületek. Az átállás az élet legapróbb részleteit is érinti, mint például a telefonfülkék vagy a pénztárgépek áthangolását. A számlatulajdonosoknak nem kell semmit sem tenniük, a bankok automatikusan átváltják majd a valutákat euróra.

– Hogy járunk jobban, ha európai valutákban, vagy ha inkább dollárban tartjuk 2002. januárjáig a pénzünket? 

– Az euró tényleges létezése után minden bizonnyal erősödni fog az új pénz, és – főleg az USA gazdaságának gyengélkedése miatt – a dollár árfolyama esni fog valamelyest. Hoszszabb távon az euró erősebb lesz a dollárnál, emiatt tehát azok járnak jól, akik európai valutákban kamatoztatják a pénzüket, mert ezeket jobban váltják át majd, mint a dollárt.

Olvasson tovább: