Kereső toggle

Náci képrablások

Műkincs, ami nincs

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A második világháború óta máig lezáratlan pénzügyi jóvátételek sora, az
egykori kényszermunkások és életbiztosítással vagy különféle bankszámlákkal
rendelkező deportáltak utólagos kártalanítása mellett most a nemzetközi műkincspiacon
zajló kártalanítási kísérletekkel egészült ki. A Time magazin beszámolójából
kiderült, hogy a náci hadigépezet által szisztematikusan véghezvitt műkincsrablások
következtében a világ múzeumai a mai napig is több százezer olyan értékes m?alkotást
rejtenek, amelynek eredeti tulajdonosát homály fedi.

A holokausztot túlélt, ma Izraelben élő Ruth Haller hatvan év után jutott hozzá
egy Otto Mueller festményhez, amely 1934-ben elhunyt é-desapja rég megsemmisültnek
hitt 6000 darabos gyűjteményének volt a része. Hatezerből az egy nem túl jó arány,
ráadásul 60 év alatt, az ügy mégis elindított egy lavinát. Február végén a brit
nemzeti múzeumvezetők konferenciáján olyan vezető intézmények mint a British
Museum, a National Gallery és a Tate Gallery kiadtak egy listát 350 festményről,
amelyeknek az 1945 előtti származása tisztázatlan.

A Zsidó Világszövetség felrótta a múzeumoknak, hogy nem elég határozottan keresik
a jogos tulajdonosokat, és nem tesznek meg mindent az igazság kiderítése érdekében.
Az amerikai múzeumok például csak a Zsidó Világszövetség kifejezett kérésére követték
a brit példát, és a New York-i Metropolitan Muse-um of Arttal az élen szintén

közzétettek egy honlapot (www.metmuseum.org) a kétes múltú képeik jogos
tulajdonosainak felkutatása céljából. Egy hónappal ezelőtt a németek is megnyitották


saját online adatbázisukat (www.lostart.de) a témában. Michael Neumann kulturális
miniszter leszögezte, hogy "olyan átláthatóvá kívánják tenni a listát,
amennyire csak lehet, hogy a károsultak megtalálása a legegyszer?bb legyen". A
francia kormány is ráirányította figyelmét a dicstelen náci korszak m?-kincsfosztogatási
ügyeire. Három évig tartó kutatás után egy 3000 oldalas beszámoló született,
amely megállapítja, hogy a kollaboráns Vichy-rendszer alatt a francia zsidóktól több
mint 1,2 milliárd dollár érték? vagyont raboltak el. A beszámoló több mint 100
ezer tárgyat említ, amelyet zsidó családoktól raboltak el, a háború után azonban
csak 61 ezer 233 került vissza Franciaországba, amelyekből 2000 darab ma különböző
híres francia múzeumokban van.

A feladat rendkívül bonyolult, hiszen nemcsak a nácik, de a Vörös Hadsereg is több
százezer műkincset szedett össze, nem mindig dicsőséges vonulása folyamán. Hitler
egy, a germán kultúrát legszélesebb körben dicsőítő, linzi székhely? grandiózus
múzeum létrehozásán álmodozott.

Jonathan Petropulos történész szerint az egészben a legtragikusabb az, hogy a náci képgyűjtés
szisztematikusan össze volt kapcsolva a népirtással, vagyis a zsidó származású
lakosság deportálásával. A Vörös Hadsereg más megfontolásból, de szintén nagyon
szisztematikusan rabolt össze mindent, ami értékes volt, vagy annak tűnt.

A közel hatvanéves szünet után beindult folyamatok láttán Ruth Haller realista és
úgy véli, hogy apja több ezres gyűjteményéből talán nyolc vagy tíz m? kerül elő,
mégis örül annak, hogy az egész világ megismerhette ügyét, és valamiképp fény
derült az őt és még sok millió embert ért igazságtalanságokra.

Olvasson tovább: